2023-ban annyira lelkes voltam a könyvek kapcsán, hogy már készítettem egy blogbejegyzést az első félévben elolvasott könyvekről és elmondtam azt is, hogy melyik könyvek gyakorolták rám a legnagyobb hatást. A bejegyzést itt tudod elolvasni. Az egész évi olvasmányaimat szemlélve annyi sok jó könyvvel találkoztam, hogy több listát is összeállítottam, hogy minél többet tudjak ajánlani nektek ebből az évből. 

2023 kiemelt könyvei: 

• Mr. Gwyn (Alessandro Baricco)
• Üvegfal (Dobray Sarolta)
• Sziddhárta (Hermann Hesse)
• Mrs. Dalloway (Virginia Woolf)
• A szótlan tárgyak lassú szemlélése (Patrick Rothfuss)
• Legyőzzük a félelmet (Lawrence J. Cohen)
• A teljesség felé (Martha Beck)

Mr. Gwyn a történetével húzott be magába, mert a főszereplő egy igen érdekes foglalkozást talál ki magának – nem megfesti a jelentkezők portréját, hanem megírja a „képet”. Azt nem tudja, hogy ezt hogyan fogja kivitelezni, de azt igen, hogy olyan művet szeretne létrehozni, amelynek alanya valóban ráismer magára, és összetalálkozik magával úgy, ahogy addig soha. 

A Sziddhárta egy életen át tartó vándorlás és keresés története, amelyikben a főhős Sziddhárta végül megvilágosodik. Az egyik alap szempontja a keresésben, hogy nem jógik és mesterek tanítását követi, hanem a tapasztalás által szeretné elválasztani egymástól az ocsút a búzától. Még soha nem olvastam ennyire érdekfeszítő és érthető történetet a megvilágosodásról. 

Az Üvegfal egy igen-igen-igen (és még nem is írtam le ezt elégszer) nehéz házasság története, amelyibken a férj extra manipulatív viselkedése teljesen összetöri a feleség önbizalmát, énerejét, józan gondolkodását. Amiért érdekes olvasni, hogy a váltakozó fejezetekben, amelyekben hol az egyik fél, hol a másik fél szemszögéből látjuk a történetet, igazából megélhetjük, hogy teljesen érthető mindkét fél viselkedése. 

Mrs. Dalloway Virginia Woolf írás technikája miatt tetszett nagyon. Olyan, mintha egyetlen hosszú képkockán keresztül néznénk végig egyetlen nap történéseit, miközben ebbe a képkockába belekeveredik a múlt és jövő is. Nagyon izgalmas nemcsak ez az írás stílus, hanem a történet is, amelyikben egy gazdag, de igazából nagyon korlátozott életet élő nő életébe csöppenünk bele. 

Nem hagyhattam ki a felsorolásból A szótlan tárgyak lassú szemlélését sem, bár ez a történet önmagában csak elég nehezen értelmezhető. Szükséges hozzá elolvasni a nem szorosan a történethez tartozó, de mégis kontextust adó bevezető részeket: I. A szél neve, II. A bölcs ember félelme. Iszonyatosan különleges nem csak ennek a kis könyvecskének a főszereplője Auri, hanem az egész világ, amiben él és ahogy Rotthfuss megírta. Semmihez sem hasonlítható olvasói élmény.

A Legyőzzük a félelmet és A teljesség felé pszichológiai könyvek, amiket nagyon élveztem olvasni és sok támpontot adtak az önismerethez. Az első a szorongás témakörében segít, a másik pedig az igazi önvalónkhoz való kapcsolódásban. 

Ha bármelyik könyv felkeltette a kíváncsiságodat, akkor kívánok neked hozzá jó olvasást!

 A 2023-as év teljes könyvlistája.

• Mrs. Dalloway (Virginia Woolf)
• Bajnokok reggelije (Kurt Vonnegut)
• Harrry Potter és a bölcsek köve (J.K. Rowling)
• Tetvérek féltékenység nélkül (Adele Faber – Elaine Mazlish)
• Amrita, egy magyar nő, aki india legnagyobb festőművésze lett (Alfredo de Braganza)
• A szél neve (Patrick Rothfuss)
• Für Elise (Szabó Magda)
• A professzor és az őrült (Simon Winchester)
• A boldog hülye és az okos depressziós (Kepes András)
• Az ehető nő (Margaret Atwood)
• Zöldlámpa (Mathew McConaughey)
• Hipnózis 6-kor (Tisza Kata)
• Sziddhárta (Hermann Hesse)
• A messziről jött fiú (Bauer Barbara)
• Mystic Unleashed: The Proven 5 -step System to Create the Freedom, Abundance and Lifestyle You Desire… And Have it All (Jessica Caver Lindholm)
• A hatalom (Naomi Alderman)
• Üvegfal (Dobray Sarolta)
• Rich as F*ck: More money Than you Know What to do With (Amanda Frances)
• The Way of Integrity (Martha Beck), kiadták magyarul is: A teljesség felé
• Szindbád hazamegy (Márai Sándor)
• Sorry, I’am Late I didn’t Want to Come (Jessica Pan), magyarul is kiadták: Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam jönni
• A szívem egy bezárt bódé (Linn Skaber)
• Zenga zének (Vámos Miklós)
• A sárga nyíl (Viktor Pelevin)
• The Champagne Diet: Eat, Drink, and Celebrate Your Way to a Healthy Mind and Body! (Cara Alwill Leyba)
• Girl on Fire: How to Choose Yourself, Burn the Rule Book, and Blaze Your Own Trail in Life and Business (Cara Alwill Leyba)
• Varázstükör (Szepes Mária)
• A halak jelleme (Gerald Durrell)
• Mr. Gwyn (Alessandro Baricco)
• Harry Potter és a titkok kamrája (J. K. Rowling)
• A bölcs ember félelme (Patrick Rothfuss)
• A szótlan tárgyak lassú szemlélése (Patrick Rothfuss)
• Évek (Annie Ernaux)
• A római lány (Alberto Moravia)
• Én, Livia (Phyllis T. Smith)
• Harry Potter és az azkabani fogoly (J. K. Rowling)
• Boszorkánymagzat (Margaret Atwood)
• Legyőzzük a félelmet (Lawrence J. Cohen)
• Megmaradt Szobotkának (Szabó Magda)
• Malevil (Robert Merle)
• A sugár úti palota (Zsigray Julianna)

Az a magamnak tett ígéretem, hogy minél több Szabó Magda könyvet olvasok el, vezetett el a Megmaradt Szobotkának című könyvhöz. Fogalmam sem volt, hogy kicsoda az a ‘Szobotka’, azt gondoltam, hogy biztos a regény hőse. Részben igazam volt, mert az életrajz hőse valóban Szobotka, másrészt a tudatlanságommal folytattam azt a hagyományt, ami leginkább súlytotta Szobotka Tibor életét és önbizalmát – túl sokan voltak azok, akik nem akarták őt és a műveit érszrevenni. 

Megmaradt Szobotkának számomra Szabó Magda szerelmi vallomása 1982-ben elhunyt férjének Szobotka Tibornak. A szerelem szó nem is fejezi ki azt a mély, rokonlelkek között szövődött szövetséget, ami az övék volt. A memoár részben Szabó Magda emlékein alapul, részben Szobotka napló bejegyzésein, amiket egészen fiatal kora óta vezetett nagy részletességgel, és amiket halála után talált meg a szekrényben a felesége. Semmilyen Szobotkáról készült elemzés nem adott volna nekem annyit, mint ez a nagyon személyes betekintés az életébe. 

„Különös, hogy soha senki az én életrajzomra nem volt kíváncsi…” Ezekkel a szavakkal kezdődik az egész memoár, és ez az érzés végigkíséri Szobotka egész életét. A kezdő évek minden író életében nehezek, ő is megszenvedte a karrierje lassú felépülését, viszont számára utána sem múltak el a nehézségek. Sokat szenvedett attól, hogy az írói szakma, és azok, akiktől az elismerést várta volna, nem akarták őt észrevenni és megadni neki az elismerést. Egész életére jellemző volt a kissé depresszív hangulat, de idős korára kifejezetten maga alá gyűrte ez az érzés hosszabb – rövidebb időkre, amikor újból és újból szembesülnie kellett a műveinek elutasításával. 

Nagyon bensőséges mesélés ez az életéről és küzdelmeiről. Néhol küzdöttem a kacifántos szöveggel, Szabó Magda és Szobotka is helyenként annyira irodalmian fejezik ki magukat, hogy kihívás megemészteni, de emelett egy csomó lazán mesélős, magánéletbe beengedős passzus is van, amik nagyon könnyen emészthetőek és nagyon lehet hozzájuk kapcsolódni. Most már tudom, kicsoda Szobotka Tibor, és megérintettek engem Szabó Magda következő szavai a memoár végén: „… annyiszor magyaráztam, hogy nekünk a halálunk és az életünk egyaránt más, mint a nem íróké, a mi életünk abban a pillanatban is megkezdődhetik, amikor meghalunk, esetleg ötven vagy százötven évvel későbben.”  

Egy ideje elhatároztam, hogy Margaret Atwood tollából elolvasok mindent, ami a kezembe kerül, így esett a választásom a Kosuth Kiadó által kiadott Shakespeare sorozat egyik részére, mégpedig a Boszorkánymagzatra. Atwoodot főleg a feminista történetei miatt szeretem, ez most special nem az, de nagyon tetszett ettől függetlenül. 

A Shapespeare sorozat lényege, hogy különböző szerzők Shakespeare valamelyik drámájára alapozva regényt írtak. Atwood a Vihart választotta, amiről eddig egyáltalán nem hallottam, mindenesetre a regényen keresztül elég jól meg lehet vele ismerkedni. A történet főszereplője, Felix Phillips, egy neves művészeti fesztivál igazgatója, akit politikai ármánykodás útján kitesznek az állásából és ő 12 évre eltűnik a világ szeme elől. Amikor úgy dönt ismét nyit a világ felé, elvállal egy börtöni megbízatást,  mégpedig, hogy irodalmi kurzust tartson a fegyenceknek a börtönben, ami majd segíti az újraintegrációjukat a szabadulás után. Felix életének ezen történései teljesen rácsengenek a Vihar történetére, ami Atwood feltett szándéka volt a mesélés közben – a két világ szereplői között párhuzamot vonhatunk. A Vihar egyik főszereplője Prospero, aki politikai ármánykodás révén kerül egy lakatlan szigetre, ahová 12 év után vetődik oda egy hajó és neki esélye van bosszút állni az elüldözőin. 

Számomra nagyon jó volt becsöppenni a könyvön keresztül ebbe az irodalom kurzusba, amiről az volt az élményem, hogy ha annak idején a suliban bárki így dolgozta volna fel velünk a drámákat, akkor imádtam volna. Felix a fegyencekkel átbeszéli a dráma cselekvését, az egyes szereplők motivációit, csapatokba osztja őket és minden karakternek van egy külön csapata, akik önállóan is dolgoznak a karakterrel – átírhatják a szövegét, ha szükségesnek tartják. Utána kösztümöket készítenek, díszletet terveznek, zenéket vállogatnak, majd végül felveszik videóra az egyes jeleneteket. A záró feladat az, hogy mindenki írja meg a saját karakteréhez kapcsolódóan, hogy hogyan folytatódott a szereplő története a dráma befejezése után. Végtelenül érdekes a Viharról ilyen módon olvasni. A cselekmény másik szála annak a felgönygyölítése, hogy Felixnek valójában a bosszúállás a célja ezzel a színdarabbal azok felé, akik kitúrták őt az állásából, valamint lányának tragikus halálának feldolgozása. 

Nekem nagyon tetszett a könyv. Ajánlom olvasásra. 

#vicces #Durrellemlékei #kalandok

Imádom Durrell családi sztorijait. Ebben a könyvben csak egy hosszabb történet szerepel a Durrell család életéből, a másik négy inkább maga Durrell a főszereplő és az életébe belecsöppenő emberek. Az elősző szerint, abbe a könybe azok a szövegek kerültek bele, amelyeket más könyveiből Durrellnek ki kellett hagynia. 

Az első történetben Korfun ünnepeljük a mama születésnapját, és a humor kifogyhataltlan forrásává válik, hogy Larry szerint mindenképpen el kellene vinni a hűtőszekrényt is a hajós kirándulásra, amelyiket eleve négy megtermett férfi szuszakolt be a kamrájukba. 

A Teknőcszállítás abban az időben játszódik, amikor Durrell egy londoni állatkereskedésben dolgozik kisegítőként a tínédzser éveiben. Az Előléptetésben felnőtt életéből követünk végig egy sztorit, amikor egy afrikai barátjának segít megszervezni egy fontos vacsorát és nem akarom lelőnni a poént, de minden igyekezet ellenére elromlik egy fontos dolog… Az Orrvérzés egy történet abból az időszakból, amikor Durrellt az orvos pihenés céljából beutalja egy klinikára, ahol számos izgalmat él meg az orra vérzése miatt, és ennél fogva annyira nem pihentető, mint ahogy az orvos szánta volna. És az utolsó történet az Ursula nevű barátnőjéről szól, aki egy igencsak furcsa ám nagyon érzékeny szerzemény és ennél fogva sok vicces és szeretetteli történetet él át vele. 

Összességében nekem picit kevésbé tetszett ez a könyv, mint a Családom és egyéb állatfajták, de csak amiatt, hogy a humor legnagyobb forrása számomra Durrel bátyja Larry és az anyjuk zsörtölődése és ebben a könyvben csak az első történetben jelentek meg. De összességében a könyv megérte a pénzét és az különösen tetszett, hogy az égadta világon semmi köze sincs a tartalomnak, se a halakhoz, se azok jellemükhöz. 

#transzcendencia #atlantisz #lemuria #II.világháború #harmadikszem

A történet közepén Gábor áll, aki születése óta a világ történéseit a harmadik szemén keresztül is látja. Ez azt jelenti, hogy számára az emberek nyitott könyv, képes olvasni jelenükben és múltukban, képes hatni a gondolataikra és irányítani őket általuk, látni a kollektív történések ok-okozati összefüggéseit. Felnőtt korában újságíróként dolgozik Berlinben, amelyiket lassan elemészti a második világháború. A legnehezebb időszakot Gábor a családja birtokában lévő Tihanyi házban tölti, amelyik mágikusan védett, így aki itt tartózkodik, azt nem érik el a gyilkos történések. 

A Tihanyi házban találja meg a varázstükröt is, amelyik készségesen válaszol bármilyen feltett kérdésére. És Gábort leginkább az érdekli, hogy mit kezdjen ekkora hatalommal, és hogyan fordítsa ezt az emberek megváltására? Mindeközben belenéz a saját régmúltjába is, ahol már egyszer megpróbálkozott az emberiség megmentésével. Itt tűnik fel Atlantisz és Lemúria a történetben. 

Nekem tetszett a történet, a könyv első fele kellemesen elbeszélő, a második fele (ahol előkerül a varázstükör) pedig egyenesen magába szippantot. Filozófikus kérdéseket feszeget: Mi értelme a szenvedésnek? Hogyan lehet béként és bőséget teremteni a földön? 

#nonfiction #önismereti #introvertáltság

Jessica Pan, aki önmagát kifejezetten introvertált embernek tartja (abból is a szégyenlős fajtának), leírta azon élményeit és tapasztalásait, amikor úgy döntött egy évig extrovertáltként fog viselkedni. Ebbe a vállalásába beletartozott, hogy olyan dolgokat próbált ki, amiket addig nem – barát „randikra” ment el, hogy új barátokat szerezzen, vacsorát szervezett a saját lakásában (egy introvertált ember halála, mert nincs hová elmenekülni onnan), stand-upolt, meglepetés kirándulásra fizette be magát a srprs.me oldalon keresztül (ki gondolta volna, hogy létezik ilyen?) és ehhez hasonlók. Csupa olyan dolgok, amiket a rendes extrovertált emberek szeretnek csinálni, neki viszont a legrosszabb rémálma. 

Nekem tetszett a humor, amivel megírta sikereit és kudarcait, és a konklúzió is, amit az egy év után levont: nem lesz soha extrovertált, viszont képlékenyebbé váltak a határai és már tudja, hogy ha akar, akkor ki tud lépni az introvertáltsága bubijából. Az ugyanis külön szenvedés, ha azt érezzük, hogy bele vagyunk ragadva olyan sémákba, amikbe egyébként nem érezzük magunkat jól. 

Az volt a reményem, hogy a könyv elolvasása után majd kedvet kapok én is kísérletezni az introvertáltságommal, és ez teljesült is. Eddig teljesen elzárkóztam attól, hogy bármilyen módon extrovertált legyek, a könyv hatására viszont meglazult bennem is ez a határ, és látom előnyeit is a kísérletezésnek. Nem biztos, hogy pont azokat a dolgokat próbálnám ki, mint Jessica, de másokat talán…

Valójában a könyv címe miatt vettem meg az egész könyvet. Ez a cím rámutat egy bennem lévő mély igazságra, amit ilyen tisztán soha eddig nem fogalmaztam meg. Már ezért megérte, hogy szembejött. 

„I want you to treat this like a one-year-old’s birthday party. If you see anything remotely competent, you clap and cheer”, she says.” 

Magyarul:

„Azt akarom, hogy úgy kezeljétek ezt, mint egy egyéves gyerek születésnapi buliját. Ha bármi olyat láttok, ami távolról emlékeztet egy készségre, akkor tapsoljatok és éljenezzetek” – mondta.”