Megkérdeztem Claude-ot a „beragadt marketing” kérdéséről. 

/Promt/ Szia. Van egy termékem, az Énébresztő, amiről már beszélgettem veled és össze is raktál egy hozzám illeszkedő marketing tervet. Az a belső kép él bennem, hogy az Énébresztő olyan mint egy megszületendő gyerek, amelyik már teljesen kifejlődött (az Énébresztőben kb. 350 önismereti epizód van ezidáig, és önálló önismereti anyagok is – PDF, online kurzusok), de a „méhszály” annyira szűk, hogy a gyerek nem tud kiszületni a világra.

Nem tudom, hogyan lazítsam ki a méhszályamat, hogyan lazuljak bele a folyamatba, és hogyan engedjem ki a gyereket magamból. A méhszály számomra az én belső struktúrám, amiben benne van az önbizalom hiányom is, a szégyen/szégyenlőség, kudarctól és megítéléstől való félelem, bizonytalanság, és nagyon sokszor benne van az is, hogy a marketing terv kivitelezéséhez (még egy olyanhoz is, ami teljesen illeszkedik hozzám) úgy érzem túl sok energia kell. Annyi energiát kell beletennem a tartalom gyártásba, hogy létrehozzam a szükséges posztokat vagy videókat, hogy a munka rovására tudna csak menni – tehát nem maradna időm effektíve Énébresztő epizódokat csinálni, vagy egyéni kliens üléseket kísérni. így az új év kezdetén megint ezzel a problémával szenvedek, meg akarom szüleszteni magamból ezt a gyereket, mert ha nem születik meg, csak elhal bennem. Tudsz ehhez adni nekem támpontokat?

Claude.ai a következőt válaszolta: 

Szia!

Nagyon megérintett, ahogy leírtad ezt a belső képet – és az, hogy ilyen tisztán látod, mi történik benned. Ez a metafora tényleg beszédes: a gyerek kész, de a struktúra, amin át kellene jönnie, görcsösen szűk.

Hadd osszam meg veled, amit ebből hallok, és adjak néhány támpontot:

Amit látok a helyzetedben

A feszültség forrása nem a marketing terv kivitelezhetősége – hanem hogy belülről próbálsz nyomni egy olyan rendszert, ami ellenállást vált ki belőled. Mintha szülés közben görcsölnél ahelyett, hogy lazítanál és belezuhanál a folyamatba.

A paradoxon:

• Van 350 epizód, van tartalom, van tudás
• De a „világgá hozatal” olyan érzést kelt, mintha nulláról kellene építkezned
• Miközben a tartalom létrehozása (amit szeretsz) és a marketing (amit görcsként élsz meg) szétválik benned

A méhszály lazítása – más megközelítésből

1. Mi van, ha nem kell „marketingkampány”?

Mi lenne, ha egyszerűen csak megosztanád azt, ami már megvan?

• Vegyél 10-15 Énébresztő epizódot, amelyikre te magad is büszke vagy
• Minden héten ossz meg egyet valamilyen formában: egy 30 másodperces klippet, egy idézetet belőle, egy rövid reflexiót
• Nem új tartalom – csak láthatóvá teszed, ami már él

Ez nem energia-rabló tartalom gyártás. Ez inkább olyan, mint amikor megmutatod a meglévő babát, ahelyett hogy újat próbálnál teremteni.

2. A „szülés” nem erőlködés – hanem elengedés

A szülési metaforában valami nagyon fontos van: nem te vagy az, aki szüli – hanem a tested végzi a munkát, ha te hagyod.

Alkalmazva az Énébresztőre:

• Mi van, ha nem te „csinálod” a marketinget, hanem hagyd, hogy az Énébresztő találja meg azokat, akiknek szólna?
• Kezdd azzal, hogy kiteszel valamit (egy epizódot, egy gondolatot), aztán megfigyeled, mi rezonál
• Nem kampányt építesz – hanem párbeszédet indítasz

3. A túlélés módja: minimális vitalitási dózis

Ha úgy érzed, hogy a marketing elveszi az energiát a lényegtől – akkor találd meg azt a legkisebb lépést, ami életben tartja a láthatóságot, de nem öl meg téged:

• Hetente 1 poszt (15 perc)
• Havonta 1 videó (1 óra)
• Kéthavonta 1 email a listádnak

Nem arról szól, hogy hirtelen mindenhol jelen legyél. Hanem arról, hogy ne haljon el csendben, amit létrehoztál.

A belső struktúra – amit te is említettél

Az önbizalom hiány, szégyen, megítéléstől való félelem – ezek mind-mind ott vannak. De figyeld meg: ezek most nem akadályoznak abban, hogy epizódokat készíts és klienseket kísérj.

Ezek csak akkor ugranak be, amikor „kifelé” kell lépned.

Tehát a kérdés nem az, hogy „hogyan lesz több energiám?” – hanem:

Mi lenne, ha a kifelé lépés ugyanolyan biztonságos lenne, mint a befelé merülés?

Például:

• Ne „a közösségi médiába posztolj” – hanem ossz meg egy gondolatot, ami ma téged is megérintett az Énébresztőben
• Ne „építs followerbázist” – hanem keressen meg 5 embert, akinek tényleg szólhatna, és írd meg nekik
• Ne „légy látható mindenhol” – hanem légy őszintén jelen ott, ahol komfortos vagy

Egy konkrét javaslat az új év elejére

Csináld ezt a 30 napos kísérletet:

Naponta 1 dolog, 10 perc alatt:

• Válassz egy Énébresztő epizódot vagy anyagot
• Írj hozzá 2-3 mondatot arról, hogy téged miért érint meg
• Tedd ki valahova (közösségi média, email, blog – ahol kényelmes vagy)

Nem kampány. Nem stratégia. Csak napi kis ajtónyitás, hogy a világ bekukucskálhasson, mi van bent.

30 nap után nézd meg: változott-e valami? Reagált-e valaki? És ami még fontosabb: érzed-e, hogy kicsit lazult a méhszály?

Szerintem amit te most élsz, az nem arról szól, hogy „nem tudsz marketingelni” – hanem arról, hogy rettegve véded, ami értékes számodra, nehogy megítéljék vagy ne találja meg az útját.

De a gyerek nem azért hal el, mert nem találta meg az útját. Hanem azért, mert nem engedted ki.

Mit gondolsz erről?

A social média mindig a végeredményt tárja elénk. Ha szembejön egy hirdetés, akkor az már egy kész terméket/szolgáltatást mutat, egy kifejletet. Ezért tévesen belecsavarodunk alkalomadtán abba a gondolatba, hogy másoknak milyen jól megy minden, mi meg itt bénázunk. A megfelelés kényszer pláne ebbe a zsákutcába hívogat minket.
Ezért szeretek mutatni a kulisszák mögötti dolgokat is, hogy ha engem látsz ténykedni itt, akkor tudd, hogy mi van mögötte és ennek folyamán talán szeretetteljesebben tudsz fordulni magad felé is, mert rájössz, hogy
nem vagy lemaradva,
nem vagy béna,
nincs semmi baj veled.
Keep going.

Az Énébreszstővel kapcsolatosan akarok nektek aktuális számokat és tényeket mondani:
Múlt évben találtam ki, hogy csinálok egy napi hanganyagokat adó terméket. De nem a semmiből pattant ki a fejemből az ötlet, hanem Erdélyi Nikolett Brilliáns tagságára fizettem elő a nyáron és 2 hónapig minden nap az ő hangfelvételeit hallgattam reggel. Egyrészt a hangfelvételek tartalma adott nekem tök sok emelő erőt (hála ezért Erdélyi Nikinek), másrészt maga a termék inspiráló volt számomra és tök erősen megérkezett az érzés, hogy „Ilyet én is akarok csinálni!” És megcsináltam.
Moral of the story: Rendben van másoktól inspirálódni, nem kell feltalálnod a spanyol viaszt. 

Soha előtte nem volt közöm a Kajabi rendszerhez (amelyikben Niki is közzétette a hangfelvételeket, ezt is tőle lestem el), de nekifogtam és próba-tévedés módszerrel összehoztam. Ahol elakadtam, ott youtube videókat néztem, és most kapaszkodj, egy ízben ráírtam Erdélyi Niki teamjére, és elmondtam nekik, hogy inspirálódva tőlük én is a Kajabiban hoztam létre a rendszeremet, nagyon hasonló az övékhez, van-e szabad kapacitással rendelkező Kajabi expertjük, akit tudnak ajánlani, és segítene nekem megoldani néhány technikai kérdést. Megírták, hogy nincs, úgyhogy még több youtube videót néztem és cikkeket olvastam. 
Moral of the story: Kezdj neki és menet közben megtanulod. 

Matek szekció: Az első epizódot 2024. október 23.-án tettem közzé, és mivel napi epizódok kerülnek fel, ez azt jelenti, hogy ezidáig 133 epizódot hoztam létre. Én veszem fel őket és vágom meg. Ezt a befektett idő miatt írom.
Csak a legegyszerűbb kiadást-bevételt összehasonlítva:
Kajabi havi díja számomra 69 USD (ez legutóbb 27.480 Ft volt)
Fizető tagsággal rendelezők száma: 5
Az előfizetőkből bejövő bevétel: 24.025 Ft (a fizető kapu tartja meg a maradékot, ami itt most 975 Ft)
Jelen pillanatban tehát még a fenntartás össszege se térül meg, de már mindjárt meglesz!
Moral of the story: Semmi sem overnight success, ezért bármibe fogsz bele válassz olyat, amit szívből tudsz csinálni, még akkor is, ha nem hoz pénzt. Olyasmit, aminek a folyamatát is élvezed. 

Pszichológiai szekció: Jelenleg 22 tagja van az Énébreztőnek, előbb írtam, hogy 5-en fizető tagok, a fennmaradó 17 vagy a próbaidőt próbálgatja most (tehát még nem fizet, és az is lehet, hogy a próbaidó után lemondja), vagy pedig ingyenes örökös tagok, akik azért kaptak tagságot, mert nagyon közel állnak hozzám, vagy mert szívességként kértem tőlük azt, hogy hallgassanak bele léci és mondják el, hogy ez jó? nem jó? használható?
A 133 nap alatt tehát az 5 fizető és 22 jelenlévő-ig jutottam el, amiben erősen benne volt az is, hogy minimum 1 hónapig tartott, amíg alig mertem bárkinek is igazán megmutatni, mert szégyellettem magamat (még a legközelebbi emberek előtt is).
További körülbelül 25 ember az, akit személyesen meghívtam, hogy próbálják ki, de nem érkeztek meg (egyelőre, vagy soha sem fognak).
Moral of the story: A felfutás azért is tart sokáig, mert neked magadnak is meg kell szoknod az új szerepedet, az új terepet, bele kell fokozatosan nőnöd. És ez rednben van, hogy az elején neked magadnak is idegen. 

Eddigi összeomlásaim száma: minimum 3-ra tudok visszaemlékezni. Ezeken a pontokon azt gondoltam, hogy nem csinálom tovább az Énébresztőt, nekem ez nem megy, nincs értelme, egyik alkalommal 4 napig nem raktam fel egyetlen epizódot sem (pedig akkor már voltak fizető tagok!).
Moral of the story: Az összeomlás és mélypontok elérése a folyamat természetes része. Érdemes rá készülni. 
Ajánlott irodalom a témához:
– Seth Godin: The Dip (magyarul: A holtponton ne add fel!),
– tök jó videós összefoglalója a könyvnek: I didn’t quit youtube because of this book (Deya)
– a könyv fő tudnivalóját összefoglaltam az Énébresztő január 18.-i epizódban

A hibákkal való megküzdés: minden ponton, ahol összetörtem megvizsgáltam, hogy mitől törtem össze és foglalkoztam nemcsak az idetartozó érzelmeimmel, hanem megvizsgáltam a rendszert is, hogy úgy építettem-e magam köré, hogy az támogasson. Pl. mostanra úgy van felépítve, hogy elég rugalmas ahhoz, hogy kibírja zavartalanul az esetleges összeomlásaimat (ez az időzített, előre gyártott epizódok varázsa + a saját bioritmusomra való ráhangolódás + tervezés)
Moral of the story: Nincs baj veled, a felmerülő baj egy tünet és meg lehet gyógyítani. 

Fun fact a végére: a zseniális név „Énébresztő” nem az én fejemből pattant ki, hanem a ChatGPT találta ki nekem. Hát ez van. Változik ettől bármi is, hogy nem én voltam az a zseni, aki ezt kitalálta? Nem.
Moral of the story: Delegálj, amit delegálni tudsz. Nem kell tökéletesnek lenned, nem kell mindent tudnod. Azt kell tudnod, hogy mit-hol találsz. 

Kérdések a végére:
Segített ez a cikk neked?
Miről hallanál bővebben?
Mi szólított meg téged belőle?