Életművésznők –  könyv vélemény

Életművésznők – könyv vélemény

#nők #nehéz sorsok #életteliség #kihívások

Új időszámítás kezdődött Ljudmia Ulickaja könyvével, az Életművésznőkkel, ugyanis ez volt az első könyv, amit e-book formában olvastam el. Egészen eddig ellenálltam annak, hogy e-book olvasón olvassak, mert azt éreztem, hogy ezzel megszencségteleníteném az olvasás élményét. Nekem éreznem kell a lapok illatát, fognom a könyvet, forgatnom a lapokat. Milyen már mindezekről lemondani!? Aztán most karácsonykor beadtam a derekamat. Azt szerettem volna ugyanis, hogy tudjak az Amazonról Kindle könyveket venni, amiknek egyébként papír formájukban több hétig tartana ideérni Magyarországra. Gondoltam milyen egyszerű és nagyszerű lenne az Amazon könyvlistámról ilyen módon hozzájutni a könyvekhez. A párom ajándékból rátette az Ulickaja könyvet az olvasóra, úgyhogy ezzel a könyvvel veszítettem el az e-book szüzességemet.

 

 

Na de vissza magához a könyvhöz. Rövid történetek gyűjteménye, amiknek összekötő személye Zsenya, egy moszkvai kiadói szerkesztő. Minden történetben kiderül valamilyen hazugság és bár Ulickaja nem fejti ki mélyebben és nem erre hegyezi ki a történetet, minden hazugság mögött, amit a szereplők mesélnek el Zsenyának érezhető valamilyen élet tragédia. Csak úgy jódolgunkban ugyanis nem szoktunk hazudni. Arra mindig okunk van.

 

 

Általában nem szeretek rövid történeteket olvasni, az összefüggő hosszű történeteket szeretem, de ez a könyv egy jófajta átmenet a kettő között. Bár minden történet máshol játszódik és más szereplőkkel, Zsenya összeköti őket és ettől már majdnem olyan, mintha egy hosszú egybefüggő történet lenne. Tetszett az orosz környezet is, bár ennek kevés jelentősége van a történetekben. Azok az emberi sorsok megtörténhettek volna bárhol a világon, akár Budapesten is.

 

 

Ulickaja könyvének számomra nem tartalma van, sokkal inkább hangulata. Amolyan „Life as it is” hangulatú az egész könyv, keserédes pillanatkép az életből, amiben egy csomó öröm mellet egy csomó fájdalom is van egy nő életében. A történetekben megjelenik a nő minden életkorban – valamelyik történetnek egy 10 éves tűzrőlpattant a főszereplője, egy másiknak egy idős hölgy, a harmadiknak egy többször elvált középkorú hölgy, a negyediknek meg éppen egy családanya. Élvezetes olvasmány, jó belemerülni.

 

 

3 nap 3 éjszaka – könyv vélemény

3 nap 3 éjszaka – könyv vélemény

 #első kötetes szerző #elvonulós #sajátélmény #belső erő keresése

Azért olvastam el Livits Réka könyvét mert Rékát élő modellkét tartottam számon a fejemben arra, hogy egy hozzám hasonló nő (lány) is el tud jutni oda, hogy olyan formát ölt a regénye, amit kézbe lehet venni és a polcra tenni, és persze elolvasni, na meg másoknak is odaadni, hogy olvassák el.

Réka ebben a könyvében az első komolyabb önismereti csoportos élményének történetét dolgozza fel. Amolyan napló, bár azt nem tudtam megítélni, hogy a magánéletének mely mozzanatai vannak személyiségvédelmi okokból megmásítva. De ez leginkább csak a párkapcsolati helyzetek leírásánal merült fel bennem, magával az önismereti élménnyel kapcsolatosan – ami egy Vision Quest (látomáskeresés) nem. Azt teljesen hiteles élménybeszámolónak éltem meg.

Érdekes hullámvasútra navigált engem a könyv olvasása. Rögtön az első laptól kezdve felismertem annak a belső világnak a hangulatát, ami rám is jellemző, és ahogy a lapokról kiderült Rékára is (legalábbis abban az időben, amikor a könyvet írta) és ez a megfelelési kényszer és az ebből fakadó mérhetetlen mennyiségű ítélet önmagával és másokkal szemben. Kényelmetlen volt ezt a működést kívülről figyelni, mert az volt az élményem, hogy amikor valaki ebből az ablakból néz a világra, akkor valójában nagyon önző (értsd önmagába fordult), aminek hatására nagyon nehéz a valódi lélekteli kapcsolódás a „többiekkel”, pedig a többiekről szól szinte minden. Persze ez csak az egyik kiragadott mozzanata a megfelelési kényszernek, ami nekem épp most feltűnt, és nagyon szemfelnyitó volt szembesülni vele a történeten keresztül. Közben Réka leír a könyvében nagyon lélekteli kapcsolódásokat is, szóval egy pillanatra sem állítom, hogy egy hideg személy lenne.

Magáról a Vision Questről és az azalatt megélt élményeiről nagyon érdekes volt olvasni, szakmai szemszögbő is, hogy milyen módon van megszervezve egy ilyen önismereti élmény, meg személyes szemszögből is, hogy milyen átélni ilyet. Megörökítette azt a sokfajta félelmet, ami egy ilyen helyzetben feljöhet. Ezekből jónéhányat ismerősnek éreztem a saját csoportozós élményeim kapcsán, és jó volt érezni, hogy nem vagyok egyedül. Mások is olyan „nemnormálisak”, mint amilyennek én is érzem magamat néha. Nőként logikusan felmerült bennem annak a kérdése is többféle csoportozós helyzetben már, hogy „És mi van, ha pont akkor megjön?” Sok helyzetben ez lényetelen kérdés (főleg ha valaki nincs a halálán menstruáció közben, hanem nyugiban vérez), viszont vannak olyan helyzetek is, ahol ez nagyon kényelmetlen. Rékának sikerült visszatérni a Vision Quest során az ősi menstruáláshoz – betét nélkül, egyedül az erdőben. Volt ebben számomra valami nagyon megnyugtató.

Tetszett az is, ahogy az egész könyvet befejezi –

az élet megy tovább és mégis valami megváltozott. Még nem látszik a változás, de a mag el lett ültetve.

Szerintem a csoportozós élmények egyik csapdája, amikor azt gondoljuk, hogy „és akkor most ezután a hétvége után felfordul az életem és minden a helyére billen”. Legtöbbször nem ez történik. Gyakran szelíden történik a változás, a mélyben lassan mozognak a tektonikus lemezek, és lassan növöget az a mag, amit elültetünk.

Összefoglalva, tetszett Réka könyve.

Máglya – könyv vélemény

Máglya – könyv vélemény

agymama ereje #nővé válás #mágia #nehéz élet 

Még a Karácsonyi lődörgés ideje alatt ovlastam el Dragomán György A máglya című könyvét. Attól, hogy Dragomán tömör mondatokban mesél az egész könyvnek is van egy tömör és nagyon lényegretörő hangulata, ami nekem nagyon tetszett, mert nyersen igaznak hat ettől minden egyes szava. A történetben megjelenik az árvaság, a zsidóság, a rendszerváltás, az emberi erőszak és mindezeket körbeveszi és teljesen átitatja a mágia. Nem amolyan Harry Potters varázslás, hanem a földből táplálkozó, húsbavágó mágia. Azon gondolkodtam, hogy az egész könyv olyan, mintha Dragomán megalkotott volna egy népi mágikus praktikák gyűjteményt, Emma és a nagymamáján keresztül elmesélve. Mindig alig vártam, hogy Emma öreganyja előrukkoljon és megtanítson Emmának ismét valami újabb varázslást.

Magával ragadott az is, hogy Dragomán férfi létére még azt is teljesen hűen és pontosan leírta, hogy milyen érzés az első menstruációs görcs. Ezen lehidaltam, mert azt éreztem, hogy „bakker, tényleg ilyen volt”. Ajánlom elolvasásra Emma történetét, aki a nagyanyja mellett nevelkedve tanulja meg használni az erejét, és fedezi fel apránként nagyanyja sorsának mozzanatait.

Próbáld újra!

Próbáld újra!

#önismeret #felállás a kudarcból #sebezhetőség #belső erő

Elkészítettem egy kivonatot, mégpedig Brené Brown: Bátraké az erő c. könyvéből. Következik az összefoglaló rövid verziója. A hosszabbikat pedig a bejegyzés végén találod (amit le is tudsz tölteni).

A könyv fő üzenete: “Bukj el! Kelj fel! Próbáld újra!”

A Bátraké az erő valós példákon keresztül mutat rá, hogy még a legfelkészültebbek is elbuknak és kudarcok érik őket, ugyanakkor az ezekből való talpraállás bátorrá tesz minket. A talpraállás folyamatának célja, hogy a hibáink által bölcsebekké váljunk, és hogy a kudarcok ellenére nyitott szívvel éljük az életünket. 

A bátor talpraállás három lépése: 

  • Besétálás a történetünkbe – kíváncsiak vagyunk az érzéseinkre és arra, hogy hogyan függenek össze gondolatainkkal és viselkedésünkkel. 
  • Birtokba vesszük a történetünket – teljesen őszintén feltárjuk magunk számára a történetünket, majd hajlandóak vagyunk megkérdőjelezni annak igazságtartalmát
  • Forradalom – új befejezést írunk a történetünknek, ami által nyitottabban és szeretetetteljesebben tudunk viszonyulni a világhoz körülöttünk (megváltoztatjuk az alap hiedelmünket). 

“A nagy kérdés az, hogy képes leszel-e teljes szívvel igent mondani a rád váró kalandra.”  Joseph Campbell

Brené több konkrét példán keresztül mutatja meg, hogyan néz ki a talpra állás folyamata a gyakorlatban. Következzen ezekből egy:  

A történet Brené és férje Steve között játszódott le. Az egyik nyáron Brené és Steve kora reggel elmentek úszni a közeli tóba. Sokszor úsztak már együtt ebben a tóban és ezúttal is megálltak a tó közepén, hogy megnézzék vannak-e elkerülendő csónakok a nyílt vízen. Brenét teljesen elvarázsolta a kora reggeli természet látványa, elragadtatásában férje felé fordult és a következőt mondta neki: – Annyira örülök, hogy eldöntöttük, ezt együtt csináljuk! Gyönyörű itt! – Mivel Steve nagyon jó az érzései kifejezésében Brené hasonlóan ömlengő válaszra számított tőle, ehelyett Steve csak ennyit válaszolt: – Ja. Jó a víz. – és folytatta az úszást. A túlparton Steve rögtön megfordult és már indult is vissza a mólóhoz, ahonnan elindultak, de még mielőtt kimászott volna a szárazföldre Brené megkérte, hogy menjen vissza a vízbe és beszéljék meg, ami történt, ugyanis pontosan tudta, hogy milyen vita és feszültség fog kerekedni abból, ha ezt nem teszik meg.  

Felismerés – Besétálás a történetbe

Brené megfigyelte, hogy legszívesebben sikítana, megbántva érezte magát, csőbe húzva, kiszolgáltatva. Neheztelt Steve-re, amiért az őszinte kapcsolatteremtési gesztusára ennyire elutasítóan és hidegen reagált. De vajon milyen sztori rejlett ezek mögött az érzések mögött? 

Összerázódás

“Úgy érzem, lerázol, és ez a sztori íródott a fejemben, amit lehet, cask kitalálok, hogy úszás közben engem néztél, és vagy azt gondoltad, hogy: Apám, ez öregszik. Nem tud már gyorsúszni sem. Vagy azt, hogy: Az biztos hogy nem úgy feszül rajta a Speedo, mint huszonöt évvel ezelőtt.” 

Steve első körben elutasította az erről való beszélgetést, de miután Brené nem tágított, kiderült, hogy Steve távolságtartó viselkedése mögött is egy sztori húzódik: az előző éjjel azt álmodta, hogy ugyanezen a tavon veszélybe került az 5 gyerekük és ő az egyiket nem tudta megmenteni. Ezért volt olyan feszült és ezért nem tudott semmi másra koncentrálni csak az úszásra. Amikor Brené meghatódva köszönte meg őszinteségét Steve felcsattant és azt mondta, biztos abban Brené egy kemény fickóra vágyik, aki meg tudná egy ilyen helyzetben menteni a gyerekeiket. 

Forradalom

Mindketten beleragadtak a szégyentörténetükbe: Brené a testképpel, Steve a teljesítménnyel kapcsolatos félelmeibe. Miután mindketten mertek sebezhetőnek mutatkozni egymás előtt és a másik ezt megértéssel kezelte, a feszültség feloldódott, a kapcsolat köztük helyreállt.  

Ha úgy döntünk, hogy bátran éljük az életünket, borítékolható a bukás. Vagy kényelmesen élünk, vagy bátran, de a kettő együtt nem működik. 

Az összefoglaló teljes verzióját itt találod:

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0