Egy nagyon érdekes önismereti projektbe fogtam bele. Elhatároztam, hogy csinálok egy Podcastet a Spotify-on, mert a Spotify számomra egy kiemelt platform, amiről azt képzeltem, hogy ott csak a nagyon profik vannak meg a zenészek. Magamat egyikbe se soroltam ezek közül és ennél fogva a Spotify „no go” zónává változott – Oda nem megyünk.
Úgy döntöttem megtöröm ezt a képzetet a fejemben, és feltöltök oda podcast epizódokat. Ezt meg is csináltam, de
senkivel nem osztottam meg, hogy előbb még bátorságot gyűjtsek, meg kipuhatoljam, hogy egyáltalán tetszik-e nekem ez az irány, és ennél fogva, hogy fenn tudom és akarom-e tartani a hosszabb távon.
Tapasztalatom szerint a legtöbb platformra igaz (próbáltam már FB-vel, Instagrammal és Youtube-al is), hogy ha feltöltesz oda valamit és nem szólsz róla senkinek, akkor nem is találják meg az ismerőseid és mások sem. Ezt arra az esetre értem, amikor létrehozol egy teljesen új oldalat vagy fiókot. Azért akartam ezt kihangsúlyozni, mert korábban mindig attól a fantáziától féltem, hogy kirakok valamit és futótűzként elterjed. Ennyi tapasztalat után most már inkább az van bennem, hogy bárcsak ennyire egyszerű lenne…
Vissza a Spotify-hoz. Elhatároztam, hogy 40 elkészített epizód után fogom veletek megosztani, mert addigra már biztos leszek abban, hogy ez menni fog. Most a hatodiknál tartok és azért írtam az elején, hogy érdekes önismereti projekt, mert UGYANAZ a forgatókönyv játszódik le bennem, mint amikor megosztom másokkal is azt, amit teremtek. Itt a hatodik epizódnál merült fel először az a gondolat (ami később még jó sokszor fel fog jönni), hogy „szar ez az egész … zsákutca …. nem vezetnek sehová az epizódok … minek csinálom …. nem hoz pénzt, csak nyomom bele az energiámat …”
Egészen eddig azt gondoltam, hogy ezek a gondolatok azért jelennek meg bennem, mert elkezd rámnehezedni a „világ elvárása”: milyennek kellene lenni a tartalmamnak, hogy tessen és hasznos legyen. Most kiderült, hogy ezekhez a gondolatokhoz NEM KELLENEK MÁSOK
A forgatókönyv jelenetei szépen sorban ugyanúgy futnak le, mint ha már megosztottam volna az eddigi epizódokat is veletek és feltételeznék valamilyen gondolatok róluk a fejetekben.
Egyrészt ultra szar volt szembesülni ezzel a szokásos forgatókönyvvel, másrészt meg azt hiszem ezekután tisztábban látom a belső mozijaimat.
