A legfontosabb tudnivaló, hogy számomra Thaiföld az anti-bakancslistán kezdett – „Én oda biztos nem megyek!” és a teljes ellentétjébe fordult át – „Menjünk újra! Vagy inkább haza se jöjjünk még egy ideig onnan.” Nagyon sok félelemmel indultam neki az utazásnak. Komplett listám volt arról, hogy mi minden basz*dhat el. Csak hogy adjak egy kis ízelítőt: ételmérgezést kapunk és kórházba kerülünk, megcsíp egy medúza, megharap egy cápa, hőgutát kapunk, megtámad egy puma (nincsenek egyébként pumák Thaiföldön, de ez mellékes), elfogy az olvasnivalóm, lekéssük a csatlakozásainkat, megcsíp egy skorpió vagy valamilyen pók, lezuhan a gépünk, Péterrel szakítunk az utazás közben és összezárva maradunk. Na innen volt szép nyerni.
A listáról egyik félelmem sem valósult meg, bár voltak olyan dolgok, amiket utólag másként csinálnánk. Erről készítettünk egy videót:
Összesen 18 napra mentünk és a következő útvonalat jártuk be:
Bangkok – Chiang Mai – Khao Sok nemzeti park – Koh Tao – Bangkok
Úgy terveztük meg az utat, hogy minden helyen legalább 2 napot legyünk, de inkább 4-et vagy többet, hogy ne legyen az „állandóan úton vagyunk” élményünk. Koh Tao szigeten való maradást pedig egy hetesre terveztük, és annál szofisztikáltabb elképzeléseink nem voltak, mint hogy feküdjünk a beach-en, jókat együnk és gyönyörködjünk a tengerben. Ez sikerült is 🙂
A kedvenc helyeinkről videót is készítettünk. Én mindenkinek mostantól ajánlom, hogy menjen Thaiföldre, ha teheti!
