“Légy hálás és kérd azt, ami jár neked.” Abby Wambanch nagyon különleges nő, aki a focis karrierje kapcsán rengeteg mindent megtanult a vezetésről, az együttműködés erejéről és a kitartásról.



Fókuszában főleg a nők bátorítása és inspirálása áll, akiket arra buzdít, hogy merjék kérni azt, ami jár nekik, és utána vállalják is érte a felelősséget. Abby a Wolfpack című könyvét a következő szavakkal nyitja:  “A nők megtanulták definiálni önmagukat a férfiak szemszögéből. Életbevágóan fontos ezt megfordítani és megadni a férfiaknak is a lehetőséget, hogy meglássák önmagukat a női szemszögből.”

Abby Wambach kétszeres aranyérmes olimpiai bajnok, FIFA World cup bajnok és a csapata góllövő listájának élén állt több éven keresztül. Abby aktivista- fókuszában a nők egyenjogúsága áll, eddig két könyve jelent meg (Forward és Wolfpack). Társalapítója a Wolfpack Endeavor tréning programnak, amely a női vezetők képzését tűzte ki céljának. 

“Már fiatal koromban megtanultam, hogy azáltal tudod sajátodévá tenni a rád aggatott címkéket, ha te magad alkotod meg őket, miközben csakis akkor tudod megalkotni őket, ha sajátodévá tetted őket. Itt van néhány az én címkéim közül: leszbikus, kurva, gyáva, lúzer, kontroll mániás, lázadó, csalódás és néhány a másik oldalról is: inspiráció, csapatkapitány, szószóló.”


VANCOUVER, BC – JULY 05: Abby Wambach #20 of the United States celebrates the 5-2 victory against Japan in the FIFA Women’s World Cup Canada 2015 Final at BC Place Stadium on July 5, 2015 in Vancouver, Canada. (Photo by Dennis Grombkowski/Getty Images)

Abby ír katolikus családban nőt fel, legfiatalabbként a hét testvér közül, ezért már kicsi kora óta állandóan sok ember vette őt körül. Ez akkor sem volt másként, amikor elkezdett focizni. Az önbecsülésének számos része pont a foci identitása miatt erősödött meg.  “Ha valaki nagyon sikeressé válik valamiben, akkor az identitása teljesen szorosan rá tud csavarodni erre a sikerre, és meghatározóvá válik számára, függetlenül attól, hogy ez a munkában elért siker, a sportban, vagy valami másban.” Miután Abby abbahagyta a focit, elveszettnek érezte magát, mert ez a nagyon erős azonosulása a focis sikereivel eltűnt. Glennon (a felesége) rámutatott arra, hogy nem a foci tette Abbyt különlegessé, hanem az, amit Abby belevitt a játékba tette a focit általa különlegessé. Az első könyve a Forward (Előre) arról szólt, hogy hogyan próbálta elkülöníteni magát azoktól a címkéktől, amiket a világ ráaggatott, mert szerinte azok, akiknek a kezükben van a hatalom, pont ezzel szeretik elnyomásban tartani az embereket. Egymástól elkülönített “dobozokba” rakják őket a különböző címkék által. “Mostanra egyetlen címkével szeretem azonosítani magamat: “ember”.

Egyik alkalommal, amikor Abby előadást tartott volna egy nagy cégben, felhívta őt a cég munkatársa és közölte vele, hogy meg kell bizonyosodniuk arról, hogy az, amiről Abby előad alkalmazható-e a férfi kollégákra (Abby ugyanis az előadást elsősorban a nőknek szánta). Abby azt válaszolta, hogy nagyon jó felvetés, de csak akkor, ha ugyanezt megkérdezik az összes többi férfi előadótól is, hogy vajon az ő előadásuk alkalmazható-e a nőkre. A lehető legkedvesebb módon válaszolt a férfinak, mert szerinte nem az a cél, hogy a férfi uralom után, most nő uralom következzen, hanem hogy megtaláljuk a hidakat egymáshoz. Ezért ő az ehhez hasonló helyzetekhez elsősorban kíváncsisággal közelít az ítélkezés helyett. Abby szerint

vannak helyzetek, amikor egyáltalán nem kell agresszíven viselkednünk, hogy elérjünk valamit, és persze az élethez hozzátartozik az is, hogy néha kell.

Elsősorban kíváncsinak kell lennünk arra, hogy miért hiszünk el bizonyos dolgokat, mint egyének és mint társadalom egyaránt. “Ha nem tudom mit reagáljak, főleg amikor valaki valami sértőt mond, mindig emlékeztetem magamat, hogy valamit reagálnom kell erre, és ezt a reakciót néha azelőtt kell kitalálnunk, hogy szembesültünk volna a helyzettel. Képzeletben le lehet játszani, hogy milyen lenne, ha valaki szexista, rasszista, vagy más sértő módon nyilvánulna meg. Az én előre kigondolt válaszom erre a ‘Nem kell, hogy így viselkedj’, mert ezáltal megszólítom annak a személynek a magasabb énjét. Ez nem azt jelenti, hogy meg akarnám alázni a másikat, vagy megszégyeníteni, egyszerűen csak meghívom őt arra, hogy egy másik szintről beszélgessünk. Nem kell szükségszerűen azon a szinten lennünk, ahonnan ő beszél.”

Abby több évvel ezelőtt látott egy TED videót, amiben arról volt szó, hogy a Yellowstone nemzeti parkba visszatelepítették a farkasokat, hogy kiegyensúlyozzák az őzek túlszaporodását. A farkasok jelenléte végül nem csak az őz problémát oldotta meg, hanem helyreállt a vegetáció is, amitől vissza tudtak térni más állatok is, egyszóval teljesen helyreállt a teljes bioszféra a parkban. Abban az időben Abby még nem gondolta, hogy a több évvel később megírt Wolfpack könyvében ez a példa tökéletes analógiaként fog szolgálni a jelenlegi szituációra a társadalmunkban.

A nők, akiktől sokan félnek, hogy veszélyt jelentenek az érvényben lévő rendszerre, igazából a megváltásunkat jelenthetik.”

A mindenki által jól ismert meséből a Piroskáról és a farkasról, azt a tanulságot vonhatnánk le, hogy a helyes cselekedet a kitaposott úton maradás. Mindig csak menni a biztonságos, jól kijelölt úton, mert ha nem tesszük, akkor jön a farkas és megesz. Abby szerint ez nem igaz. Akkor történnek velünk igazán jó dolgok, ha le merünk lépni a kitaposott útról. 

“Minden sikeres nő és férfi, akit ismerek, belemerészkedett a feltérképezetlen területekbe, és megalkotta a saját útját. Ez az egyetlen nagy titok, hogy miként légy  sikeresebb és kiteljesedettebb az életedben.”

Amikor Abby visszavonult a fociból egy díjátadó ünnepségen kitüntették őt és két másik férfi focistát is. Abban a pillanatban hihetetlen hálát érzett, hogy eljutott ide, hogy nőként feltornázta magát erre a pódiumra, és olyan ajtók nyíltak meg előtte, mint más nők előtt nem. Viszont amikor lejöttek a pódiumról, tudatosította, hogy innentől kezdve teljesen más jövők felé néznek ő és a férfi kollégái, akik sokkal magasabb nyugdíjat kaptak nála. “Megkeresték azt a pénzt, nem azt mondom, hogy most akkor osszunk el minden pénzt felesben és mindenki kapjon egyformán. Azt éreztem, hogy jobban kell hallatnom a hangomat és inspirálni a nőket arra, hogy ne kerüljenek ugyanebbe a helyzetbe, mint én. Amikor a dühöm mélyére ástam rájöttem, hogy olyan társadalomban élünk, ahol az a megegyezés, hogy a nők legyenek hálásak azért, amit kapnak, legyen szó előléptetésről vagy akár egy díjról, pedig igazából megdoldogztak érte, kiérdemelték és ebből kifolyólag jár nekik!  Rájöttem, hogy mint vezető nem lehetek ezentúl csak hálás. Fontos a hála, fontos megérteni, hogy sikereinkhez számos más ember is hozzájárult, de ugyanakkor tudnunk kell kérni azt, amit megérdemlünk. Légy hálás és kérd azt, ami jár neked.”
A pénz szabadságot és megbecsülést jelent. Amíg a férfi és a női fizetések között szakadék tátong, addig a nők kevesebb szabadsággal és kevesebb megbecsüléssel rendelkeznek.

Abby azt mondja, hogy nem azért lett nagyon sikeres a sportban, mert díjakat adtak neki, vagy mert az élete annyira könnyű lett volna. Pont azért lett sikeres, mert annyi mindennel kellett megküzdenie, és a sorozatos bukásokban megerősödött. A sikertelenség iránti attitűd miatt lett sikeres. “A nők szerte a világban nagyon sokszor érzik azt, hogy nem hibázhatnak, mert annyira kevés lehetőség adatik meg nekik, hogy ezekre nagyon kell vigyázni. Statisztikai szempontból megértem ezt a félelmet, de ez akkor is szűkösség mentalitás. Ha állandóan félünk a hibáktól, akkor nem lehet növekedni, élni és változásokat létrehozni. Azt szeretnénk, hogy a gyerekeink okosak, bátrak és kedvesek legyenek. De mi az, ami a gyerekeinket okossá, bátorrá és kedvessé teszi? A HIBÁZÁS! Nem a hibázás hiánya miatt jönnek létre ezek a minőségek, hanem éppenséggel a sorozatos hibázás következtében. A hiba lehetőséget ad az újraértékelésre, és hogy újra- és újrakezdjünk valamit. Ezt nem könnyű megtenni. Nem az történik, hogy minél többet hibázol, annál kevésbé fogod a hibázást utálni, hanem egyre kevesebbet fogsz veszíteni, mert egy csomó mindent megtanulsz a hibázás közben.”

“Egy nő, aki soha nem adja fel, soha nem veszíthet.” Abby azt mondja, hogy a szűkösség mentalitás fenntartása, arra sarkallja a nőket, hogy harcoljanak egymással azért az egyetlen helyért az asztal mellett, ahelyett, hogy összefognának és építenének egy új és nagyobb asztalt. “Nem a mi hibánk, hogy ez így van, viszont a mi felelősségünk, hogy ezt megoldjuk. Nekünk kell kitalálnunk hogyan lássunk a megkötések és korlátozások mögé, amiket a társadalom, vagy a kultúra erőltet ránk, vagy akár az mögé, amit mi magunk igaznak hiszünk. Azt szeretném, hogy a következő generáció a dolgokat jobban csinálja, mint én, hogy haladják meg, amit én csinálok most. Az én örökségem egy dolog, de állandóan kellenek emberek, akik ezt meghaladják és valami újat építenek ebből, mert én is az előttem lévő óriások vállán ülök.”

Egy mérkőzés során tanulta meg Abby az ellenfél egy játékosától, hogyan kell  hinni magunkban és kérni a labdát, ahelyett, hogy amint megkapja a labdát, biztonságosan játsszon és gyorsan passzolja tovább. Ekkor döntötte el, hogy befejezi azt, hogy kisebbnek és gyengébbnek tettesse magát, mint amilyen valójában. Abby mindig is nagy, agresszív, és erős góllövő volt, de állandóan próbált inkább kicsi, gyors és technikai játékos lenni, mert szégyellette a “nagyságát”, és szeretett volna beilleni a többiek közé. Az a bizonyos ellenfél a mérkőzés egy pontján, amikor a csapata vesztésre állt, ráordított a kapusukra, hogy “Add ide azt a rohadt labdát!” Abby azt mondja, hogy soha azelőtt nem látott olyat, hogy egy nő kérje, ami kell neki, megkapja azt a dolgot, és aztán valóban valami hasznosat csináljon vele. Meglátta benne azt a nőt, akivé válni szeretett volna, egy nőt, aki nem csak kér, hanem utána fel is vállalja ennek a kérésnek a felelősségét. “Ha valamit kérsz, mindent meg kell tenned utána azért, hogy a kérésedet megérje teljesíteni. És erre biztatni kell a nőket, hogy meg merjék tenni. Amikor egy nő látja a másik nőt, hogy valamit követel magának, vagy egy férfi látja ugyanezt, akkor gyakran ‘követelődzőnek’ könyvelik őt el, miközben ha egy férfi kimondja ugyanazt, akkor ő ‘ász’ vagy ‘magabiztos’. Ahol a különbség létrejön az az, hogy a követelést követnie kell egy valódi és igaz megvalósításnak.”

Az utolsó bajnoki mérkőzés nagy részét Abby már a kispadról nézte végig, mert úgy döntött a csapat, hogy ez lesz a legjobb megoldás, tekintve az akkori korát (35) és a mérkőzés hosszát. Abby számára ez volt élete egyik legnagyobb megpróbáltatása, hogy az aktív évek után  nem lehetett részese a játéknak. Viszont itt értette meg a teljes körforgást és azt, hogy egy valódi vezető hogyan viselkedik.

A valódi vezetés az elengedés képességéről szól, és hogy képes legyél hagyni, hogy az embereken keresztül valósuljon meg a vezetésed és az örökséged.” 

Bármilyen komoly döntést kell hozni vagy meglépni egy fontos lépést, az emberek mindig először a vezetőkre néznek, hogy ők hogyan viselkednek a helyzetben, mit reagálnak és hogyan vannak jelen. Abby is tehát a legjavát adta magából a kispadon, buzdítva a csapatát teljes erejéből és közben visszagondolt azokra az előtte lévő játékosokra, akikre ő felnézett, amikor visszavonultak a játékból és arra, ahogy ezt megtették. “Ha nem tudsz vezető lenni a kispadon, akkor ne hívd magad vezetőnek a pályán sem.” Ami arról is szól, hogy vezetők lehetünk, bárhol is vagyunk.

A vezetés nem egy pozíció, amit meg kell szerezni, hanem egy jelenlévő erő, amit igényelni kell. A vezetés a vér, ami végigfut az ereiden. Veled született. Nem néhány ember kiváltsága, hanem mindannyiunk joga és felelőssége. A vezető nem egy titulus, amit a világ kioszt rád, hanem egy felajánlás, amit te adsz a világnak.”

A cikk Marie Forleo videójának a fordítása és rövidített verziója. A teljes videót itt találod: https://www.youtube.com/watch?time_continue=2940&v=6ILpcD7UwpE

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0