Minden hónapban csinálok egy összefoglaló videót, immáron harmadik éve, a pénzügyeimről. Ez amolyan pénzügyi napló, amiben részben konkrét számokat is mondok (mennyi jött be, mennyi ment ki), részben belső állapotokat, felismeréseket, tapasztalásokat a pénz körül. Az egész Én&pénz FB csoportot ugyanis azért hoztam létre, mert látom és tapasztalom az életemben, hogy a pénzügyi helyzetünk mögött (is) a lelkünk van és annak különböző hullámzásai és az egyik hat a másikra.
(Csatlakozz az ingyenes csopihoz, ha érdekel a téma: https://www.facebook.com/groups/3503844036305913)
Mivel tegnap a hó első napja volt, összefoglaltam a novembert, és az összefoglalás sírással végződött. Nem értem el ugyanis ismét 36-ik alkalommal sem, a kitűzött célokat, és bár 100x elmondtam már magamnak, hogy az értékem nem attól függ, hogy mennyi pénzt keresek meg havonta, vagy hogy ki mennyit fizet nekem egy óra munkámért, MÉGIS ez az alapvető tájékozódási pont számomra.
Ugyanez játszódott le az utóbbi durván huszonot évben a nőiségem körül is, amivel kapcsolatban szintén vagy 100x elmondtam magamnak, hogy az értékem, mint nő nem attól függ, hogy szülök-e gyereket, férjhez megyek-e és lessz-e sikeresnek elismert karrierem, MÉGIS főleg az évtizedes fordulókon (mint a 30 és a 40) rendre sírás lett a vége, hogy ezek még nincsenek az életemben, következésképp csökkentett értékű nő vagyok.
Tegnap azt éreztem, hogy ennek a fajta méricskélésnek véget kell vetnem. Ahogy sírtam a havi elszámolás felett, megláttam, hogy az elvárás rendszerem semmi mást nem garantál, csakis egy dolgot (de azt nagyon kiszámíthatóan), hogy rendszeresen összeomlok. A hó végén és^vagy a kerek szülinapjaimon, esetleg más emberek esküvőjén, gyerek születése kapcsán, fizuemelése kapcsán, tehát minden olyan eseménynél, ami erre emlékeztet engem.
Időközben nagyon jó lettem az érzéseim megtartásában is, egyre több szomorúságot, keserűséget bírok el, mivel kénytelen voltam alkalmazkodni ezekhez. Tegnap viszont elegem lett ebből és azt éreztem, hogy rossz irányba haladok és rossz irányba edzem magamat.
A meditáció is azt csinálja, hogy megtanít ‘átülni’ az érzéseinket és gondolatainkat. Megtanítja az elmét nem reagálni rájuk és nem berántódni. Ennek egyik képi kifejezése az, amikor Buddha a fa alatt meditálva azt látja, hogy egy egész hadsereg közeledik felé, amelyik el fogja őt taposni, de ő meg se moccan és átüli ezt, majd a hadsereg köddé válik. Ugyanezt a motívumot dolgozza fel Jézus megkísértése a Sátán által is. A lényeg az, hogy egyikük se rántódik be a szokásos körökbe.
Ez tehát egy jó irány, de én tévesen használtam önbántásra ezt a fajta ‘nem reagálást’ az önmagam irányába érzet csalódás kapcsán. Átengedni valamit magunkon ugyanis egyáltalán nem annak a dolognak a kibírását jelenti, ami kívülről szintén nem reagálásnak néz ki. Ezt a kettőt nagyon könnyen össze lehet téveszteni.
Valamit kibírni feszült állapot, valamit átengedni kilazult.
Azt látom, hogy egyre nagyobb izmokat növesztettem arra, hogy kibírjam a saját szomorúságomat, pedig azt gondoltam, hogy egyre inkább átengedem magamon.
Illúzió ezen felül az is, hogy nagyon másként érezném magamat, ha a hónapot azzal zártam volna, hogy 1.200.000 forintot kerestem. Innen, ahol most állok egyértelműnek érződik, hogy ‘na akkor meg lennék elégedve magammal!’. Egy tágabb nézőpontból pedig látszik, hogy ha gyökeresen nem változtatok az önértékelési rendszerem alapkövein, akkor talán egy pillanatra majd örülni fogok az 1.2 milliónak, de NAGYON GYORSAN ez is a csalódás tárgyává válik és egy következő számhoz való hozzámérésem lesz a fontos.
Azt már kipróbáltam, hogy milyen elvetni ezt az egész rendszert. Nem számítanak a számok, nem számít mennyit keresek, nem a pénz a lényeg, hanem a szeretet. Ez se működik. Ez ugyanannak a fércműnek a másik oldala és ugyanazt a lelki állapotot hozza létre – nincs földelés, nincs pozitív önkép, nincs lazaság.
Most egy nyitott kérdésnél tartok.
Milyen számok akarom, hogy számítsanak a hó végén?
- Akarom tudni, hogy mennnyi pénzem van.
- Akarok részt venni a pénzügyi rendszerben és használni a pénzt fizető eszközként azokkal, akikkel kapcsolatba lépek.
- Akarok árcédulát tenni a termékeimre és szolgáltatásimra, és néha nem, ha az érződik jónak.
- Akarom kiszámolni és megtervezni, hogy valaminek megvalósításához mennyi pénzt kell keresnem és az mennyi hónapokra vagy hetekre lebontva.
- Visszavonom azt a döntésemet, hogy a megkeresett pénz jelenti azt, hogy mennyi értéket állítottam elő egy hónap alatt.
- Visszavonom azt a döntésemet, hogy a kölcsönkért pénz azt jelenti, hogy valamit rosszul csináltam.
- Visszavonom azt a döntésemet, hogy kevesebb vagyok másoknál, ha valamit nem tudok megengedni magamnak.
- Visszavonom azt a döntésemet, hogy minél többet bírok ki (minél többet szenvedek), annál értékesebb vagyok.
- Egyszerre akarom látni a kettőt. Az értéket, amit létrehozok és ami vagyok, és a pénzt, ami átáramlik az életemen egy hónap alatt.
*
Ha körbenéznél a térmékeim között, kattints ide: https://onmagunklenni.hu/uzlet/www.onmagunklenni.hu
A legtöbb dolog, amit csinálok az önbizalom, önszeretet, belső erő témáira irányul.
