Hihetetlen néha számomra, hogy teljesen egyszerű gyakorlatok milyen mély mintákat és hiedelmeket tudnak elém tárni. Például most esélyem volt megnézni, hogyan viselkedek, ha van egy “harmadik elem” a kapcsolatban és hogy én hogyan viselkedek “harmadik elemként”. Iszonyatosan érdekes volt.
Az első esetben én voltam az, akinek szembe kellett néznie a harmadik elemmel. Ez nem egy meghatározott dolog volt, hanem szabadon lehetett rá vetíteni bármit (munka, egy szerető, a haverok, hobbik, anyós…). Felépíteni a kapcsolatot köztem és a párom között még relatíve “easy” volt. Szavak nélkül, csak mozdulatokkal dolgoztunk. Észrevettem, hogy sokszor nagy erőket raktam bele a kapcsolatba. Megrántottam őt, hirtelen mozdulatot tettem, valami teljesen ellentéteset csináltam, mint ami addig volt, de amint képes voltam kívülről szemlélni ezt a gesztusomat láttam, hogy két motivációm van. Az egyik a “biztonság keresés” volt. Szerettem volna választ kapni arra a kérdésemre, hogy “Még itt vagy? Még jelen vagy?” A másik motivációm abból eredt, amikor megijedtem, hogy túl lapos a kapcsolat közöttünk, eltunyultunk, nem mozog az energia. Olyankor rántottam egyet a kettőnk közötti köteléken, hogy hullámzást hozzak létre.  Ilyenkor a “Mennyire aktívan vagy jelen?” kérdésre kerestem a választ. Miután felépítettük a kettőnk közötti kapcsolatot megérkezhetett a harmadik elem. Nekem ez a külvilág szimbóluma volt. A társas kapcsolatoké, a barátoké, bármié, ami a kapcsolatunkon kívül létezik.

Az első stratégiám a teljes figyelmen kívül hagyás volt. Minden energiámat arra irányítottam, hogy fenntartsam a kapcsolatot, mert féltem attól, hogy ha egy pillanatra is a fókuszt elveszítem a kettőnk közötti kapcsolat összeomlik. Ismerős volt ez számomra a valós életből. Amíg nincs “zavaró tényező”, addig lazán-faszán lehet létezni. Csakhogy ilyen még a mesékben sincs! Persze ha valami el van nyomva, az dupla erővel tör elő. Így lett ez ebben az esetben is. A harmadik elem bedurvult és tett arról, hogy ne tudjuk figyelmen kívül hagyni. Itt áttértem a “stratégia Nr.2” – ra. Bevontam őt a hármasunkba, egy teljes értékű háromszöget próbáltam megalkotni, ami sikerült is. Nagy volt a boldogság, mindenki happy volt, csakhogy a helyzet teljesen átalakult. Már nem “én és a párom meg egy harmadik elem” voltunk, hanem “három elem”. Nem volt különbség számomra az intim kapcsolat és a külvilág között. Teljesen egyenértékűek voltak. Erről is van valós megélésem az életemből. A múltban néha annyira igazságos akartam lenni, hogy szinte semmi különbség nem volt egy sima barát és a párom között. Egy szinten voltak, fontossági sorrend nélkül, ami talán nem is lenne baj, csak mintha ebben az esetben elveszíteném az érdeklődést az intim kapcsolódás iránt. Olyan mintha átmennék “haverkodásba”, ami szintén tök jó, csak nem éppen kapcsolat építő. Egy ponton a gyakorlatban tudatosítanom kellett, hogy “Na jól van bassza meg, ez a túlélési stratégia sem működik…. “. Mármint ha mi akarunk lenni a Három muskétás, akkor “Hajrá, csak így tovább…” , csakhogy nem ez volt a cél.

Aztán jött annak a megélése, hogy a párom ignorálta a harmadik elemet! Teljesen figyelmen kívül hagyta. Ahogy később kiderült, ő az anyját vetítette rá (amit én közben nem tudtam, mivel nem beszéltünk), akit egyáltalán nem akart látni, sem tudni a létezéséről. Csakhogy számomra továbbra is létezett a harmadik elem! Nem tudtam nem látni!!! És az, hogy ő teljes mértékben ignorálta iszonyat rossz volt. Felborult a rendszer. Az egyetlen amit tehettem, hogy felhívjam rá a figyelmet az volt, hogy magamhoz öleltem a harmadik elemet. Más választásom nem maradt. Szoros kapcsolatban kellett kerülnöm vele, hogy ismét a rendszer részévé tegyem. Itt a párom teljesen kiborult, mert megtörtént az, amitől a LEGJOBBAN tartott. Az anyja nem hogy nem tűnt el, még jobban jelen lett, mint azelőtt volt!

Az utolsó kínkeserves túlélési stratégiám az volt, hogy nagyon szorosan magamhoz kötöztem a páromat, hogy legalább ez biztos legyen az amúgy felbomlott rendszerben. Ez sem működött, mert ettől meg szinte olyan volt, mintha valaki bilincseket rakott volna ránk. A túl szoros köteléktől a kapcsolat meghalt. A végén tanácstalanul néztünk egymásra mind a hárman. “Most mi a fasz legyen?” A párom teljesen elveszve, én teljesen elveszve miután kipróbáltam az összes stratégiát és az összes csődöt mondott és a harmadik elem szintén tanácstalanul ácsorgott, mert ugyan nem hagytuk többé figyelmen kívül, de nem is építettük be semmilyen módon őt. Ez a gyakorlat  tökéletes volt arra, hogy egy gyorsított felvételen végignézzem, milyen túlélési stratégiákat használok  a párkapcsolatban. Ezek mellé most már odarakhatok egy “x”-et, hogy “Kipróbálva. Nem hozza meg az általam kívánt eredményt. “

Amikor én voltam a harmadik elem, na az még érdekesebb volt. Nagyon hamar felébredt bennem a vágy, hogy a két ember kapcsolatába belépjek és megpróbáljam a férfit elszakítani a nőtől. Ez mögött is két motivációt véltem felfedezni. Az egyik az erőm próbálgatása volt. Ha képes vagyok megtenni, akkor biztos nagyon nagy hatásom van. A másik motiváció érdekes módon a kapcsolatuk megerősítése volt! Ez elég bizarul hangzik, de tényleg ez is benne volt. Meg akartam nekik mutatni, mennyire nem stabil a kettőjük közötti kötelék és ez a motiváció kapóra jött nekem ahhoz, hogy a saját erőmet is közben kipróbáljam. Sikerült megtennem. Nagyon hosszú ideig elválasztva tartottam a férfit, amihez persze kellett egy “oké” a részéről, hogy különösebb erőket nem fektetett bele abba, hogy a helyzet változzon. Az erőm mértékére kaptam egy nagyon erős visszajelzést. Szét tudtam őket választani. Pipa…..  Csakhogy ez extra módon nem tett boldoggá engem. Itt átmentem a következő túlélési stratégiámba – a teljes passzivitásba. Se kép, se hang. Nem mozdultam, csak álltam teljesen élettelenül. Ez sem működött. A rendszer nem állt helyre. A két ember az intervencióm kapcsán jócskán legyengült, idő kellett nekik, hogy ismét egymásra tudjanak hangolódni és valahogy ki kellett találni azt is, hogy ha én már létezek, akkor valami legyen velem.

A végére iszonyatosan jó helyzet alakult ki. A kettőjük kapcsolata, amit egy megfeszített törölköző szimbolizált annyira erős lett, hogy amikor nekimentem, akkor simán visszapattantam. Ez annyira jó érzés volt nekem belül, hogy többször is nekifutottam. Meg akartam tapasztalni az erős köteléket kettőjük között, ami simán megtart engem és kilök a világba, majd ismét visszavár,  megint megtart, kilök a világba. A harmadik elem ebben a háromszögben nem hogy idegesítő zavaró tényező volt, hanem egy hasznos elem! Erősebbé tette a kapcsolatot, megmutatta, hol van a gyenge pont, inspirációnak lett felhasználva, építette a rendszert!

Az ebből fakadó meglátások számomra:

Harmadik elem mindig van. Nincs olyan, hogy ne lenne. A hivatás, a haverok, rokonok, bármi… Ha figyelmen kívül hagyom, megnő az ereje. Ha elfogadom, befogadom és tudom hogy mitől erős két ember közötti kapcsolat, akkor az megtart bármit. A távolság nem mérvadó. Lehetek közel, magamhoz kötözhetem a másikat, ettől nem lesz erősebb a kötelék, inkább csak “halottabb”. A harmadik elem arra vágyik, hogy lássák, hogy része legyen a rendszernek, hogy játék legyen, szabadság, megtartó szeretet, együttműködés, kommunikáció.

És most itt közben már a többiek ugrálnak az őrjítő zenére, szóval majd még visszaolvasom az írásomat egy nyugodtabb pillanatban, hogy volt-e értelem abban, amit írtam 🙂

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0