Pőcz Adriana, Author at Az önazonosság művészete

Mennyibe kerül, hogy nem lépsz?

Szerző: Pőcz Adriana | ápr 7, 2025 | Élet

Általában azon szoktunk morfondírozni, hogy mibe kerülne meglépni valamit, amire vágyunk – akár pénzügyileg, akár énerő szempontjából, de azon kevésszer agyalunk, hogy vajon mibe kerül az nekünk, hogy nem lépjük meg?

Van egy sales technika, aminek az a lényege, hogy a vállalkozó megnevezi mennyibe kerül a coaching program, pl. 1.000.000 forint, és utána levezeti, hogy mennyibe fog neked kerülni, ha nem foglalkozol azzal a témával, amiben a coaching segítene elmozdulni.
Pl. mennyibe fog kerülni neked, ha nem foglalkozol érzelmileg a válásoddal? Vagy ha nem foglalkozol azokkal a félelmekkel, amik a vállalkozásodban gátolnak téged?
A kitörő dühösség például szinte mindig rámutat arra, amit hosszú ideje lenyomtál. Már sokszor megtapasztaltam ennek ellenkezőjét, de még mindig elhiszem, hogy „olcsóbb” nem konfrontálódni a kapcsolataimban, pedig rendre kiderül, hogy jézusmária milyen drága ez!

Április végén el szeretnék menni Toszkánába kirándulni, beülni az autóba, autóban aludni, körbenézni, élvezni a nomádozást, visszajönni. Állandóan az van a fejemben, hogy ez milyen drága mulatság lesz – előre kell legyrátanom sok Énébresztő epizódot, elmegy a pénzem erre, kiesek az egyéni állítások tartásából, stb. Ezek mentén az érvek mentén szoktam elengedni a bátor vállalkozásaimat. De szinte soha nem számolom ki, hogy mennyibe kerül nekem ezekről lemondani.
– csökken az önbizalmam, mert beíródik, hogy „nem ment, nem tudtam, nem sikerült” – ez kihat egyenesen ágon a vállalkozásomra is
– megerősítem magamban az „ááá, hagyjuk” mozdulatot
– egy csomó sóvárgást hozok létre azáltal, hogy én nem lépem meg, de másokat meg nézem a youtubon, hogy kalandoznak a világban
– gyengül az akaratomba fektetett hitem.
Lehet, hogy ezekhez nehéz konkrét pénzösszegeket társítani, de a döntés meghozásához a fair-play kedvéért ezt az oldalt is fontos odatenni, nem csak azt, hogy mennyit spórolok meg, ha nem megyek el.
Summa sumárum.
Mennyibe kerül neked az, hogy nem változtatsz azon, ami már hosszú ideje nyomaszt?
És mi az, ami hosszú ideje nyomaszt?

Ha hanganyagban hallgatnád nemcsak ezt az írást, akkor megtalálod az Énébresztőben. A tagság által minden napra kapsz egy önreflexiót és önismeretet fejlesztő hanganyagot.
Gyere az Énébresztőbe : enebreszto.mykajabi.com
„Rövid időn belül az énidős rutinom részévé vált.” (Barbi)

Levél a szigorú és prűd belső anyámnak

Szerző: Pőcz Adriana | márc 24, 2025 | A nő

Anya,
ember vagyok,
és ezért minden emberi mocsok, amit másokban elítélsz bennem is megvan.
Nem vagyok csak a kedves jó kislány fodros szoknyában,
nem vagyok mindig igazmondó,
hazudok, ha a helyzet úgy kívánja,
letagadom az érzéseimet,
büdös, amikor szarok,
vannak szexuális vágyaim, néha több férfi felé egyszerre,
szexelek,
voltam már szerető és nem érdekelt, hogy van a túloldalon egy másik nő,
akaratos vagyok és keményfejű,
bosszút forralok és gyűlölök néha,
kudarcot vallok és csalódásokat okozok,
széttöröm a dolgaimat, amikor dühös leszek,
káromkodok és szeretem is,
faszt szopok és megnézem a női melleket,
néha utálok mindenkit, akivel egy teremben vagyok,
néha utálom a családomat,
szorongatok és támadok a kapcsolataimban,
kielégítem magamat a takaró alatt
műbránert dugok a pinámba,
agresszív vagyok
és tudok ordítani,
izzadok, böfögök,
van nyálam és a szám büdös,
hámlik a bőröm és gombás a körmöm,
szuvasodnak a fogaim,
korpás a fejem,
hosszúk a körmeim,
dühös vagyok,
meghagyom a kaját a tányéromon és pazarlom az ételt,
gyáva vagyok, és sokszor magányos,
az én hányásom is gusztustalan,
bűzlök,
rendetlenséget hagyok magam után,
emberi testben vagyok.
Ez is mind én vagyok,
tudok ilyet is írni.

VÁLLALKOZÓ NAPLÓ – írom a megfeleléskényszeres vállalkozó társnőimnek

Szerző: Pőcz Adriana | márc 12, 2025 | Vállalkozó kedd

A social média mindig a végeredményt tárja elénk. Ha szembejön egy hirdetés, akkor az már egy kész terméket/szolgáltatást mutat, egy kifejletet. Ezért tévesen belecsavarodunk alkalomadtán abba a gondolatba, hogy másoknak milyen jól megy minden, mi meg itt bénázunk. A megfelelés kényszer pláne ebbe a zsákutcába hívogat minket.
Ezért szeretek mutatni a kulisszák mögötti dolgokat is, hogy ha engem látsz ténykedni itt, akkor tudd, hogy mi van mögötte és ennek folyamán talán szeretetteljesebben tudsz fordulni magad felé is, mert rájössz, hogy
nem vagy lemaradva,
nem vagy béna,
nincs semmi baj veled.
Keep going.

Az Énébreszstővel kapcsolatosan akarok nektek aktuális számokat és tényeket mondani:
Múlt évben találtam ki, hogy csinálok egy napi hanganyagokat adó terméket. De nem a semmiből pattant ki a fejemből az ötlet, hanem Erdélyi Nikolett Brilliáns tagságára fizettem elő a nyáron és 2 hónapig minden nap az ő hangfelvételeit hallgattam reggel. Egyrészt a hangfelvételek tartalma adott nekem tök sok emelő erőt (hála ezért Erdélyi Nikinek), másrészt maga a termék inspiráló volt számomra és tök erősen megérkezett az érzés, hogy „Ilyet én is akarok csinálni!” És megcsináltam.
Moral of the story: Rendben van másoktól inspirálódni, nem kell feltalálnod a spanyol viaszt.

Soha előtte nem volt közöm a Kajabi rendszerhez (amelyikben Niki is közzétette a hangfelvételeket, ezt is tőle lestem el), de nekifogtam és próba-tévedés módszerrel összehoztam. Ahol elakadtam, ott youtube videókat néztem, és most kapaszkodj, egy ízben ráírtam Erdélyi Niki teamjére, és elmondtam nekik, hogy inspirálódva tőlük én is a Kajabiban hoztam létre a rendszeremet, nagyon hasonló az övékhez, van-e szabad kapacitással rendelkező Kajabi expertjük, akit tudnak ajánlani, és segítene nekem megoldani néhány technikai kérdést. Megírták, hogy nincs, úgyhogy még több youtube videót néztem és cikkeket olvastam.
Moral of the story: Kezdj neki és menet közben megtanulod.

Matek szekció: Az első epizódot 2024. október 23.-án tettem közzé, és mivel napi epizódok kerülnek fel, ez azt jelenti, hogy ezidáig 133 epizódot hoztam létre. Én veszem fel őket és vágom meg. Ezt a befektett idő miatt írom.
Csak a legegyszerűbb kiadást-bevételt összehasonlítva:
Kajabi havi díja számomra 69 USD (ez legutóbb 27.480 Ft volt)
Fizető tagsággal rendelezők száma: 5
Az előfizetőkből bejövő bevétel: 24.025 Ft (a fizető kapu tartja meg a maradékot, ami itt most 975 Ft)
Jelen pillanatban tehát még a fenntartás össszege se térül meg, de már mindjárt meglesz!
Moral of the story: Semmi sem overnight success, ezért bármibe fogsz bele válassz olyat, amit szívből tudsz csinálni, még akkor is, ha nem hoz pénzt. Olyasmit, aminek a folyamatát is élvezed.

Pszichológiai szekció: Jelenleg 22 tagja van az Énébreztőnek, előbb írtam, hogy 5-en fizető tagok, a fennmaradó 17 vagy a próbaidőt próbálgatja most (tehát még nem fizet, és az is lehet, hogy a próbaidó után lemondja), vagy pedig ingyenes örökös tagok, akik azért kaptak tagságot, mert nagyon közel állnak hozzám, vagy mert szívességként kértem tőlük azt, hogy hallgassanak bele léci és mondják el, hogy ez jó? nem jó? használható?
A 133 nap alatt tehát az 5 fizető és 22 jelenlévő-ig jutottam el, amiben erősen benne volt az is, hogy minimum 1 hónapig tartott, amíg alig mertem bárkinek is igazán megmutatni, mert szégyellettem magamat (még a legközelebbi emberek előtt is).
További körülbelül 25 ember az, akit személyesen meghívtam, hogy próbálják ki, de nem érkeztek meg (egyelőre, vagy soha sem fognak).
Moral of the story: A felfutás azért is tart sokáig, mert neked magadnak is meg kell szoknod az új szerepedet, az új terepet, bele kell fokozatosan nőnöd. És ez rednben van, hogy az elején neked magadnak is idegen.

Eddigi összeomlásaim száma: minimum 3-ra tudok visszaemlékezni. Ezeken a pontokon azt gondoltam, hogy nem csinálom tovább az Énébresztőt, nekem ez nem megy, nincs értelme, egyik alkalommal 4 napig nem raktam fel egyetlen epizódot sem (pedig akkor már voltak fizető tagok!).
Moral of the story: Az összeomlás és mélypontok elérése a folyamat természetes része. Érdemes rá készülni.
Ajánlott irodalom a témához:
– Seth Godin: The Dip (magyarul: A holtponton ne add fel!),
– tök jó videós összefoglalója a könyvnek: I didn’t quit youtube because of this book (Deya)
– a könyv fő tudnivalóját összefoglaltam az Énébresztő január 18.-i epizódban

A hibákkal való megküzdés: minden ponton, ahol összetörtem megvizsgáltam, hogy mitől törtem össze és foglalkoztam nemcsak az idetartozó érzelmeimmel, hanem megvizsgáltam a rendszert is, hogy úgy építettem-e magam köré, hogy az támogasson. Pl. mostanra úgy van felépítve, hogy elég rugalmas ahhoz, hogy kibírja zavartalanul az esetleges összeomlásaimat (ez az időzített, előre gyártott epizódok varázsa + a saját bioritmusomra való ráhangolódás + tervezés)
Moral of the story: Nincs baj veled, a felmerülő baj egy tünet és meg lehet gyógyítani.

Fun fact a végére: a zseniális név „Énébresztő” nem az én fejemből pattant ki, hanem a ChatGPT találta ki nekem. Hát ez van. Változik ettől bármi is, hogy nem én voltam az a zseni, aki ezt kitalálta? Nem.
Moral of the story: Delegálj, amit delegálni tudsz. Nem kell tökéletesnek lenned, nem kell mindent tudnod. Azt kell tudnod, hogy mit-hol találsz.

Kérdések a végére:
Segített ez a cikk neked?
Miről hallanál bővebben?
Mi szólított meg téged belőle?

A békáról, aki fa akart lenni

Szerző: Pőcz Adriana | nov 13, 2024 | Mesefélék

Zöld kicsi béka, aki az erdőben él. Mindegyik fa sokkal magasabb nála és ő tudja, hogy soha nem lesz akkora, mint ezek a fák, ami azért baj, mert ő számára elérhetetlen marad az a világ, amit a fák látnak, az a szög, amiből a fák látják a világot, az a magasság, amiből ők kitekinthetnek, és az a méltóság, ami körbeövezi őket. A béka minden nap teszi a dolgát, megfürdik, ételt keres magának, körbejárja az ismerős területet, de folyamatosan szomorú és vágyakozik.

Egy nap találkozik egy tündérrel, aki a gyilkos galóca kalapján ül és a tündér azt mondja neki, hogy teljesíti ezt a kívánságát. Nem kell ezért a békának semmit sem tenni, ő tudja ezt a varázslatot és csak megcsinálja a békával, ha erre igent mond. A béka gondolkodási időt kér, mondja, hogy nemsokára visszajön. De a tündér erősködik, hogy ő nem tud várakozni, vagy most azonal igent mondd a béka, vagy eltűnik ez a lehetőség. Mivel a béka visszaemlékszik arra, hogy már mennyit vágyakozott így is arra, hogy fa legyen, igent mond.

A tündér megsuhintja a békát a varázspálcájával és az azonal óriás jegenyefává változik. Olyan érzés, mintha valaki ezer darabra akarná szétszakítani a testét, óriás félelem lesz rajta úrrá, hogy a megszokott kicsi méretéhez képest, most hirtelen hatalmas lesz. Fél, hogy szétdurran a teste és ő meghal. Amint a folyamat megtörténik, az új jegenyefa mint egy gumiszalag egyszercsak visszapattan és a béka ismét a tündér előtt áll.

Mondja neki a tündér mérgesen, hogy tényleg akarnia kell a békának az átváltozást, mert mástként ő sem tudja felülírni a béka erejét. Ad neki még egy esélyt. Ezúttal a béka már tudja mire számítson, amikor a tündér megsuhintja a pálcájával, megint elkezd növekedni és hagyja, hogy ez megtörténjen vele. De annyira kényelmetlen ez a pozíció, hogy másodjára is visszapattan az eredeti formájába.

A tündér lemondóan sóhajt. Azt mondja a békának, hogy neki ehhez nincs türelme, és eltűnik.

A béka még szomorúbb lesz, mint addig, mert most már tudja, hogy volt esélye megvalósítani az álmát, és mégsem tudta megragadni. Elrontotta. Beássa magát a földbe és úgy dönt, hogy meghal.

Tényleg meg is hal, a teste a földben elkezd szétmállani, eltűnik fokozatosan a húsa, az izmai, és legvégül a csontjai is, míg nem marad belőle semmi. Már csak a szelleme lebeg az erdő azon része felett, ahol általában a napjait szokta tölteni.

Meglát egy makkot a földön, és kitalálja, hogy ha abba beleköltözteti a testét, akkor ezúttal tölgyfaként tud majd megszületni.

Beleköltözik a kis makkba, és tényleg nagyon otthonos érzete van, kicsi és meleg, békesség honol benne, ahogy az erdő talaján fekszik. A béka szelleme sokáig lakik a kis makkban, sokszor feljönnek benne a béka emlékek, ugrana, de a makk nem mozdul. Úgy dönt mégsem jó ötlet fának lenni, ő inkább ismét béka lesz, de már nem tud kijönni a makkból. A lénye beleszőtte magát a makk rostjaiba, ez a létforma már nem engedi. A legfélelmetesebb, hogy a béka érzi faként nagyon sok évet fog eltölteni, sokkal többet, mint amennyit békaként.

Belenyugszik hát a tölgyfaságba, és minél inkább megnyugszik, annál mélyebbre kerül a makk a földbe, teljes sötétség és csend veszi körül. Még mindig néha ugrana, nem hunyt ki belőle teljesen ez az inger, de már nem ad ennek fontosságot. Csak mint amikor felriad valaki egy álomból majd rögtön vissza is alszik.

Az álmondja, hogy kiabál: ÉN béka vagyok! ÉN béka vagyok! Engedjetek vissza a testembe! De nem történik semmi, így visszaalszik a makkságba. Nagyon sok idő eltelik, amíg már nem jönnek a béka álmok, és amíg a béka teljesen makknak tudja érezni magát, és a békákat akik a felette lévő földön ugrálnak, egy másik fajnak látja, aki nem ő. És amikor teljesen makká válik, akkor elkezd kihajtani, és törekedni a föld fölé.

Egy iszonyatos erő tolja őt felfelé a földből, már most óriás tölgynek érzi magát, érzi a teljes formáját, amit egyszer el fog érni és ez könnyedén átsegíti őt a kemény földön. Emlékszik arra, aki lesz. Sok év telik el, kis faként, fiatal faként, felnőtt faként, érett nagy faként. Ismerkedik az állatokkal, megéli az évszakok váltakozását, a levelei kihajtását és lehullását, a gyökerei terjeszkedését. Még mindig néha felvillan az a gondolat, hogy milyen volt, amikor béka volt, de a törzse annyira erős, és a fa léte annyira megszilárdult, hogy már nem mozdítja őt ez az emlék. Méltóságteljesnek érzi magát, nagynak, már akkor is, amikor még csak kicsi fa. Királyinak. Együtt lélegzik az erdővel. És amikor óriás fává nő, belátja az egész környéket, nagyon távolra.

Egy nap különös csiklandozást érez a törzsén, és amikor lenéz, akkor látja, hogy egy zöld béka mászik felfelé a törzsén. A tapadó korongjai rátapadnak a törzsére és ő könnyedén hagyja el az egyik ágat a másik után, amíg felér teljesen a legfelső ágig. Ott a béka rátapasztja magát a vékony ágra, hogy le ne essen és élvezettel szétnéz a tájon. Ebben a pillanatban a tölgy és a béka ugyanolyan távolra ellátnak. Aztán amikor a béka megelégelte a szétnézést, lassan lemászik a fáról és megy tovább a dolgára.

A tölgy nevetni kezd. Elég lett volna felmásznom a fára, nem kellett volna ehhez fának lennem! Nem fa akartam lenni, hanem látni akartam azt, amit a fák látnak! De nem sajnálja a fa életet sem, nagyon sokat tanult belőle a szilárdságról. Következőre már tudni fogja jobban, hogyan legyen olyan béka, amire vágyott.

Szeretet levelek Liz Gilbert szerint

Szerző: Pőcz Adriana | okt 14, 2024 | Élet

Örök kérdés számomra, hogy milyen technikái léteznek az önszeretet gyakorlásnak, vagy mit tudok egy kliensnek javasolni, aki hírből sem hallott erről. Megosztok veled most egy egyszerűt, hogy berakhasd a tárházadba, ez pedig a Szeretet levél írása, amit Liz Gilbert szavaink keresztül fogok tolmácsolni neked. A bejegyzés végén találsz egy linket, ahol meg tudod nézni Liz ezirányú blogját.

Én is csinálom néha csak pár napig, néha huzamosabb ideig, és mindig nagyon segít.

(Liz szavai) A „Szeretetből írt levél” egyszerre tanulás és spirituális gyakorlat. Az emberek azért csinálják, hogy felfedezzék a bennük rejlő értéket és csodákat, és megtanulják, hogyan írjanak és beszéljenek önmagukhoz a szeretet és a barátság helyéről.

Az önutálat egy burjánzó vírus a mai kultúránkban – olyannyira elterjedt, hogy a legtöbbünk elméjében alapértelmezett beállítássá vált. Ritkán állunk meg, hogy megkérdőjelezzük, vajon normális vagy egészséges-e egy olyan tudatban élni, amely folyamatosan támadja, megítéli és sértegeti önmagát. Önmagunkat nem szerethetőnek ítélni annyi, mint egy szörnyű hazugságot lenyelni. És azt hinni, hogy a szeretetet maximalizmussal kell kiérdemelnünk, vagy hogy másoknál kell szeretetet keresnünk ahhoz, hogy egészek legyünk, mindannyiunkat éhes koldusokká tesz. A meleg, szeretetteljes és feltétel nélküli szeretet óceánja mindannyiunk számára elérhető – és kényelmesen elérhető belülről. Nem hiszem, hogy bárki ki van zárva ebből a szeretet-óceánból; csak az a kérdés, hogy megtanuljuk-e hallani, érezni, bízni benne.

Több mint negyed évszázada naponta írok magamnak leveleket a szeretetből, és ez volt életem legátalakítóbb spirituális gyakorlata. Eljutottam arra a meggyőződésre, hogy az univerzumban létezik egy csodálatos intelligencia, amely mérhetetlenül kedves, és amely csak arra törekszik, hogy megismerjen minket, és hogy mi megismerjük. Einstein mondta: „A legfontosabb döntésünk az, hogy elhisszük-e, hogy barátságos vagy ellenséges univerzumban élünk”. Az, hogy hogyan döntesz úgy, hogy válaszolsz erre a kérdésre, hatással lesz létezésed minden pillanatára. (Tipp: Einstein azt hitte, hogy barátságos univerzumban él. Én is így gondolom.)

Nem kell írónak vagy „kreatívnak” (ó, mennyire utálom ezt a kirekesztő kifejezést!) lenned ahhoz, hogy csatlakozz ehhez a gyakorlathoz. Ez szívmunka, és mindenkinek szól. Ezt a gyakorlatot a világ minden táján tanítottam már embereknek, a középiskolás gyerekektől a Fortune 500 vezetőiig, és mindenki képes rá – még a vezetők is! Ez nem díszes írás. Ez csak egy egyszerű és gyönyörű letöltés, közvetlenül a kozmoszból a szívedbe.

HOGYAN írj egy ilyen levelet?

Keress egy nyugodt pillanatot, amikor egy kicsit le tudod csendesíteni a gondolataidat.

Ha úgy érzed, hogy elszakadtál a Szeretettől, talán olvass el egy verset vagy írást, ami meghat és megnyitja a szívedet, vagy gondolj egy olyan emberre vagy állatra, akit könnyű szeretni. Hagyd, hogy a szíved meglágyuljon. Engedd be azt a szeretetet!

Nyiss ki egy jegyzetfüzetet (szerintem a legintimebb, ha kézzel írod, de ha szeretnéd, használhatsz laptopot is), és írd le ezt az egy kérdést:

Mit szeretnél Szeretet, ha ma tudnék?

És aztán engedd, hogy a válasz megérkezzen. Mit mondana neked a Feltétel nélküli szeretet, ha lenne hangja? Mit kell hallania a szívednek ma, pontosan ebben a pillanatban? Hol van a szenvedés, és mire vágyik, hogy elmondjál neki? Milyen megnyugtatásra vagy vigaszra van szüksége a lelkednek? Engedd, hogy jöjjenek a szavak.

Ha úgy érzed, hogy elakadtál, képzeld el, mit mondanál egy kedves és szeretett barátodnak, ha vigasztalásra vagy megnyugtatásra lenne szüksége. Írd le ezeket a szavakat – de magadnak.

Ne gondold túl ezt. Ne „dolgozz” ezen. Ne szánj öt percnél többet az írásra – különben ez már nem intuitív gyakorlat lesz, hanem intellektuális. A cél itt az, hogy az agyadat a polcra tedd, és közvetlenül kapcsolódj a Szeretethez. Végül is ez szívmunka, nem fejmunka.

Nem kell helyesírást vagy szépírást gyakorolnod. Ez nem az a hely, ahol megmutathatod, milyen tehetséges író vagy. Ez az írás nem arra való, hogy művészi legyen. Ez csak egy olyan gyakorlat, amelyben a saját lelkedhez nyúlsz, a saját szívedből, az egyszerű barátság és szeretet pozíciójából.

Ha a gyakorlatot természetellenesnek érzed, gondolj egy percig arra, hogy milyen könnyű meghallgatni és elhinni a legnegatívabb gondolataidat. Hajlamosak vagyunk nem megkérdőjelezni ezeknek a kritikus, cinikus hangoknak a jogosságát, ugye? Megkérheted ezeket a hangokat, hogy álljanak félre egy kicsit, amíg a Szeretethez kapcsolódsz. Mondd meg nekik, hogy visszajössz; még mindig ott fognak várakozni, bár reményeim szerint minden egyes levéllel gyengébbek lesznek.

Egy másik módja annak, hogy a Szeretethez vezető közvetlen vonalhoz kapcsolódjunk, ha magunkhoz becéző szavakat használunk. Az emberi természethez tartozik, hogy kedves beceneveket kreálunk az általunk szeretett embereknek és állatoknak, de olyan ritka, hogy magunkra is alkalmazzuk őket.

Ha a gyakorlat még mindig természetellenesnek tűnik számodra, egyelőre ne csináld. Próbáld meg újra egy óra, egy nap vagy egy hét múlva. A szeretet ott fog várni rád.

—–

Ha megmerítkeznél ebben a térben, látogass el Liz Szeretet levelek blogjára:

https://elizabethgilbert.substack.com/

És írjál magadnak jó sok ilyen levelet!

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »