ég 22 nap van hátra ebből az évből. Tegnap elmentem Pozsonyba kicsit turistáskodni. A leginkább a séta a belvárosban tetszett. Ismét elvárázsoltak a macskaköves kis utcák, a régi épületek, amikre ha ránézek mindig beindul a fantáziám, hogy vajon kik laktak bennük és hogy nézett ki az élet 18.-ik vagy 19.-ik században. Nagy megdöbbenésemre, még mindig újságot árul az a “rikkancs”, akinek az egyetemi éveim alatt is hallottam a hangját! És az már 16 éve volt!
Kerestem magamban a választ arra, hogy miért van szüksége az idegrendszeremnek bizonyos időközönként, hogy szlovák környezetben legyen. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy nagyon sok gyerekkori emlékem a szlovák nyelvhez kötődik. Az általános iskolás éveimben a legszűkebb barátnős köröm, akikkel nem csak osztálytársak voltunk, hanem nagyjából egy helyen laktunk és ezért nagyon sokat játszottunk együtt suli után is, közülünk mind szlovák volt. A pajtis, játszós, kalandos emlékeim nyelve ebből az időből a szlovák. Abban az időben szlovákul írtam a naplómat és szlovák könyveket olvastam. Pedig otthon kizárólag magyarul beszéltünk. Csak később, az általános iskola vége felé, illetve a gimnáziumban cserélődött ki a baráti köröm és az olvasmányaim is magyarra. Ettől még a szlovák megmaradt a szívem nagyon központi helyén, mert a kicsi Adri sokat volt szlovák környezetben.
Szóval jól esett Pozsony utcáin sétálni. Fotózni. Hegedűszót hallgatni. Pozsonyi kiflit enni. Kurva drága volt, de isteni finom.
Este hétkor pedig egy számomra különleges eseményre került sor – online coaching beszélgetésre Jessica Caver Lindholmmal, akit évek óta követek, és több online programját is megvásároltam. A múlt évben komolyabb összeget fektettem be az egyik programjába, amelyikhez járt ez a 30 perces beszélgetés is. Mondott dolgokat, amik hasznosak voltak számomra, de leginkább az volt unikális élmény számomra, hogy kapcsolódtam egy olyan nővel élőben, aki megvalósította azt, amit én szeretnék. Aki szabadon alkot, másokat is inspirál és nem utolsó sorban olyan életet él ezáltal, amiben nem csak az alap szükségletei vannak kielégítve, hanem egy sor ennél “vadabb” álom is.
Aztán rögtön utána ágynak dőltem erős fejfájással és hányingerrel. Már az ülés előtt kezdődött, Pozsonyban, de nem jöttem rá, hogy mi ütött ki engem ennyire. Azért a nap összességében nagyon jó volt.
Termékenységi istennő egy pozsonyi bolt kirakatában.
