Gloria nem tudta megmondani, hogy miért érezte azt, hogy meg kell nézze, mi van a medence alján. Semmilyen külső történés, legalábbis olyan, aminek tudatában volt, nem indokolta ezt a cselekedetét. Amint lebukott a víz alá, szinte teljesen megszűntek számára a buli hangjai, amik egy pillanattal előtte még annyira élesek és hangosak voltak. A fiúk kiabálása, a lányok nevetése, a zene dübörgése, poharak csörömpölése és számtalan más zaj, amik a partihoz tartoztak eltompultak és elnyelte őket a víz. Kinyitotta a szemét, hogy jobban lásson és akkor észrevette a vöröshajú lányt. Nem lepődött meg, hogy a lány ott van, mintha előre megírt forgatókönyv szerint történt volna meg ez a pillanat, amiben ők ketten ilyen körülmények között találkoztak. Igen, ez nem is lehetett volna másként, gondolta.
Olyan volt az egész jelenet, mintha valaki lelassította volna az időt, végtelennek tűnt a pillanat, mintha soha semmi más nem is akarna történni ebben a teremtett világban. Gloria felismerte a lányt, akivel soha senki nem mutatta őket be egymásnak, pedig számtalan partin találkoztak már, és látta őt az egyetem folyosóin is. És most itt volt a medence alján, nyitott szemmel lebegett, néha tett egy szinte észrevétlen karmozdulatot, mintha úszni akart volna, de ez a kézmozdulat annyira erőtlen és határozatlan volt, hogy semmi hatással nem volt a teste helyzetére. Még így a víz alatt is Gloria pontosan látta a tompaságot a lány szemeiben. Ittas állapotban volt, mintha fel sem fogta volna, hol van éppen és ennél fogva nem is igyekezett kijutni a helyzetből. Pedig az élete veszélyben forgott, ha hamarosan nem vesz levegőt.
A vöröshajú lánynak ez a veszély nem tűnt fel. Nem kereste az utat felfelé a víz felszíne fölé, se kifelé a medencéből. Nem érzékelte az irányokat, így azt sem, hogy éppen egyre lejjebb süllyed a medence aljára. Nem értette, mi az az egyre növekvő nyomás a mellkasán, nem rakta össze a képet a fejében, hogy éppen Steve medencéjének alján van. Az előbb még a medence szélén állt és vidáman beszélgetett a többiekkel, majd mivel elkezdett szédülni leült és erősen megkapaszkodott a medence szélében. Egyre távolabbról hallotta a többiek hangját és a zenét, szinte hipnotizálták a víz felszínén megjelenő kis hullámok, amit a medence másik végében fürdő lányok és fiúk keltettek. Kiesett az emlékezetéből az a pillanat, amikor úgy döntött belecsúszik a vízbe. A víz érintése azonnal előhívott néhány gyerekkori emléket, amikor azon versengtek az unokatestvéreivel, hogy ki bírja tovább a medence alján. Ezek az emlékek elmosták a valóságot, és ő visszacsöppent a múltba. Csak hagyta, hogy a teste egyre mélyebbre süllyedjen, kifújta a levegőt és figyelte a szájából távozó buborékokat. A medencén kívül történő parti emléke elveszett számára, az új valóságává pedig ez a régi emlék vált. Ahogy egyre lejjebb süllyedt, egyszer csak már a víz valósága is elveszett számára és meg volt győződve arról, hogy már kijött a medencéből és épp a forró napon szárítja a testét. Nem értette, hogy miért ilyen nehéz mozognia, és mit jelentenek a buborékok, amiket lát.
Gloria megigézve figyelte a lányt. Várakozott, hátha felébred benne az életösztön és rájön hol van. De a lány nem mutatta ennek semmi jelét. Csak nézett maga elé, mintha egy teljesen más világban lett volna. Érdekesnek tartotta, hogy kettőjük sorsa pont ilyen módon fonódott össze. Még sohasem látta a vöröshajú lányt ennyire közelről. A végtelen idő hirtelen végessé vált, amikor Gloria megérezte, hogy elfogyott a levegője. Két karcsapással közelebb úszott a lányhoz, a karjaival alányúlt és elrugaszkodott a medence aljától.
– Jézusom! – hallotta egy fiú hangját, amikor kibukott a víz alól. – Jézusom! Él még?
– Igen! – válaszolta Gloria határozottan. – Húzzátok ki.
Két srác azonnal lehajolt és megfogták a lány egy-egy karját, majd elkezdték húzni. Vékony teste szinte súlytalannak hatott ahogy kihúzták. Kiemelték teljesen a vízből és a hátára fektették. A lány azonnal elkezdett köhögni és levegőért kapkodni, mintha kicsit késleltetve most lett volna csak a testének lehetősége megélni azt, amit már a víz alatt is szeretett volna. Az erőltetett köhögéstől kisvártatva a gyomra tartalmát is kiürítette az egyik mellette álló fiú cipőjére, aki undorodva hátrébb ugrott.
– Semmi baj. – nyugtatta Gloria a kimerült lányt. – Most már jól leszel.
– Hozzon valaki egy plédet az isten szerelmére! – nézett fel az azóta köréjük összegyűlt emberek arcába. – És valaki segítsen átvinni őt hozzám.
Az utasítások annyira határozottak voltak, hogy senki sem ellenkezett. Valószínűleg mindnyájan örültek, hogy valaki irányítja a kellemetlen helyzetet. Egyikük sem vágyott arra, hogy tragédiába torkoljon ez a mai bulizás. Egy lány azonnal elszaladt plédért, egy másik pedig elindult, hogy előkerítse Stevet, a házigazdát. Az óriás nappaliban a zene és a tánc egy pillanatra sem maradtak abba, csak a hátsó udvaron a medencéhez elég közel lévő embereknek tűnt fel az esemény. A lány előkerült a pléddel, amit közösen Gloriaval ügyesen a lány köré csavartak és felültették őt. Kicsit jobb színben volt, de azonnal eldőlt volna ismét, ha nem támasztják őt meg.
– Vigyük inkább be a házba, ott lefeküdhet. Kialussza magát és holnap hazamegy a saját lábán. – javasolta a tüskés hajú magas srác Alien pólóban.
– Megbuggyantál?! Itt nem maradhat! – ellenkezett azonnal Steve, aki időközben sietve megérkezett és átverekedte magát az összesereglett emberek tömegén. – A szüleim holnap délután hazajönnek, addig pedig a bulira utaló legutolsó kis morzsáit is el kell tüntetni a házból. Mit mondjak a szüleimnek, mit keres egy másnapos csaj a szobámban?!
– Mondtam, hogy segítsetek elvinni hozzám. Még véletlenül sem hagynám őt itt veletek. – nézett fel Gloria az Alien pólós srácra és Steve-re. Mindkettőből kinézte, hogy ha alkalmuk adódna és a lány bármilyen halvány jelét mutatná arra, hogy nyitott a szexre, ők élnének az alkalommal. Gloria nem volt a legnépszerűbb egyetemista az olykor radikális nézetei miatt. Különösen hevesen reagált a nők és férfiak egyenjogúságára és a szexizmus leghalványabb jeleire is. Keményen elmondta a véleményét bármelyik férfinak, aki úgy érezte nem tiszteli a nőket és ettől a legtöbb srác kerülte őt. Jobban kedvelték a nem ennyire öntudatos nőket, akikkel nem kellett szellemi csatákat vívni mielőtt ágyba bújhattak volna velük.
– Ahogy akarod, csak vigyétek már innen. Nem akarom, hogy tönkretegye a partit egy csaj, aki nem ismeri a saját határait. – felelte bosszúsan Steve és már hátat is fordított. Gloria lenyelte a csípős megjegyzést arra vonatkozóan, hogy fél órával ezelőtt Stevet ugyanezzel a lánnyal látta az egyik sarokban csókolózni. Most hirtelen ugyanez a lány nemkívánatos elemmé vált a bulijában. Lerázta magáról a gondolatot, mert tudta, hogy csak felhúzná magát rajta, megkért két közelben lévő srácot, hogy tegyék be a plédbe csavart lányt az autójába és vissza se nézett senkire, amikor elhajtott.