Megállapítottam valamelyik nap, hogy az anyagiaktól való függőség nem csak a gazdagokat fenyegeti, hanem a kevésbé tehetőseket is. Azt hiszem, hogy abban a tévhitben éltem, hogy ha elég szegény és nincstelen vagyok, akkor igazából meg is haladtam a függést az anyagiaktól. Na de ez nagyon nincs így. Erről készítettem egy rövid egypercest is. Röviden összefoglalva annyi hangzott el benne, hogy a gazdag emberek is beleeshetnek abba a csapdába, hogy az anyagi javak meglététől teszik függővé az identitásukat, de ugyanez igaz a kevésbé tehetősekre is, akik az anyagi javak nem meglététől (hiányától) teszik függővé az identitásukat. Erre jó példa a több pénz, jobb autó, vagy bármilyen más anyagi javakra való vágyakozás (akár tudattalanul is), amitől azt reméljük, hogy ha azok meglennének, akkor az önbizalmunk, a társadalmi megítélésünk, boldogságunk, sikerességünk indexe, megelégedettségünk, biztonságunk is egy jobb platformra kerülne. Egy szó mint száz, az anyagi javakhoz lehet ragaszkodni akkor is, ha reálisan birtokoljuk őket, meg akkor is, ha nem. Ezt elég meglepő volt tudatosítani. Az egyperces videóhoz pedig Szabó Ati odakommentelte, hogy az anyagiakhoz való ragaszkodás igazából az orális fixáció kifejeződése. Hát akkor nézzük meg erről az oldalról is.

Az orális szakaszt Freud a 0 -1,5 korhoz társította. Tehát az ilyen jellegű “beakadások” nagyon korai érzelmi mintázatokat idézik fel. Amikor a vágyott gazdagság szintjét próbáltam magamnak valaha megfogalmazni, nagyon gyakran azt társítottam hozzá, hogy “legyen annyi, hogy ne kelljen gondolkozni azon, ha meg akarok venni magamnak valamit – ételt, utazást, élvezeti cikkeket. Legyen komfortos lakhatóságom, kényelmes autóm.” Csak most tűnt fel, hogy még véletlenül sem fogalmaztam meg azt, hogy az ugandai gyerekeken szeretnék segíteni, vagy támogatni a hajléktalanokat. A Maslowi piramis legalját céloztam főleg – az alap szükségletek maximális kielégítését, és hogy ne kelljen gondolkozni azon, hogy mire mennyit költök. Az elegendő pénz megléte tehát pont ugyanolyan, mint a csecsemőnél az anya jelenléte, amibe bele lehet pihenni és állandóan ott van. Megfigyeltem, hogy nekem ehhez társul az a gondolat, hogy erre nem szabadna vágynom, nekem ezek nélkül kell megoldanom az életemet (anya nélkül). Az, hogy anya nélkül is lehet és üdvös élni egy felnőtt ember számára teljesen helyénvaló, de mintha én ezt nem felnőtt fejjel gondolnám, hanem egy bennem élő 2 éves gondolja azt, hogy neki anya nélkül kell teljesen boldognak lennie. Mintha nem lenne engedély azon, hogy 2 évesen teljesen össze lehet omolni attól, ha anya nincs. És itt jön képbe a hiszti, és az, hogy mit gondolunk erről, amit még kifejtek lejjebb.

Az orális fixáció másik kifejeződése az olyan élvezeti cikkek használata is, amik nem a fiziológiai túléléshez kellenek, hanem inkább az érzelmi túléléshez. Nekem ilyen a csoki. Sokszor érzem, hogy a szervezetem marhára meglenne nélküle, de az érzelmi feszültség csökkentése miatt elfogyasztom. Gondolom hasonló célt szolgál az alkohol, a cigi és a drogok. Eddig azt gondoltam, hogy elsődlegesen a szeretetet pótlására irányulnak – ami valami lágy, ölelő, puha minőség számomra, de most megtaláltam egy újabb mozaik darabot, mégpedig a hisztiben való “szétesés kultúrájának” hiányát. Ehhez inkább az aggreszsió, düh, frusztráció, fájdalom, erő társulnak, amiknek megéléséhez kellene az ölelő szeretet. Valószínűleg azért keletkezik a hiszti, mert nincs elég szeretet, és mert sok feszültség gyülemlett fel a testben. Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt többször használtam az alkoholt arra, hogy “legálisan” szét lehessen esni, mert egyébként nem volt engedély erre a szétesésre, nem volt engedély a hisztizésre.

Ezt a témát járta körül nagyon szuperül a Kapcsolódó nevelés oldalán egy cikk a hisztiről, ahol le lett véve erről a jelenségről a démoni jelleg. A cikkből kiderült, hogy míg a “hisztit” általában pejoratív értelemben használjuk, igazából egy nagyon hasznos feszültség levezető eszköz a gyerek számára (és megjegyzem, hogy a felnőttekben is ugyanez a működés mechanizmusa), csak tudni kell megfelelő módon kezelni. Amikor a gyerek hisztizik, akkor éppen a testében felgyülemlett feszültséget akarja levezetni és a kapcsolódásra vágyik. Nyilván van sok féle hiszti, és sok féle módon lehet őket megközelíteni. Erre nincs recept, mert pont a kapcsolódásról szól ez a megközelítés és arról, hogy a helyzetre reagáljunk, a gyereket pedig közelebb húzzuk és ne elfele toljuk, hogy majd jöjjön vissza, ha megnyugodott. A hiszti igazából a szétesésre irányul és ez csak akkor tud megtörténni, ha elég biztonságos és megtartó a környezet. A nyűglődés, semmi se jó állapot, pedig akkor alakul ki, amikor ez a biztonságos kötődés nincs meg, és nem hogy nincs meg a kötődés, de még csak szétesni sem lehet ennek hiánya miatt.

Szóval arra jutottam, hogy meg kell tanulnom hisztizni és felépíteni erre egy mintát, mert most is csinálom, csak mindenféle mellékutakon élem ki, mert nyíltan nem merem vállalni. A cikk nagyon érdekes. Ajánlom elolvasásra mindenkinek nem csak akkor, ha gyereke van, hanem főleg maga miatt, ugyanis disztresszt okozó dolgok napi szinten felmerülnek, és ha nincs belső engedély a kiborulásra, akkor nagyon sok feszültség épül fel a testben, amit utána mindenképp le kell valahogy vezetni, csak kérdés hogy történik ez meg?

(https://kapcsolodoneveles.hu/distressz-vagy-kis-nero-hiszti-van-e-ketfele-hiszti/)

Kiegészítés Szabó Attilától: 

A fixációk oka mindig egy kielégületlenség. Az orális fixáció kiváltója nem a szeretethiány. A szeretethiány a skizoid fixáció kiváltója és a csecsemő születésétől kb. 6 hónapos koráig alakulhat ki. Az orális fixáció kiváltója a bőség hiánya: kevés, vagy rapszódikusan érkezik a tejecske, a mosoly, az érintés, az érzelmi kapcsolódás, stb. Kb. fél éves kortól a járás megkezdéséig alakulhat ki.
Aki tehát ebben a fixiben van, az a bőséget nem tudja megélni. Ha ezt az élete, sorsa mégis felkínálná, akkor nem képes befogadni azt, vagy időben elszabotálja, hogy ne is következzen be.
És itt jön a hiszti fontossága! 🙂
A hiszti nem csak arra jó hogy a testi feszültség oldódjon, hanem hogy megjelenjen az az erő, akarat amivel kiharcolom, megszerzem, elveszem azt ami a szükségletem.
Summázva: az orális fixációt gyógyítja a jó hiszti! 😉


Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0