- Szeretném jobban megérteni a hüvelyemben lévő rendellenes működést, ami nem múlik egy éve.
- Hunyd be a szemed és engedd meg, hogy a tudatalattid képben mutassa meg ezt a rendellenességet. Képzeld el, hogy megjelenik előtted. Lehet bármi. Személy, szín, forma. Csak engedd, hogy megjelenjen.
- Csak egy paca jelenik meg, ami vékony szállal hozzám van kötve. Mintha lebegne a levegőben előttem. Rongy-szerűség.
- Milyen a színe? Milyen a formája?
- Nem tudom. Amint jobban ráfigyelek, már mintha el is tűnne.
- Akkor csak maradj vele olyan távolságban, ahol még meg tudod tartani a figyelmedben.
- Átalakult. Egy nagy súlyos kupac. Mintha megdermedt láva lenne, ami először szétolvadt és utána megdermedt, vagy arany, vagy vas. Az a lényeg, hogy nagyon súlyos, és a formáján látszik, hogy először folyós állapotban volt, aztán pedig megdermedt. Mintha száz tonnát nyomna. Benne vagyok ebben a formában, csak a földet látom, nem tudok felnézni, nem látok semmi mást. De az a fantáziám, hogy a táj sivatagos, kiszáradt, a föld, amit nézek is száraz. Nem esett már régen. Azt látom, hogy a kupac tetején van egy repedés. Ezen a repedésen keresztül kicsusszanok. Szellem testem van, mintha csak füst szállna ki ebből a nagyon súlyos kupacból. El akarok távolodni. Nem tudom megemelni ezt a kupacot, nem tudok vele mit kezdeni.
- És milyen elmenni innen, kicsusszanni ebből a súlyosságból?
- Nem jó. Rendellenes.
- Most legyél te a súlyos kupac. Képzeld el, hogy csak ez vagy, és semmi más. Milyen súlyos kupacnak lenni?
- Kevés gondolat, és ami van, az állandónak érződik. Minden lassú.
- Tudsz a szellem formáról?
- Igen.
- Milyen a kapcsolat kettőtök között?
- Összetartozunk. Nem akarom, hogy elmenjen.
- Mond ki neki.
- Nem akarom, hogy elmenj és itt hagyj engem.
- Gyere most ki a kupacból és legyél megint a szellem forma. Mondd ki a kupacnak, hogy „hozzám tartozol. Nagyon súlyos vagy és nem tudlak megmozdítani, nem tudom, mit csináljak veled, de hozzám tartozol.” És csak hagyd, hogy történjen. Nem kell semmi mást tenned.
- Megérintettem a kupacot és elmondtam neki. Átalakult. Az egész kupac felállt és egy palást lett belőle. Fogjuk egymás kezét és egymással szemben állunk. Olyan érzésem van, mintha a figyelmemmel tudnám megtartani a palast formát. Ha elengedem, távolabb megyek, nem kapcsolódok vele, akkor összeesik és nagyon súlyos lesz. De ha a tudatomban tartom, akkor palást. Az erőt jelenti a számomra. Talán védelmet is.
- Most képzeld bele magadat ebbe a palástba. Képzeld el, hogy a szellem forma belemegy a palástba. Milyen benne lenni?
- Tartást ad. Jelen tudok lenni a világban általa. Van helyem. Van véleményem.
Mit jelent a hüvelyeddel kapcsolatban az, hogy valami megdermedt, ami addig áramlásban volt (folyt)?
Mit jelent neked az, hogy „száraz a föld” miközben a hüvelyi rendellenesség tünete pont fordítottja – a folyás? Lehet, hogy a folyás a szárazságot „öntözi”?
Mit jelent neked az, hogy jelen tudsz lenni a világban? Hol nem voltál eddig jelen? Milyen véleményedbe nem álltál eddig bele?