Most szeretlek…. hosszú időn keresztül álmodoztam rólad, de sohasem indultam el az irányodba. Sohasem vettem a bátorságot, hogy elgondolkodjak azon, hogyan kerülhetnél hozzám közelebb. Csak hagytam, hogy falak magasodjanak közöttünk és nem álltam neki megmászni vagy lebontani őket. Nem hittem abban, hogy megvalósulhat az álmom, hogy elég kitartóan tudok küzdeni azért, hogy közelebb kerüljek hozzád. Talán jó volt ez így, talán pont így kellett történnie mindennek ahhoz, hogy most azt tudjam érezni, amit érzek.
Most már nagyobb a szeretet, mint a félelem. Most már nem tántorítanak el az akadályok, amik törvényszerűen az utunkba gördülnek. Most már elég erős vagyok ahhoz, hogy kitaláljam, miként tudok a közeledben maradni, még akkor is, ha az álmok messze sodornának engem. Sokat gondoltam arra, hogy milyen leszek, ha te már az életemben leszel. A fantáziám szürke fátyolhoz hasonlít ahhoz képest, amilyen színesnek látom most a valóságot. S talán törvényszerű, hogy a mélyről fakadó öröm hozza magával a szomorúságot is, a félelmet, a bizonytalanságot, amikről már rég megfeledkeztem és azt hittem róluk, hogy elmúltak. Most mégis itt vannak és kénytelen vagyok szembe nézni velük, ha veled akarok lenni. Kéz a kézben jönnek…
Hoztál magaddal egy gyengéd érintést, könnyed simítást, őszinte pillantást. Ha hibázok, újra kezdhetem, de akkor is szeretnék tökéletes lenni. Nem akarom, hogy csalódnod keljen bennem. Szeretnélek tökéletesen ismerni, hogy mindig tudjam, mi a jó neked és ne kelljen elviselned a tévedéseimet. Tudom, hogy erre törekedni teljesen felesleges, mégsem adom fel az igyekezetet.
Minél jobban szeretlek, annál több örömöt hozol nekem. Minél jobban szeretlek, annál jobban félek, hogy elveszítelek. Minél jobban közel engedlek, annál jobban érezlek. Minél jobban közel engedlek, annál nehezebb kimondani a búcsú szavait. Nem bánok egy percet sem, amit a közeledben tölthetek. Tanítasz hangot adni a bennem rejlő érzéseknek, tanítasz láthatóvá válni a világ számára, tanítasz kiszínezni a hétköznapokat, tanítasz szavak nélkül beszélni, könnyek nélkül sírni, szívből nevetni, könnyedén repülni, nyitott szemmel álmodni. Tanítasz ezredszer is megpróbálkozni, érezni a simító tanítást, érinteni és megérintve lenni, félteni és félve is jelen lenni…
Szeretlek…