Az erő meg akarta mutatni, hogy mekkora hatalommal rendelkezik. Bebújt hát egy homokórába és azt mondta, hogy megállítja a homokszemek mozgását. Maga sem tudta, miért akarja ezt, nem gondolta végig sem a következményeket, sem az előnyeit vagy a hátrányait elhatározásának, egyszerűen csak ki akarta próbálni saját erejét. Így is lett. Egy nap beleköltözött a homokórába. Tapasztalt harcos volt, így nem ugrott neki azonnal a feladatnak, először megfigyelte, miként is történik a folyamat. Első ránézésre nem látott és érzékelt semmit sem,  miközben ült az óriási homok kupac tetején. Aztán amikor mélyebbre figyelt, akkor érezte, hogy nagyon finoman, szinte észrevehetetlenül mozog alatta a homok. Gondolta, ez okozza az idő múlását, hogy az egyik homok szem a másik után finoman kiszökik a teste alól, míg végül eltűnik az összes. Onnan, ahol ült, nem látta, hogy a szemek hová tűnnek el, így azt gondolta, hogy örökre megsemmisültek. Az első nap ezzel a figyeléssel telt el. Épp amikor a nap megérintette a horizontot, az utolsó homokszem is lecsúszott a homokóra torkán és az idő letelt.

Másnap elhatározta, hogy a másik oldalról figyeli meg az időt. Leült a földre, ami szűziesen érintetlen volt és egyetlen homokszem sem zavarta meg tisztaságát. Élvezte ezt az állapotot és azt kívánta bárcsak így maradna örökre, érintetlen és sértetlen mivoltában. Egy rövid időn belül figyelmes lett arra, hogy apró homokszemek hullanak a testére. Először a vállaira, a lábaira, a fejére, az orra hegyére.  A testéről lecsúsztak és elkezdték belepni a körülötte lévő földet, szétszóródtak, egyre több és több lett belőlük. Tudta, hogy a tiszta föld már sohasem lesz olyan, mint a homok szemek érkezése előtt volt. Bár ő maga volt az erő, mégis félelmet érzet, hogy egy bizonyos idő elteltével a homokszemek teljesen beborítják az egész testét és belőle nem marad semmi sem. Örökre eltemetve marad alattuk, ugyanis onnan ahol ült nem látta, hogy a homokszemek honnan érkeznek és még mennyi várható belőlük. Végtelennek tűnt az újabb és újabb szemek felbukkanása. Próbálta a homokszemeket odébb tolni, de annyira képlékeny volt a halom, hogy visszacsorgott. További 10 000 homokszem leesése után rájött, hogy próbálkozása hiába való. Épp amikor a nap megérintette a horizontot, az utolsó homokszem is lecsúszott a homokóra torkán és az idő letelt.

sand_storm_by_mysticmorningHarmadnap elhatározta, hogy a homokóra torkába költözik és eltorlaszolja, hogy a homokszemek ne tudjanak átjutni azon és így beteljesíti elhatározását és megállítja az időt. Könnyűnek tűnt a feladat, erejéről már sokszor tett tanúbizonyságot, így nem kételkedett abban, hogy a homokszemeket is képes lesz megállítani. Így is lett. Amikor felkelt a nap, a homokóra torkába költözött és egész testét megfeszítve eltorlaszolta. Az összes homokszem súlya a testére nehezedett, de ő elbírta őket és hősies kiáltással tudtára adta az egész világnak, hogy feladatát teljesítette, erejét bizonyította és megállította az időt.

… És az idő állt, kitudja meddig, mert a homokszemek nem pörögtek. A nap nem ment le, se nem kelt fel, az egyik helyről a homokszemek nem tűntek el, a másikon nem jelentek meg. Érdekes volt ebben az állapotban létezni, amelyben a dolgok nem változtak. Az erő meg volt elégedve magával és a teljesítményével. Végre megpihenhetett kicsit, nem kellett mozognia, cselekednie, előre mennie. Elhatározta, hogy csak gondolkozni fog és elmélkedni anélkül, hogy rettegnie kellene az idő múlásától. Hiszen most már korlátlan ideig így maradhat. Jöttek emlékek múltbéli tetteiről, helyzetek, amikor legyőzte ellenfeleit és olyanok is, amikor alul maradt. Gondolt arra, amikor el kellet búcsúznia olyanoktól, akiket nagyon szeretett, vagy éppen találkozott olyanokkal, akiket azonnal megszeretett. Látta a kudarcokat és sikereket, azokat a napokat, amikor azt érezte, hogy teljesen felesleges az erő használata, mert úgyis értelmetlen minden, meg olyan emlékek is, amikor az erő volt az egyetlen, amibe kapaszkodhatott. Látta mindazokat a helyzeteket, amikben meg akarta állítani az időt, azért hogy hosszabban élvezhesse, ami van, vagy éppen ne kelljen tovább éreznie azt, ami van.

Úgy gondolta, hogy így lenne rendjén. Örökre fürdőzni abban, ami jó és örökre elkerülni azt, ami rossz. Míg ezen tűnődött megjelent egy fénysugár, ami átvilágított az összes homokszemen és egy függőleges fényoszlopot teremtett a homokóra belsejében. A fény végigfutott az erő testén is, beburkolva őt ebbe a fényoszlopba. Olyan volt, mintha évezredek felhalmozott tudása nyílt volna meg az erő előtt. Csak egyetlen tudásszemet vett ki ebből, azt, amire pont ebben a helyzetben szüksége volt. A fényen keresztül nézve meglátta, hogy bármikor az életében azt kívánta, hogy álljon meg az idő, a kívánsága teljesült. Minden egyes alkalommal, akár boldogító pillanatról volt szó, akár végtelen szomorúságról és bánatról, kívánsága teljesült. Észrevette, hogy minden ilyen alkalommal egy része kiszakadt belőle, bebújt a homokóra kellős közepébe és összegömbölyödött, hogy megállítsa a homokszemek pörgését.

3635232A fényoszlopban az erő meglátta az összes ilyen leszakadt részét. Számukra megállt az idő. Most először látta meg őket. És bár úgy tűnt, hogy az idő megállítása gyógyír, kiderült, hogy mégsem az. A homokóra torkában csücsülő valamennyi rész szomorú volt, magányos, nehéz volt számukra tartani a sok homokszemet, hiányzott nekik az erő többi része.

Az erőnek rengeteg ideje volt szemlélni ezeket a részeket, hiszen az idő nem telt. Először nehéz volt odamenni bármelyikhez is, mert a legtöbb leszakadt rész nem volt túl vonzó. Rongyos ruhákban, meggyötört arccal, megfeszített testtel gubbasztottak. Ekkor ismét a fényoszlop sietett a segítségére, amely lágy ölelésével megpuhította az erő szívét. Csak ekkor látta meg az erő, hogy ezek a részek mind boldoggá akarták őt tenni, hiszen ő maga kívánta, hogy álljon meg az idő és hogy egyáltalán nem gyengék, hiszen végtelen ideig tartják a homokszemek súlyát.

Megérintette a hozzá legközelebb lévőt és gondolkodás nélkül egy mondat szaladt ki a szívéből: “Engedd el.”  Sokszor megismételte ezt, mindegyik leszakadt részhez odament, megérintette és feloldozta őt a börtönéből. A részek  egyik a másik után egyenesedtek ki az összegömbölyödött állapotukból és a homokszemek lassan elkezdtek lecsurogni a testük mellett. A végén már csak az erő maradt, aki még mindig tartotta  a saját homokszemeit. “Engedd el” szólt egy hang a fényoszlopból. “Engedd el.” Ismételte meg másodszor. “Engedd el.” Hangzott el harmadszor is.

A harmadik mondat után az erő is kiegyenesedett és azonnal megérezte, hogy a homokszemek elkezdenek vándorolni a teste mellett és az idő elindul. Mivel volt már mindkét helyen, fent is és lent is, lelki szemei előtt látta, hogy éppen most is van egy hely, ahol folyamatos a veszteség és van egy olyan is, ahol folyamatos a gyarapodás.

És van egy harmadik hely is.”  – szólalt meg a fényoszlop ismét. “Hol?“- kérdezte az erő. “Itt, ahol most állunk.”- válaszolt a fényoszlop. “Ha olyanra húzod szét magadat, mint amilyen én vagyok, egyszerre leszel mindkét helyen, hiszen egyébként is mindkét hely egyszerre létezik. Itt, ahol most vagyunk megérkeztél a nyugvópontra, középre. Azért vágytál arra, hogy az idő megálljon, hogy örök lehess, és ez jó, ez a természetes állapotod egyébként is. A középpontból tudod szétterjeszteni magadat mindkét irányba. Ebből a pontból látod, hogy a homokszemek folyamatosan eltűnnek az egyik helyről, a másikra pedig megérkeznek. Ha nem a végpontokon tartod a tekinteted, hanem ezen az áramláson, akkor az idő örök lesz, mert látni fogod, hogy minden kezdetben ott van a vég és minden végben ott van a kezdet és örökre egymás körül forognak, végtelen táncban. Lehetsz a kezdet, lehetsz a vég, lehetsz a középpont és lehetsz a tánc. A választás a tiéd.”

Ezzel a fényoszlop eltűnt és maradt a homokóra, benne az Erővel, amely a táncával örökre mozgásban tartotta  a homokszemek vándorlását.

 

********

Ez a történet Póth Péter Mesélő képzelet játéka során merült fel bennem, amit ITT találtam. Ma éppen egy homokóra képre kellet asszociálni és ez a mese lett belőle. Próbáld ki te is! Kitudja milyen mesék rejtőznek benned 🙂

 

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0