Intuitív vállalkozói terv: Így találd meg, mi a legjobb következő lépésed

Intuitív vállalkozói terv: Így találd meg, mi a legjobb következő lépésed

Ha a vállalkozói terved jelenlegi státusza hasonlít arra, amit a képre lefirkantottam, akkor neked szól ez a rövid cikk, amelyikből megtudhatod, hogy hogyan kövezd ki magadnak a “hogy a p*ba jutok oda?” részt. Létezik az üzleti terv teljesen logikus és gondosan végiggondolt verziója, amikor valaki kitűzi a célt és meghatározza a lépéseket, amik a cél felé vezetnek, majd megteszi az egyik lépést a másik után egészen addig, amíg eléri a célt. Vannak célok, amiknél ez a megközelítés tökéletesen működik, és vannak azok az emberek, akik ilyen módon tudnak a leghatékonyabban haladni. Ha viszont épp egy olyan cél elérésén munkálkodsz, aminél ez nem működik, vagy nem olyan a természeted, hogy az ilyen jellegű logikus haladás lenne számodra a célravezető, akkor talán jobban fog tetszeni neked az “intuitív business plan“. 

Ha ezt olvasod, akkor valószínűsítem, hogy van egy elképzelésed arról, hogy milyen vállalkozást szeretnél. Ha nincs akkor adj magadnak időt, hogy ezt megfogalmazd. Hogyan szeretnéd érezni magadat benne? Milyen értékeket vagy minőségeket szeretnél adni rajta keresztül az embereknek? Ez a rész kerül bele a te “nagy bubidba”, ahová én is írtam pár dolgot a saját vállalkozásommal kapcsolatosan. 

Az életed eddigi tapasztalatai eljutattak oda, ahol most állsz. Nem a nulláról kezdesz, csomó érték, élmény, tudás és józan paraszti ész van benned már most is.  A legtöbb szakmában nem csak azt a tudást használjuk, amiben specifikusan kiképződünk, hanem integráljuk bele életünk számos más területét is. Szóval még akkor is, ha a megálmodott vállalkozásod még nem találkozott egyetlen klienssel vagy vevővel sem (egyelőre), akkor is rendelkezésedre áll korábbi tudás. Ezért nincs a kis kék kör a szaggatott vonal elején, hanem “már úton van”.  

És akkor most jöjjön a legérdekesebb rész. Hogyan hozd létre az “itt vagyok” és “ide szeretnék eljutni” útvonalat? Sok kicsi lépésből fog állni ez az út, ezt gondolom te is kitaláltad, de mi legyen a következő lépés ezen az úton? 

Ha intuitívan akarod megtalálni, ami egyben azt is jelenti, hogy ezt a lépést nem feltétlenül tudod logikusan megmagyarázni, akkor tedd rá a kezedet a nagy bubira (a vágyott célra), kapcsolódj össze vele lélekben és egyszerűen csak hagyd, hogy felmerüljön benned a következő célodra hangolt lépés. Segíthet, ha valamilyen tárggyal jeleníted meg a vágyott célodat, én például ráraktam egy ametisztet és arra tettem rá a kezemet.  

 

Az, hogy ráteszed a kezed a ráhangolódást segíti, de bármilyen más módon is összekapcsolódhatsz a céloddal, ami neked jobban megfelel. Az intuitív lépésekre azért kihívásos hallgatni, mert sokszor nem látjuk, hogy hogyan függenek össze a korábbi lépéseinkkel, illetve hogyan függenek össze azzal, amit el szeretnénk érni. Kicsit off topic-nak érződnek, pedig nem azok, és utólag mindig összeáll a kép. 

Intuitív következő lépés lehet az is, hogy azt érzed ki kell menned sétálni, vagy enni egy jó ebédet, vagy éppen az, hogy megírj valamilyen szöveget a weboldaladra. Légy nyitott arra, ami felmerül előtted. Ha pedig kifejezetten meredek következő lépés merül fel benned, akkor nyugodtan aludj rá egyet. Ne vesd el, csak nézd meg, hogy másnap is ugyanaz a gondolat kopogtat-e az ajtódon. 

Ezt a hangolódás – haladás – hangolódás – haladás folyamatot bármennyiszer megcsinálhatod. És az is lehet, hogy intuitívan megtalálod a teljesen logikus üzleti tervedet is. 🙂 

 

Maradjunk kapcsolatban

Fércmű

Fércmű

Minden hónapban csinálok egy összefoglaló videót, immáron harmadik éve, a pénzügyeimről. Ez amolyan pénzügyi napló, amiben részben konkrét számokat is mondok (mennyi jött be, mennyi ment ki), részben belső állapotokat, felismeréseket, tapasztalásokat a pénz körül. Az egész Én&pénz FB csoportot ugyanis azért hoztam létre, mert látom és tapasztalom az életemben, hogy a pénzügyi helyzetünk mögött (is) a lelkünk van és annak különböző hullámzásai és az egyik hat a másikra.
(Csatlakozz az ingyenes csopihoz, ha érdekel a téma: https://www.facebook.com/groups/3503844036305913)

Mivel tegnap a hó első napja volt, összefoglaltam a novembert, és az összefoglalás sírással végződött. Nem értem el ugyanis ismét 36-ik alkalommal sem, a kitűzött célokat, és bár 100x elmondtam már magamnak, hogy az értékem nem attól függ, hogy mennyi pénzt keresek meg havonta, vagy hogy ki mennyit fizet nekem egy óra munkámért, MÉGIS ez az alapvető tájékozódási pont számomra.

Ugyanez játszódott le az utóbbi durván huszonot évben a nőiségem körül is, amivel kapcsolatban szintén vagy 100x elmondtam magamnak, hogy az értékem, mint nő nem attól függ, hogy szülök-e gyereket, férjhez megyek-e és lessz-e sikeresnek elismert karrierem, MÉGIS főleg az évtizedes fordulókon (mint a 30 és a 40) rendre sírás lett a vége, hogy ezek még nincsenek az életemben, következésképp csökkentett értékű nő vagyok.

Tegnap azt éreztem, hogy ennek a fajta méricskélésnek véget kell vetnem. Ahogy sírtam a havi elszámolás felett, megláttam, hogy az elvárás rendszerem semmi mást nem garantál, csakis egy dolgot (de azt nagyon kiszámíthatóan), hogy rendszeresen összeomlok. A hó végén és^vagy a kerek szülinapjaimon, esetleg más emberek esküvőjén, gyerek születése kapcsán, fizuemelése kapcsán, tehát minden olyan eseménynél, ami erre emlékeztet engem.

Időközben nagyon jó lettem az érzéseim megtartásában is, egyre több szomorúságot, keserűséget bírok el, mivel kénytelen voltam alkalmazkodni ezekhez. Tegnap viszont elegem lett ebből és azt éreztem, hogy rossz irányba haladok és rossz irányba edzem magamat.
A meditáció is azt csinálja, hogy megtanít ‘átülni’ az érzéseinket és gondolatainkat. Megtanítja az elmét nem reagálni rájuk és nem berántódni. Ennek egyik képi kifejezése az, amikor Buddha a fa alatt meditálva azt látja, hogy egy egész hadsereg közeledik felé, amelyik el fogja őt taposni, de ő meg se moccan és átüli ezt, majd a hadsereg köddé válik. Ugyanezt a motívumot dolgozza fel Jézus megkísértése a Sátán által is. A lényeg az, hogy egyikük se rántódik be a szokásos körökbe.

Ez tehát egy jó irány, de én tévesen használtam önbántásra ezt a fajta ‘nem reagálást’ az önmagam irányába érzet csalódás kapcsán. Átengedni valamit magunkon ugyanis egyáltalán nem annak a dolognak a kibírását jelenti, ami kívülről szintén nem reagálásnak néz ki. Ezt a kettőt nagyon könnyen össze lehet téveszteni.

Valamit kibírni feszült állapot, valamit átengedni kilazult.

Azt látom, hogy egyre nagyobb izmokat növesztettem arra, hogy kibírjam a saját szomorúságomat, pedig azt gondoltam, hogy egyre inkább átengedem magamon.

Illúzió ezen felül az is, hogy nagyon másként érezném magamat, ha a hónapot azzal zártam volna, hogy 1.200.000 forintot kerestem. Innen, ahol most állok egyértelműnek érződik, hogy ‘na akkor meg lennék elégedve magammal!’. Egy tágabb nézőpontból pedig látszik, hogy ha gyökeresen nem változtatok az önértékelési rendszerem alapkövein, akkor talán egy pillanatra majd örülni fogok az 1.2 milliónak, de NAGYON GYORSAN ez is a csalódás tárgyává válik és egy következő számhoz való hozzámérésem lesz a fontos.

Azt már kipróbáltam, hogy milyen elvetni ezt az egész rendszert. Nem számítanak a számok, nem számít mennyit keresek, nem a pénz a lényeg, hanem a szeretet. Ez se működik. Ez ugyanannak a fércműnek a másik oldala és ugyanazt a lelki állapotot hozza létre – nincs földelés, nincs pozitív önkép, nincs lazaság.

Most egy nyitott kérdésnél tartok.
Milyen számok akarom, hogy számítsanak a hó végén?

  • Akarom tudni, hogy mennnyi pénzem van.
  • Akarok részt venni a pénzügyi rendszerben és használni a pénzt fizető eszközként azokkal, akikkel kapcsolatba lépek.
  • Akarok árcédulát tenni a termékeimre és szolgáltatásimra, és néha nem, ha az érződik jónak.
  • Akarom kiszámolni és megtervezni, hogy valaminek megvalósításához mennyi pénzt kell keresnem és az mennyi hónapokra vagy hetekre lebontva.
  • Visszavonom azt a döntésemet, hogy a megkeresett pénz jelenti azt, hogy mennyi értéket állítottam elő egy hónap alatt.
  • Visszavonom azt a döntésemet, hogy a kölcsönkért pénz azt jelenti, hogy valamit rosszul csináltam.
  • Visszavonom azt a döntésemet, hogy kevesebb vagyok másoknál, ha valamit nem tudok megengedni magamnak.
  • Visszavonom azt a döntésemet, hogy minél többet bírok ki (minél többet szenvedek), annál értékesebb vagyok.
  • Egyszerre akarom látni a kettőt. Az értéket, amit létrehozok és ami vagyok, és a pénzt, ami átáramlik az életemen egy hónap alatt.

*
Ha körbenéznél a térmékeim között, kattints ide: https://onmagunklenni.hu/uzlet/www.onmagunklenni.hu

A legtöbb dolog, amit csinálok az önbizalom, önszeretet, belső erő témáira irányul.

Biztos kötelességből szeret

Biztos kötelességből szeret

a eszembe jutott egy sok évvel ezelőtti érzelmi nehézségem, aminek tárgya az volt, hogy bár nagyon-nagyon szerettem a pszichológus nőt – Klárit, akihez jártam, és tényleg azt éreztem, hogy törődik velem, lát engem és szeret is, mégis belecsavarodtam abba az elképzelésbe, hogy bizonyára azért szeret, mert fizetek az ülésekért. Ha nem fizetnék, akkor ő nem ücsörögne ott velem, és ebből kifolyólag, bár úgy tűnik szeret, ez mégis hazugság. Erre egyszer rá is próbáltam, és tényleg nem volt hajlandó eljönni kávézni velem, amit utólag tök jónak éreztem, hogy tartotta stabilan és megbízhatóan a keretet, de akkoriban ezt bizonyítéknak éreztem, hogy “tényleg igazam van”.

Dolgoztunk ezzel a témával vele és abban az időben ennek lehántottam egy rétegét, ma viszont egy másik összefüggésben jutott eszembe, ugyanis ez még mindig aktív téma bennem, amit onnan tudok, hogy néha fel szokott bennem merülni egy-egy kliens mellett annak a félelme, hogy vajon mikor fog előhozakodni azzal, hogy “csak a pénzért érdekel engem az, hogy mi van vele“.

Észrevettem, hogy “a pszichológusom valójában csak azért szeret mert fizetek neki” pont ugyanaz a hiedelem, mint amit gyerekkoromban gondoltam anyámról, hogy biztos csak azért szeret engem, mert az anyám – egyrészt biológiailag programozott erre, másrészt meg kötelessége, hiszen én vagyok a gyereke. Apám szeretetéről meg nem is elmélkedtem, mintha az nem is lett volna létező fogalom. Csak utólag veszem észre, hogy ebből az elképzelésből hiányzik annak a biztos tudása, hogy szerethető vagyok. Nem azért, mert valakit kényszerítenek erre a hormonok, vagy mert kényszerítem én (azzal, hogy fizetek neki), hanem csak úgy magától, mert egy csomó értéket talál bennem, vagy egy csomó értékes időt tölt el velem. Ennek a belső bizonyosságnak a hiánya többféle módon torzítja a képet.

Az egyik torzítás az, hogy kénytelen vagyok manipulációval megszerezni mások szeretetét, hiszen maguktól nem adják. Az egyik fő manipulációs eszközöm a “jó vagyok” séma – jól viselkedem, nem küldök el senkit sem (hangosan) a picsába, kitalálom, hogy mások mit szeretnének látni rólam és azt szállítom, nem konfrontálok másokat túlságosan, nem mondom nekik, hogy mit ne csináljanak velem (csak ha már oltári módon átlépnek a határaimon, addig pedig egy csomó mindent lenyelek). Mostanában érzetem szerint jelentős elmozdulást tudtam tenni annak érdekében, hogy egyre kevesebb legyen rajtam az ilyen maszk. Ajánló: Teal Swan arról beszél ebben a videójában, hogy a nők legnagyobb akadálya a megvilágosodás útján a pont ilyen jellegű manipuláció, amiről most írtam. A másik torzítás pedig az, hogy a pénzt is a manipuláció eszközének kezdem el tekinteni, amivel én kényszerítek másokat vagy a pénz által érzem magamat kényszerítve, hogy megtegyek dolgokat nekik.

Ha ugyanerre az egész szeretet sztorira rátekintek abból a feltevésből, hogy szerethető vagyok, akkor például Klárival kapcsolatosan fel sem merül, hogy csak a pénz miatt szeret. A pénz egyszerűen csak megcsinálja a keretet, amiben szerethetjük egymást – vele épp ez volt a speciális megegyezett keret, hogy kéthetetne ücsörögtem vele egy órát a terápiás szobájában. Ha megvan annak az érzete, hogy szerethető és értékes vagyok, akkor a pénz mozgása nem a leglényegesebb attribútum kettőnk között, hanem a találkozásunk milyensége és minősége lesz az. Illetve nem pont ő lesz az a személy, akitől elvárom, hogy akarjon velem a terápiás szobán kívül is találkozni és bizonyítsa be, hogy akkor is szeret, mert egyrészt nincs mit bebizonyítani, másrészt pedig ez a kapcsolat nem arra való. Már maga az igény csúszik, mert erendően nem neki szól, hanem anyámnak. De még anyám felé támasztani ezt az igényt is zsákutca, mert ő megadott mindent, amit tudott. A sor végén én magam állok, valójában saját magamtól várom a feltétel nélküli szeretet.

Ennek a kérdésnek az egyre nagyobb tisztázása (mert nem állítom, hogy ezt egykörösen ki lehet oldani és máris tisztában lenni mindennel) azért fontos, mert befolyásolja azt, hogy segítőként hogyan viselkedek a térben, milyen szerepekbe állok bele, hogyan képzem az áraimat, mit gondolok arról a pénzről, ami köztem és a kliens között gazdát cserél.

Korábban is foglalkoztam már ezzel a témával. Ha olvasnál többet, itt megtalálsz egy korábbi bejegyzésemet: A terápia és a pénz

A vágyakról és a rájuk hangoltságról

A vágyakról és a rájuk hangoltságról

Nem messze lakom most a Corvin sétánytól, ahová elmentem a minap “korzózni”. Tetszenek azok az új lakó épületek, amiket oda építettek. Persze amint elsétálunk az új lakónegyed határáig, ott van az összes omladozó épület, úgyhogy kicsit olyan a hangulata az egésznek, mint a luxus szálódák a nyomornegyedek határán, na de, amíg az ember “bent” sétál, addig is erről meg lehet feledkezni. Kiszemeltem magamnak az egyik lakóépületet, ami szép újnak tűnt, lent óriás átrium vezetett a liftekhez szépen megvilágítva lámpákkal, minden olyan tisztának, rendezettnek hatott. Azt éreztem, hogy itt nagyon szívesen laknék. Elkezdtem figyelni, hogy mi van a térben (vagy azt is mondhatnám szakadékban), ami köztem és ez között a vágy között van. Kell, hogy legyenek gondolatok, korlátozó hiedelmek, amik elválasztanak engem ettől a vágyott lakóhelytől, másként itt laknék, vagy valamilyen nagyon hasonló helyen. Elég érdekes mozi tárult elém.

Nekitámaszkodtam az egyik oszlopnak és elkezdtem figyelni az embereket, akik vagy kijöttek az épületből vagy bementek, és figyeltem a spontán felmerülő gondolataimat, hogy mit is gondolok róluk valójában. Az volt a legérdekesebb megfigyelésem, hogy vagy volt egy spontán felmerülő nagyon határozott forgatókönyvem arra, hogy vajon az az ember, hogyan engedheti meg magának, hogy ott él, vagy totális zárlatot kapott az agyam, és egyáltalán nem tudtam semmilyen logikus magyarázatot kapcsolni ahhoz, hogy vajon ez hogyan történhetett.

A zsigerből jövő magyarázatok, amiket az egyes emberekhez kapcsoltam:

  • Csak kirándulnak és RBnB-ben laknak itt, pár napra még könnyű kifizetni egy ilyen helyet
  • Kínai… (olyan volt, mintha ezt a szót a gazdagsággal azonosítanám, hogy aki kínai, az jól keres)
  • Külföldi idős házaspár, nyilván a külföldi nyugdíjukból meg tudják fizetni.
  • Egy gazdag arab pasinak a felesége, a férj fizet mindent, a nő csak ideköltözött vele.
  • Informatikus (… ezt is mintha a jól kereséssel azonosítanám).
  • Multinál dolgozik (… aki multinál dolgozik, az nyilván halálra keresi magát pénzzel).
  • Gyerek, a szüleivel költözött ide.
  • Kaszinót működtet (vagy lopott autókat árul, esetleg pénzt mos).

Aztán voltak a “zárlatosok”, akikre ránéztem és nem merült fel bennem semmilyen magyarázat arra, hogy vajon hogyan került ide? Persze hogy velem körülbelül egykorú nők voltak, olyanok, akiket magamhoz hasonlónak éltem meg. Amikor nagyon megerőltettem magamat, még róluk is csak annyi bírt eszembe jutni, amit feljebb felsoroltam: multi, gazdag pasi.

A felsorolt opciókból látszik, hogy nem bírtam spontánul elgondolni távolabb annál, hogy egy nőnek a férfi biztosítja a jólétét, vagy hogy multinál dolgozik, esetleg egy gazdag országba született, vagy hogy a sok pénz illegális dologból származik. Ezekből egyik sem szólt a nők erejéről, arról, hogy maguknak biztosítanak egy olyan életet, amilyet szeretnének, hogy felépítenek valamit, ami sikeres, hogy kibontakoztatják a képességeiket ÉS ez mellett van egy férfi, akivel boldogok, vagy egy munkahely, ahol kamatoztatják a tehetségüket. Aztán megtaláltam azt a hiedelmet is, hogy “becsületes munkával nem lehet sok pénzt keresni”. Valószínűleg ezért jutott eszembe rögtön az egyik jól kigyúrt férfiról, hogy drogdíler. Rendkívül sablonos fantázia. Miért ne lehetne becsületes munkával sok pénzt keresni? Én már nem akarom ezt a hülyeséget tovább hordozni magamban.

Követek olyan nőket egy ideje, akiket nagyon hitelesnek tartok abban, amit csinálnak, ahogy bánnak a pénzzel, ahogy beszélnek a pénzről, és amilyen életet megteremtettek maguknak a saját brand-jük által. Érdekes volt megfigyelnem most, hogy hiába látom őket, mintha ez még nem érne össze a realitással, hiszen egyikről sem a hús-vér nők közül, akiket láttam ki vagy besétálni a Corvin átriumba nem gondoltam ezt. Hálás vagyok minden gondolatért, amit az eddigi életem során kaptam számomra fontos emberektől és a társadalomtól azt illetően, hogy milyen kapcsolatban lehetnek vagy vannak egymással a pénz és nő. Ami hasznos, azt megtartom ezekből, ami pedig a további életemben korlátoz, azok felé ezennel elvágom a köteléket.


Ha inspirációra vágysz, én ezeket a nőket követem jelenleg és tartom hitelesnek a Nő és a Pénz témájában:

És akik sikeresek, de nem beszélnek kifejezetten a pénzről:


Hogyan legyen pénzünk abból, ami boldoggá tesz? 

Hogyan legyen pénzünk abból, ami boldoggá tesz? 

Az utóbbi években rengeteg tartalmat fogyasztottam el a marketing témájában. Az abszolút kedvenceim közé tartozik Marie Forleo, Seth Godin, Oravecz Nóra és Domán Zsolt munkássága és követek több más olyan embert is, akik nem tanítanak ugyan a marketingről, viszont sokat lehet inspirálódni pusztán abból, ahogy a saját bizniszük marketingjét tolják. A nehézségem mindezen évek alatt ott volt, hogy még a nulladik marketing tanácsot sem tudtam kivitelezni, mert ahhoz el kellene hinnem magamról, hogy értéket adok és itt elakadt a tudomány. Vannak jópáran körülöttem, akiket látom, hogy tehetségesek, értéket tudnának adni a világnak, és annyira el vannak kaszálva abban, hogy önmagukat értéknek fogják fel, hogy egyszerűen nem bírnak eljutni a marketing startpontjáig és elkezdeni beszélni arról, amit kínálnak. Ez a terület különösen érdekel engem, ezért is írtam le ezt a blogot, ami az “azzal keressem a pénzem, amit szeretek csinálni” témakörből való. Ez egy körülbelül 6 éve futó projekt az életemben. Ha te is ezen az úton jársz és érzed, hogy k*va nehéz ezt összehozni, akkor érdekes lehet számodra ez az olvasmány, ha másért nem hát azért, hogy tudd, nem vagy egyedül az ehhez a témához kapcsolódó nehézségekkel. Reményeim szerint ez igazából egy cikk sorozat lesz, ha közben nem adom fel 🙂 De pont erről akarok most írni.

 Nem iratkoztam be a B-school programba. 365 nap az újabb kapunyitásig.

Idén negyedszer nem iratkozom be Marie Forleo B-school programjába. Évek óta követem Marie munkásságát, ugyanis coachként és motivációs előadóként a fő küldetése abban segíteni az embereket, hogy azzal keressék a pénzt, ami a küldetésük, szívügyük, amiben a legjobbak és amiben megismételhetetlenek.  Tonnányi ingyenes és nagyon értékes anyagot tol ki magából rendszeresen, de van ez a B-school ugyebár… Egyszer évente nyitja meg a program kapuit, és ez fizetős termék. Egy szó mint száz, évek óta úgy érzem, hogy marha jó lenne részt venni ebben a programban, hogy ez valami olyasmi, ami valóban segítene nekem, DE minden évben eddig ugyanaz volt a helyzet. Nincs rá pénzem, és nem is tudom kitalálni hogyan legyen.

Amikor ebben az évben ismét elengedtem ezt a projektet, az elengedésből megszületett egy elhatározás is. A jövő évi nyitásig végignézek annyi Marie Forleo (MF) videót, amennyit csak bírok és azokból építkezek. Ugyanis szerintem nem azzal van az elsődleges baj, hogy nincs pénzem arra a programra, hanem azzal, hogy egy csomó minden annyira keresztben áll bennem, hogy megkockáztatom, ha most valaki kezembe nyomna 2000 dollárt és rögtön beiratkoznék, akkor sem feltétlenül tudnék mit kezdeni vele.


MF#1: hogyan legyen pénzünk abból, ami boldoggá tesz? 

Hát akkor ugorjunk is neki ennek a projektnek. Elsőként egy nagyon rövid blogbejegyzést olvastam el, amiben MF három végtelenül egyszerű tanácsot oszt meg azzal kapcsolatban, hogy az örömteli tevékenységet, hogyan lehet összekapcsolni a pénzkereséssel.  https://www.marieforleo.com/2009/03/how-to-turn-happiness-into-money/ Ez a cikk amolyan napló bejegyzés a blog kapcsán felmerült gondolataimból.

A három tanács:

  1. Csináld azt, amit szeretsz csinálni
  2. Tedd az üzletelést veled örömtelivé
  3. Segíts az embereknek anélkül, hogy valamit várnál érte cserébe

 Ad1. Csináld azt, amit szeretsz csinálni.

Ehhez az első szeretettel csinálás ponthoz Marie javaslata az, hogy “szoktasd rá magad arra, hogy olyan sok szenvedéllyel csináld {a válalkozásodat}, hogy az emberek már a neved megemlítésétől is izgalomba jönnek.” Ebből a mondatból főleg a “szoktasd rá magadat” szókapcsolat a fontos, ugyanis ez lejelöli, hogy a folyamat nem véletlenszerű. A szenvedély önmagától nem fog átalakulni kereső tevékenységgé, ugyanis belső engedély kell ahhoz, hogy azzá tudjon válni! És itt van a kutya elásva az én esetemben (is).

Szabad a szenvedéllyel foglalkozni?

A  szenvedély résszel nincs baj, hiszen ha olyan tevékenységet csinálok, amit szeretek, abban van szenvedély. Az elakadásomat máshol látom, mégpedig abban a kérdésben, hogy van-e belső engedélyem azzal foglalkozni, ami szenvedélyt ébreszt bennem, illetve, hogy ezt az engedélyt mitől teszem függővé?

Elsősorban felfedeztem a függést attól, hogy a családom és a párom értéknek fogják fel, amit csinálok. Messzire vezető kérdés, hogy hogyan választok párt, akit ezek nem érdekelnek, vagy hogyan születtem olyan családba, ahol senki sem ír annyit, mint én és ezért egyszerűen szokatlan és furcsa ez a tevékenységem, és persze arra sincs példa a felmenők között, hogy valaki az írásból megélt volna. De nem ezek felgöngyölítése most a cél, hanem pusztán ez a függési mozdulat, hogy TŐLÜK várom el, hogy validálják a szenvedélyemet és annak meglátása, hogy ez mit csinál az olvasóval a másik oldalon.

Vajon mit gondolnék Oravecz Nóráról, ha ugyanezt csinálná?

Könnyebb kívülről magamra ránézni úgy, ha elképzelem, hogy egy általam ismert és témában otthon lévő emberre hogyan reagálnék, ha ő mondaná ugyanezeket, mint én most. Például elképzelem Oravecz Nórát, vagy Marie Forleo-t, hogy azt mondják gátoltak az alkotásban és nem is alkotnak, mert a családjukat vagy az aktuális párjukat nem érdekli kellő mértékben a munkásságuk. Mit gondolnék/éreznék én mint olvasó, ha ezeket a sorokat olvasnám tőlük? Azt, hogy BAKKER ÉN ITT VAGYOK és olvasom a soraidat! Az én jelenlétem nem számít neked?

Ebbe a tükörbe nézve jöttem rá, hogy mennyire kevéssé tudom látni a már meglévő olvasóimat, mert óriásira kinagyítva nézem azt a fájdalmat, hogy akitől elvárnám az elismerést, onnan nem jön. És egyébként is, teljesen meddő elvárni az elismerést, vagy kicsikarni azt valakiből…. és nem csak meddő, erőszakos dolog is. Lejövök erről a szerről 🙂

Tegnap az FB-n szembejött Fiala Borcsa új Drill c. könyvének felvezető szövege: “Nagyon-nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy nektek is megmutathassam. Rengeteg érzelmem, gondolatom, tapasztalatom, beszélgetésem van benne… nagyon izgulok, szóval, tessék. Nektek írtam.”
Nektek írtam“. Sok szeretet sugárzik ebből a két szóból az olvasó felé. Ilyesmit jó olvasni…

És csak hogy ne legyen annyira egyszerű a mozgás ebben a belső labirintusban, miközben ácsingózok arra, hogy a családom és párom értékeljék az írásaimat és oda legyenek értük, ugyanezzel a lendülettel az esetleges elismerésüket nem tudom befogadni, mondván, hogy az anyám biológiailag kódolva van arra, hogy szeressen engem, tehát az ő véleményére nem lehet számítani, akik pedig valóban szeretnek engem, azoknak teljesen mindegy, hogy írok vagy nem írok, mert ők ettől függetlenül szeretnek. Szóval igazából semmi sem tölt, se idegenek, se ismerősök elismerése, mert mélyen bennem az a hit van, hogy úgysem ér semmit, amit csinálok. Ezzel a hittel van a baj, nem azzal, hogy ki mit mond az írásaimról, vagy egyáltalán eljut-e hozzá valaha. Ez a belső hit csinálja meg azt, hogy nem lehet megtalálni a saját helyemet, hanem állandóan másvalakik életébe vágyódom, vagy másvalamire, ami éppen van.


Hogyan fogom szabotálni az utat? Mert már most tudom, hogy biztosan fogom…  

Elindultam tehát azon az úton, hogy MF videókat fogok nézni 2020-ban kitartóan és meg is valósítom a bennük foglaltakat. Ugyanez a kitartás kellene egyébként ahhoz is, ha befizettem volna magamat a programba, tehát pont ott vagyunk, ahol lenni kell. Gondoltam írok már most egy listát arról, mik a legesélyesebb forgatókönyvek, amik miatt ez a lendület meg fog törni:

  1. Értéktelen vagyok” forgatókönyv: történik valamilyen helyzet az életemben, amit úgy fogok interpretálni, hogy egy értéktelen emberi lény vagyok, akinek semmi haszna, semmi keresnivalója az élők sorában – szar vagyok, nincsenek meg a kellő képességeim, “gagyi” amit létrehozok (volt egy tanárom, aki ezt a gagyi szót úgy tudta mondani, hogy legszívesebben a hátralévő életemben már nem alkottam volna meg semmit, csak hogy ne kelljen soha többet szembesülnöm az alkotásaim “gagyiságával”)
  2. “Jó legyek” forgatókönyv: meg fogok akarni felelni más szerepeimnek (barátnő, csoporttag, családtag) és az attól való félelem miatt, hogy ők megharagszanak rám és elhagynak, kitagadnak, ellöknek maguktól, ha nem töltök velük időt, inkább lefaragom a saját igényeimet
  3. Inkább dolgozz” forgatókönyv: elhitetem magammal, hogy valami hasznosabbat kellene csinálnom, amivel valóban pénzt keresek (elkezdem “irogatásnak” titulálni ezt a tevékenységet, gondolom így a betűkből kiolvasva is hallod az ebben rejlő gyilkos lenézést)
  4. “Ők az élő bizonyíték” forgatókönyv: kihegyezem a figyelmemet arra a 7 milliárd emberre, akit nem érdekel, amit írok, és ez mellett eltörpül még akár az 50 is, akiket igen. “Az a 7 milliárd ember nem tévedhet” alapon levonom a logikus következtetést, hogy valami baj van az írásaimmal, és jobb lenne az egész világnak, ha nem csinálnám
  5. Úgyis mindegy” forgatókönyv: a lét teljes értelmetlenségének tudatállapotába zuhanok – úgy fogom érezni, hogy nem haladok semerre sem, hogy már azt sem tudom merre indultam, hová akarok eljutni és főleg minek menjek oda, és mégis mi változik, ha odaérek?
  6. “Ezzel már elkéstél, babám” forgatókönyv: a szégyen alá temetem magamat, hogy ennyi évesen, ilyen képességekkel már valahol nagyon máshol kellene tartanom a sikerességben, pénzben, szakmai elismertségben (ja igen, a “nem vagyok szakmailag felismert – elismert” – bármit is jelentsen ez aktuálisan is egy kedvenc agyonbaszó gondolatom)
  7. “Csak rabolom mások idejét, és szegények a felém való jóindulatból ezt nem merik elmondani nekem” gondolattal totálisan leértékelem az olvasó ítélő képességét.

Ezek nem sima negatív gondolatok ez egy komplett világ- és önkép, amiből ezek a gondolatok mint logikus következtetések fakadnak. Kiírtam a falamra, hogy “kegyelmezz meg magadnak”. Ezekhez a gondolatokhoz tényleg kegyelem kell sokszor…  és az is tud segíteni, amikor elcsípem ezeket történés közben és meg tudom nevezni A NEVÉN, hogy éppen melyik forgatókönyvvel próbálom szabotálni a szándékomat. Ezt a cikket kishíján elkaszálta az A, C és F kombó 🙂


Ad2. Tedd az üzletelést veled örömtelivé

“Ha választanod kellene kettő összehasonlíthatóan kompetens szolgáltató között, akik közül az egyikkel Örömteli (nagy Ö-vel) az együttműködés a másikkal meg olyan mint nézni a festéket száradás közben, melyiket választanád?” (MF)

Az a kérdés merült fel bennem, hogy mi az, amitől én jól érzem magam, amitől én magam boldog vagyok, életteli, szenvedélyes (érdekes figyelni, hogy minden alkalommal megcsap a szégyen, amikor leírom azt a szót, hogy “SZENVEDÉLY”. Mintha valaki szex közben figyelne engem az ablakból és látná, hogy mit művelek. Érdekes párhuzam…)

Amit biztosan tudom, hogy emeli a boldogság szintemet instant módon, azok a pörgős, szenvedélyes, riszálós zenék. Pl. https://www.youtube.com/watch?v=HCjNJDNzw8Y. Megjegyzés magamnak. Előkapni a kedvenc zenéimet, ha leesik az energiaszintem.


Ad3. Segíts az embereknek anélkül, hogy valamit várnál érte cserébe

“Amikor boldog vagy, természetes módon válsz bőkezűbbé és segítőkésszé.”

A “boldog” szón akadt meg a figyelmem most és azon, hogy tudom-e engem mi tesz boldoggá. A párkapcsolatban nagyon tisztán szoktam látni a boldogtalanságomat, mert ez mindig vádként fogalmazódik meg a másik felé, hogy nem tesz engem boldoggá, nem tudja mire lenne szükségem, ha tudja is, nem tudja megadni stb. De ez már csak következmény. Én tudom biztosítani azokat a feltételeket magamnak, hogy jól érezzem magamat? Ritkán. Például boldoggá tenne, ha adnék magamnak engedélyt arra, hogy kiengedjem magamból a világba azokat a dolgokat, amik bennem “zsizsegnek”, de ahelyett, hogy áldásomat adnám rájuk, inkább sorolom az indokokat, hogy miért nem helyénvaló alkotni, adni, és ezért adott esetben pénzt is kapni.

Na kérem, ha ide elértünk és te ezt olvasod, akkor a cikk megszületett, megírtam és meg is osztottam.  Magamnak írtam és neked.


4 hiedelem, amik korlátozzák a külső és a belső bőséget

4 hiedelem, amik korlátozzák a külső és a belső bőséget

“Ha pénzügyileg szabaddá teszed magad, akkor teljes figyelmedet végre a küldetésednek szentelheted.

Ezek a szavak Kate Northruptól származnak, és biztonság kedvéért álljon itt az angol verzió is: “If you free yourself financially you can be fully present to your purpose on this planet.” Kate egy interjúban arról beszélt,  hogy az állandó aggódás azon, hogy miből fizessük ki az ételt, a lakást, a kölcsönt, stb. nagyon sok erő- és kreatív tartalékunkat leköti, aminek következtében már nem tudunk úgy jelen lenni a világban, ahogy akkor lennénk, ha a pénzügyi helyzetünk rendben lenne. Azt is elárulta, hogy élete egy pontján rájött, hogy a pénz kérdését érintő nehézségei igazából egy jó módszer volt arra, hogy “kicsi” maradjon.

Az interjúban Kate 4 hiedelemről beszélt, amelyek korlátozzák a külső és a belső bőséget. 

 #1 hiedelem: Valaki más majd megcsinálja helyettem/ gondomat viseli.

Amikor ezt gondoljuk, akkor odaadjuk a saját erőnket valaki más kezébe, nyilván nem jó dolgunkban, hanem azért, mert önmagunkat nem érezzük képesnek arra, hogy gondoskodjunk megfelelően önmagunkról. És hogy ki lehet ez a titokzatos “valaki”? A szülő (akár még felnőtt korban is aktív maradhat ez a hiedelem), a férj/feleség, partner, főnök, jövőbeli “igazi”, bárki, akiről úgy gondoljuk, hogy ő majd megment.  

#2 hiedelem: Nem értek a pénzhez.

Senki sem születik úgy, hogy ért a pénzhez, ez egy tanult képesség, de a hiedelmeink hatással vannak a viselkedésünkre, és ha ezt a hiedelmet tettük magunkévá, akkor a döntéseinkre is befolyással lesz. Kate egy nagyon egyszerű gyakorlattal kezdte helyrehozni a kapcsolatát a pénzzel – beállított egy emlékeztetőt a naptárában, hogy MINDEN NAP nézzen rá a bankszámlájára. Ezzel az egyszerű lépessel elkezdte felvenni a kapcsolatot a pénzével és figyelni rá. Ha a pozitív kapcsolatot szeretnénk erősíteni, akkor pedig miközben a bankszámlát nézzük, idézzünk fel tudatosan magunkban 3 dolgot, amiben bővelkedünk az életünkben. Ilyen módon a pénz összekötődik a bőség érzetével. 

#3 hiedelem: A gazdag emberek kapzsik. Nem spirituális gazdagnak lenni.

Az első, amit tudatosítani kell ezzel kapcsolatban, hogy NEM TUDHATJUK, hogy az az ember, akit éppen irigylünk milyen módon szerezte meg a gazdagságát. Valószínű, hogy sok mindent tett érte és nem csak az ölébe hullott. A másik fontos dolog pedig az, hogy amíg a gazdagokról negatív dolgokat gondolunk, a tudatalattink állandóan meg fog gátolni abban, hogy mi magunk is gazdaggá váljunk, hiszen ki akarna negatív tulajdonságokra szert tenni? A gazdagság és a spiritualitás sem zárják ki egymást, hiszen ha nekem van valamim, ami tudom, hogy értéket teremtene egy másik ember életében és ezt szívből adom, akkor ezzel szolgálom őt. Az, hogy ezért cserébe én is kapok valamit egyáltalán nem jelenti azt, hogy ennek a cserének nincs spirituális dimenziója is. 

#4 hiedelem: Nem vagyok elég _________. 

Bármi is a mondat befejezése, amit magunkról gondolunk, ez a gondolat rögtön kivon az élet perifériájára. Ezzel a hiedelemmel, még akkor is, ha valami nagyon értékeset adunk a világnak, továbbra is értéktelennek fogjuk érezni magunkat, mert csak annyira tudjuk befogadni mások értékelését, amennyire mi magunk is tudjuk értékelni önmagunkat. 

Az eredeti videó: https://youtu.be/vMBsvvWxttE

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0