Odajutottam, hogy a Barista tanfolyam már csak emlék… Letelt a hat nap, utánam van, belém épült, részemmé vált. Olyan érzésem van, mintha több évig tartott volna. Két nap alatt sikeresen kigyógyítottam magamat a betegségből és teljes mértékben jelen tudtam lenni. Elkezdtem érezni a kávé illatát, ami régi szép érzéseket keltett bennem. Újból egy kávé gép mögött állhattam, újból készíthettem a kávé alapú italokat és eszpresszókat és újból kötényben feszíthettem. Fokozatosan kinyílt előttem a kávé világa teljes szépségében. Rengeteg mindent megtudtam a kávéról és készítéséről. A Barista Hungary oktatói nem sajnálták tőlünk az információkat, a gyakorlati tudást, sem a szakma apró trükkjeinek tovább adását. Öt napig reggel 8-tól este 7-ig egy tanteremben voltunk (a hatodik nap már csak 1-ig). És eközben rám talált egy felismerés, amire egyáltalán nem számítottam…. rájöttem, hogy mi vonz engem annyira a kávé illatában és hogy miért ragaszkodtam hozzá annyi éven keresztül.

Az egyik nap Anita egy fa dobozkával érkezett hozzánk, ami illatokat rejtett magában. Az volt a feladat, hogy felismerjünk és megnevezzünk néhányat (vagy mindet) azokból az illatokból, amiket körbeadott. Nagyon érdekes feladat volt. Szintetikusan előállított, tömör illatok voltak egy kis üvegcsébe bezárva. Azt mondta, hogy a kávéban rejlő aromák felismerését fejleszti az a tudás, ha az illatokat fel tudjuk ismerni. Az illatokat rejlő dobozkában előfordultak többek között a következő illatok – füst, föld, bőr, főtt marha, friss vaj, szalma, zöldborsó, pörkölt mogyoró, karamell, basmati rizs, pirítós és még sok más. Persze voltak „normális” illatok is, mint pl. az alma, citrom, vanília, sárgabarack, étcsokoládé… A fiúk azonnal beleszerettek a főtt marha illatba, amibe meg akartak volna fürödni, engem viszont kínozni lehetett volna ezzel az illattal. Anita jól megszívatott minket a gumi aroma körbeadásával is, ami bűn rossz volt. Ez a feladat azért volt érdekes, mert nem volt annyira könnyű, mint amilyennek első ránézésre tűnik. A legtöbb illatot ugyanis nem ennyire tisztán érezzük, hanem sok más aromával keverve. Szinte mindenkiben azt a reakciót váltotta ki az egyes illatok megszagolása hogy „ÚÚÚÚ basszus!!! Ezt ismerem!” aztán filmszakadás…. Hiába szagolgattuk, egyszerűen nem tudtuk megnevezni, sem behatárolni, hogy mi az a bizonyos illat pontosan. Nagyon idegesítő volt. Olyan volt, mint amikor találkozol valakivel, akit azonnal felismersz, csak éppen nem tudod, honnan ismered és a nevére sem emlékszel. Kiborító érzés…  Az egyik illatot viszont sikerült beazonosítanom úgy, hogy közben becsuktam a szememet. Amíg nyitva volt a szemem, addig egyáltalán nem kapcsolódott hozzá a megnevezés, de amint eltüntettem a vizuális „zajt” azonnal beugrott a felismerés. Ugyanolyan érzés volt, mint amikor befogott orral kóstolunk meg valamit, elkezdünk rágni majd elengedjük az orrunkat és levegőt veszünk. Azonnal robbanik az íz a szánkban. Ez a „becsukott szem technikája” segített hozzá engem a nagy felismeréshez és megfejtéshez.

Másnap ugyanis reggel kávét kóstoltunk (minden reggel a hétfő és szombat kivételével ezzel kezdtünk). Sajnos nekem ebben nagy élvezeti faktor nem volt. Negyedik nap azt éreztem, hogy ha eddig simán csak nem szerettem a kávét, most már egyenesen utálom. Megszagoltam a kávét nyitott szemmel, majd becsuktam a szememet és így is megtettem. Azonnal bevillant egy emlék. Nem tudom, hogy maga a kávé aromája volt-e ismerősebb, mint a többi, vagy csak simán megérett az idő a felismerésre, de megtörtént. Láttam a régi lakásunkat, ahol felnőttem. Képzeletben végig sétáltam a szobákon és egyszer csak megérkeztem a konyhába, aminek nagy ablaka volt. Ismét ott álltam és láttam, ahogy anyu KÁVÉT készít. Megcsapott az ismerős illat, amit annyira sokszor éreztem már életemben otthon. Akkoriban még az volt a divat, hogy a kávé őrleményt egyszerűen pohárba rakták és leöntötték forró vízzel. Amikor nagyobb voltam, már én is készíthettem kávét egyedül. Anyu és apu gyakran kávéztak.... a kávé illata valahogy egyet jelentett emlékeimben anyuval, az otthonnal, a gyerek korommal… Visszaemlékeztem arra is, hogy akkoriban szemes kávét szokott anyu venni, papír zacskóban, amit az üzletben lehetett leőrölni. Mindig mi szoktuk beleönteni az őrlőbe a kávét, majd alá tartottuk a zacsit és már érkezett is a friss kávé őrlemény. Isteni illata volt! Nagy esemény volt a kávé őrlése, ugyanúgy mint maga a kávé készítés is, amihez pontosan meghatározott mennyiségű kávé őrlemény kellett és amit anyu leöntött forró vízzel, majd megkeverte. Szörnyen fontosnak láttam a szüleimet, amikor kávéztak, mintha egy szertartás lett volna, amiben majd valamikor felnőtt koromban részt vehetek én is. Eszembe jutott az is, hogy a mamámnak volt egy kék kézi kávé őrlője is. Néha én őröltem benne a kávét, amikor a felnőttek kávézni szerettek volna. Nagyon nehéz volt tekerni és gyakran beakadt, amikor egy – egy szem kávé az őrlótárcsák közé szorult, de nem adtam fel.

Fontos ital volt a kávé és fontos ember volt az is, aki elkészítette. Legalábbis én így éreztem. Aztán valahogy a zaccos kávé kiment a divatból, felváltotta az instant kávé. Az már nem sugallta ugyanazt az érzést, vagy az is lehet, hogy közben felnőttem és már máshogy láttam a dolgokat. A régi emlékeket elfedte az idő…. De azon a reggelen, kávé kóstolás közben visszajött az összes és összekapcsolódott a fejemben, ugyanúgy, mint az illatok megnevezése, amiket ismertem ugyan, de nem tudtam volna megmondani, hogy hol találkoztam velük. Hirtelen megtaláltam a megnevezést…. A kávé illata azokat a régi, édes, kávés emlékeket hozta vissza nekem, amiket gyerek koromban éltem meg. A kávé anyu közelségét jelentette, a biztonságot, az örömöt és büszkeséget, hogy a szüleim egy olyan fontos dolgot csinálnak, mint a kávézás. Az álmokat jelentette, hogy majd én is egyszer egy olyan fontos ember leszek, mint amilyenek ők. A nyugodt délutánokat jelentette, az egymáshoz kapcsolódást, a beszélgetéseket…. Nekem ez mind ott rejlett a kávé illatában, csak nem tudtam hosszú ideig megnevezni. Tudtam, hogy ismerem, éreztem, hogy vonz, csak nem tudtam, hogy miért. Kis koromban fontos voltam, ha kávét készíthettem. Én készíthettem el a szent italt, amit a szüleim lassan kortyolgatva, elfogyasztottak. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért italt akarok felszolgálni és miért pont a kávét? Miért nem akarok szakács lenni? Nem tudtam a választ, valamiért a kávé vonzott és az, hogy én ezt az italt szakszerűen tudjam elkészíteni.

chains

Forrás: http://farmwars.info

Ezután a felismerés után teljesen megnyugodtam. Már tudtam, hogy mi kötött engemet annyira ehhez a szakmához és ehhez a közeghez és hogy miért akartam annyira a közelében lenni. Olyan volt ez, mint amikor lehullanak a béklyók és valaki szabadon eldöntheti, merre akar menni. Úgy érzem, megmaradok a gasztro területen (mert megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek a kötények iránt és imádom magamat kötényben látni), de inkább találok egy olyan szegmenst, aminek az ízét is tudom élvezni, amiben szívesen és lelkesedéssel fogok akarni újat alkotni, felfedezni, kísérletezni. Ez a szegmens már rám is talált, de még nem mondok róla többet. Még kell neki idő, hogy kibontakozzon, de épp ezalatt az egy hét alatt tisztult le bennem, úgyhogy nem volt felesleges, hogy belecsöppentem a kávé világába.

Úgy érzem, hogy ez a képzés megkoronázta az összes kávés álmomat és vágyamat. Méltó befejezése egy hosszú időszaknak. A többieknek talán megnyitotta az utat, hogy ebbe az irányba induljanak el, nekem meg megnyitott egy teljesen más utat. Ismét megbizonyosodtam arról, hogy a vágyaink nem csalnak. Mindig a jó irányt mutatják, még akkor is, ha ez az irány egyáltalán nem illik bele logikailag abba a szituációba amiben vagyunk, vagy amerre úgy gondoljuk, hogy haladnunk kellene. Némelyik vágy teljesítése újabb vágyakat ébreszt, újabb irányokat mutat, újabb lehetőségeket tár fel. Szóval ha leküzdhetetlen vágyat érzel, hogy leszólíts egy idegent az utcán, hát menj és szólítsd le őt. Lehet, hogy valami fontosat akar neked mondani 🙂

Még egy pár gondolat így a végére, csak hogy te is okosodj:

  • a kávé gyümölcs. Úgy néz ki majdnem, mint a cseresznye. A kávé szemek lényegében ennek a gyümölcsnek a magját képezik, majd ezeket pörkölik.
  • a kávé szemekből először a savanyú íz oldódik ki, majd később a keserű íz. Tehát, ha a víz túl kévés ideig érintkezik az őrleménnyel akkor savanyú lesz, ha túl sokáig, akkor keserű. Az igazán finom kávé valahol félúton van a két íz között.
  • cascara – ez a kávé gyümölcséből készülő tea. Nagyon aromás és nagyon fincsi (még nekem is ízlett)! A kávé tea több koffeint tartalmaz, mint a kávé.
  • a szakszerűen elkészített eszpresszó „tigris mintás” és mogyoró barna színe van. Ha megjelenik a tetején egy fehér krémfolt, az már a túlkivonatolás jele (persze ha eszpresszó machiato-t iszunk, akkor a fehér folt a kávénk tetején a habosított tej :)))
Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0