Még 25 nap van hátra ebből az évből. Reggel Péter azt mondta, hogy írhatnék meséket a „Tüntélekről”, mert hogy én is egy Tüntél vagyok – egy lény, aki bizonyos időközönként eltűnik. Mosolyogtam ezen, de nagyon rátapintott valami lényegesre. Tényleg időközönként eltűnök. Az életemből, a kapcsolatunkból, beljebb, feljebb, kijebb megyek. Magam sem tudnám meghatározni mi a pontos irány, a lényeges az, hogy nem vagyok teljesen jelen.
Az ágyban ücsörgés közben inspirációt éreztem arra, hogy újból kezembe vegyem Kovács Eszter Köszi, jól c. könyvét. Elkezdtem olvasni fél évvel ezelőtt, de akkor nem nagyon ragadott meg, most megint szólt hozzám. Jól esett reggel kicsit naplózni, gondolkozni az általa feltett kérdéseken és nem mellesleg jól esett a lelkemnek nézegetni a meleg arany színű betűket a borítón. Highlight of the day Nr.1.
Szlovákiába utaztam, mert új útlevelet kell kérvényeznem, januárban ugyanis Thaiföldre repülünk. És ennek kapcsán egy távolsági busszal Budapestről Pozsonyba érkeztem meg a 2021-ben átadott új Mlynské Nivy autóbuszállomásra. Teljesen leesett az állam, fantasztikus az új épület és annyira sok új felhőkarcolót építettek a helyszínen, hogy egyáltalán nem igazodtam el az autóbuszállomás környékén, pedig az egyetemi éveim alatt rengetegszer fordultam meg itt. Holnap elmegyek újból és tüzetesebben is megnézem a fejleményeket. Turistáskodok Pozsonyban.