Ma megnéztem a legújabb Marie Forleo epizódot, amelyikben Marc Randolphal, a Netflix társalapítójával, beszélgettet az új könyve “This will never work” (Ez nem fog soha működni) könyve kapcsán. Ugyenezen a néven fut Marc podcastje is, amit egyáltalán nem pesszimizmusból nevezett el így. Azért választotta ezt a nevet, hogy éber maradjon a végtelen lehetőségekre, amikból soha sem tudhatjuk, hogy melyik fog működni.

Több cégalapítótól hallottam már azt a sztorit, hogy kipattant a fejéből egy ötlet, amire a hozzá közel álló emberek azt mondták, hogy “az hülyeség, és biztos nem fog működni“, ők megcsinálták és most világsiker. A Netflix kapcsán Marc anyja jelentette ki ugyenezt, és lám … Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy Marc az interjúban elmondja azt is, hogy tévesen gondoljuk azt, hogy a remek ötletek megszületnek egy Heuréka pillanatban és BOOM siker lesz belőlük. Az ötletek megvalósítása nagyon komplex folyamat. Szerinte hazugság az is, amikor a brainstorming kapcsán azt mondjuk, hogy “nincsenek rossz ötletek”. Vannak rossz ötletek, sőt, az összes ötlet rossz születése pillanatában és miután kipróbáltuk derülhet ki, hogy ez mégsem volt halálra ítélt ötlet. A sikeres vállalkozók tudják, hogyan teszteljék az ötletüket viszonylag olcsón, egyszerűen és gyorsan, hogy utána tovább tudják csiszolni. Ennyi a titkuk.

Annak ellenére, hogy Marcnak jelenleg hét iszonyatosan sikeres cége van, mégsem ezek felépítésére a legbüszkébb. Azt mondja, hogy üzleti szempontból büszke a cégeire is, de mint ember azt értékeli a leginkább, hogy mindemellett 35 éve él boldog házasságban ugyanazzal a nővel, valamint hogy volt ideje a gyerekeire is, akik tudása szerint szeretik és felnéznek rá. A húszas évei végén, az akkori kapcsolatában, amelyikben a barátnőjével alig töltött időt, ellenkezőleg éjt-nappallá téve dolgozott, jött rá arra, hogy nem az az életcélja, hogy sikeres legyen, miközben tönkremegy a magánélete. Ott döntötte el, hogy a harmóniára fog törekedni, amit meg is valósított. Mint sok más start-up vállalkozás vezetője, ő is ismeri ezeknek a cégeknek a magas hőfokön égését a kezdetleges időszakban. Ő viszont azt mondta, hogy számára prioritás a magánélete és eldöntötte, hogy minimum heti egy alkalommal délután öt órakor leteszi a lantot, hazamegy a feleségéhez, a gyerekeket rábízzák a dadusra és a nap hátralévő részét vele tölti. Bármilyen krízis állt elő (mert az várható, hogy a krízisek délután öt óra előtt robannak ki), ő ötkor hazament. Ha valaki sürgősen beszélni akart még vele, akkor megtehette abban az időben, amíg kiért az autóig a parkolóba. Egy idő után teljesen megszűntek a délután öt órakor kitörő krízisek. Marc ugyanilyen elszántsággal teremtett időt a gyerekeire, valamint a számára legkedvesebb hobbijaira is.

Engem nagyon megérintett ez a sztori, mert hajlamos vagyok én is elhinni azt a mondást, hogy vannak időszakok, amikor oda kell tennünk magunkat és “majd később” pihenhetünk, vagy lehetünk a szeretteinkkel. Hajlamos vagyok elhinni azt a hiedelmet is, hogy a szenvedélyesen végzett munka (mert Marc esetében sem arról beszélünk, hogy egy olyan munkába járt be, amit utált, minden vállalkozásában töltött órát szenvedélyesen szeret) megköveteli, hogy feláldozzuk a szabadságunkat és a szeretteinkkel töltött időt. Apám is szentül hitt ebben a hiedelemben. Sikeres lett. És beáldozta közben a családjával töltött időt. Nagyon próbálok kijönni ebből a cipőből, de én meg átlendülök rendszeresen a ló túloldalára, hogy rázom le magamról a kötelességeket, hogy ne daráljanak be engem (úgy, mint apámat), de mindeközben szemelől veszítem azt is, amit fel szeretnék építeni és inkább azt mondom, hogy nem kell nekem vállalkozás, csak legyen szabadidőm. Utána pedig törhetem az agyamat azon, hogy miből fizessem ki a lakás bérleti díját. Felszabadító volt hallani Marcot, aki “a lovon ül” ebben a kérdésben.

Marc a könyvében idézi William Goldmant, aki azt mondta, hogy “Senki sem tud semmit“, amit ő konkrétan Hollywoodra értet. Csak azután, hogy megcsinálnak egy filmet és bedobják a mozikba derül ki, hogy valami kasszasiker vagy sem. Van olyan, hogy 20 millió dolláros filmek megbuknak, viszont a 35 ezer dolláros költségvetésű Blair Witch, amelyik úgy néz ki, mint egy home-video, meg milliókat kaszál a bevételeken. Marc ehhez azt teszi hozzá, hogy “a senki sem tud semmit elv nem vádirat, hanem emlékeztető, bátorítás, hogy ha senki sem tud semmit, akkor magadban kell bíznod. Próbára kell tenned magadat, és hajlandónak lenni hibázni”. Azt javasolja, hogy ne az ötleteinkkel essünk szerelembe, hanem a problémával, amit meg akarunk oldani a világban.

A teljes videót itt találod:


Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0