Évek óta érdekel a marketing témája, mert próbálom kigyomlálni a fejemből a belém is belém ivódott nézetet, mely szerint a marketing „szemét”, és csak terheli az embereket, ezért sokkal jobb stratégia, ha testtelenül, éterien sugárzom kifelé magamból az infót, hogy lehet venni nálam ezt-azt, de direktben nem beszélek erről, nem nyomtatok szórólapot és úgy egyáltalán nem csinálok semmit sem, amit marketingnek lehetne nevezni, vagy ha igen, akkor azt is csak csínján, szinte mellékesen, elrejtve és suttogva. Szóval értitek. Szerintem, aki engem követ egy ideje, az maga is ismeri ezt az érzést.

Ez a taktika viszont nem eredményre vezető, és nem azért, mert hogy ne létezne szájról szájra terjedő jóhírnév (ami az olyan embereknek mint én a Kánaán, mert erre aztán igazán lehet azt mondani, hogy nem is én csinálom a marketinget, hanem mások teszik helyettem, ami sokkal hitelesebb, mintha én tolnám magamat az előtérbe), hanem azért nem eredményre vezető, mert abból a feltevésből indul ki a „nem marketingolás”, hogy valami baj van velem, nem elég jó, amit csinálok. Nem a marketing tevékenységgel van tehát baj, hanem ezzel az alap gondolattal. Ennél fogva iszonyatosan szeretem figyelni azt, hogy mit csinálnak azok, akiknek nagyon jól esik a marketing tevékenységük, és ha küldenek hírlevelet, vagy ajánlatokat, vagy beszélnek hozzám, akkor nincs bennem az az érzést, hogy „már megint mit akar eladni nekem?”, hanem élvezem a tartalmat, amit átad és szinte keresem, hogy mi az ajánlat, ugyanis ez az ajánlat az a kapu, amin keresztül kapcsolódhatok valamihez, ami tetszik nekem, ami szolgál engem, ami előre viszi az életemet, vagy ami élvezetet (JOY) biztosít számomra.

Ilyen Szabados Ági tevékenysége is. Az aranylétrás könyvesboltjának (és kiadójának) tevekenységét a nulladik pillanattól figyelem és Ági úgy tűnik kifogyhatatlan a különböző ötletekből. Minden tevékenységének a végén az áll értelemszerűen, hogy eladja a könyveket, amiket a kiadója kiad, vagy a könyvesboltjában forgalmaz, viszont az egész nem ezen a talajon áll, hanem az olvasás és irodalom szeretetének talaján, ami lényegében összekapcsol minket – azért követem Ágit, mert én is szeretek olvasni, szeretem a könyveket és mert azok a könyvek, amik Ági radarján vannak, mint kedvencek, azok nekem is érdekesek.

Most pedig szembejött a NIOK (Nincs időm olvasni kihívás) Pártoló tagság csomagjának a híre (https://szabadosagnes.hu/…/niok-partolo-tagsag-ezust…/) – a hírlevélből, amit Ági rendszeresen kiküld – és ezt is megfigyeltem nem csak tartalmi szinten, hanem élmény szinten is. Mennyire király lenne, ha előfizetnék és az Ági által kiválasztott hónap könyve minden hónap első napjaiban megérkezne az ajtómhoz? Ez is marketing, hogy ezt a csomagot megalkotta, szólt róla és hogy ezen keresztül IS lehet kapcsolódni vele. Egy évvel ezelőtt én is megalkottam a Patrónus projektemet, ami hozott egy Patrónust, aki azóta is támogat, és nem annyira a bejövő pénz hozta meg a hatást, hanem a jelentőségteljesség élménye. Amíg valamiről a fejemben fantáziálok, nem osztom meg a világgal és ezáltal nem osztozok rajta másokkal, addig súlytalan. Attól lett súlya a Patrónus projektnek is, hogy megalkottam, megosztottam. Aztán később elhalt, nem toltam bele több energiát és az egyik ok ez az önmagába visszaforduló torzult gondolkodás, hogy amit adok a világnak az olyan, mint egy „romlott alma” és valójában jót teszek a világgal, ha nem adom át nekik. Ez valóban „romlott” energia. Viszont Ágit hallgatni beszélni a NIOK tagságról éltető volt, és elgondolkoztam, hogy milyen gombot kellene magamban eltekergetni más irányba, hogy én is tudjak a marketingem által éltető lenni.

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0