Egy nap a Kék labda és a Piros labda egy helységben találkoztak. Meleg, késő őszi nap volt. Ahogy meglátták egymást, egyből mind a ketten azt érezték, hogy jó lenne együtt játszani, jó lenne megismerni egymást.
A Kék labda barátságosan mosolygott. Szelíden szemlélődött. Néha a fákról lehulló faleveleket nézte, néha beszélt a Piros labdához, néha pattogott a szoba közepén és néha odébb gurult, majd megint visszatért. A Piros labda is szeretett volna vele játszani. Szíve minden vágya az volt, hogy a Kék labda észrevegye őt. 20120422-142821Félt, hogy a Kék labda nem látja őt. Hisz hogyan is láthatná, ha ő közben a kertben lévő leveleket nézi? Félt, hogy a Kék labdát nem érdekli, hisz hogyan is tetszhetne neki, ha a Kék labda egymagában is jól el van? Félt, hogy a Kék labda a kék labdákat szereti, a pirosakat nem. Azokat maximum elviseli, de barátkozni nem akar velük. De a vágy a szívében nagyon erős volt, ezért elkezdte erőteljesen nyomogatni a Kék labdát, hogy magára vonja a figyelmét. Ruganyos felülete volt, ami azonnal visszapattant az eredeti állapotába. Megint megismételte és erősebben nyomta le. A felület megint visszapattant, de ezúttal a Kék labda már nem nézett vissza a Piros labdára olyan derűsen, mint eddig. A Piros labda, most már tényleg biztos volt abban, hogy a Kék labda faképnél fogja őt hagyni, ha sürgősen nem csinál valamit. Ezért még nagyobb nyomást fejtett ki a Kék labda felületére.
– Miért csinálod ezt? – kérdezte a Kék labda a harmadik próbálkozás után.
– Szeretném, ha a kezem nyomot hagyna a felületeden. – válaszolta a Piros labda meglepődve, hogy ezt a Kék labda nem tudta magától kitalálni. Hisz ez teljesen egyértelmű.
– Miért? – faggatózott tovább a Kék labda.
– Mert ha nyomot tudok rajtad hagyni, az azt jelenti, hogy szeretsz engem. Ha magadon fogod viselni az én kéznyomomat, akkor az azt jelenti, hogy egybe tartozunk és hogy nem fogsz engem soha elfelejteni.
– Te így mondod nekem, hogy szeretsz?
– Igen. – válaszolta halkan a Piros labda, de már érezte, hogy valami nincs rendjén a szíve körül.
– Ha én is megnyomnám a felületedet, akkor úgy mutatnád ki nekem, hogy szeretesz, hogy megváltoztatnád a formádat olyanra, amilyenre én akarom? – kérdezte kíváncsian a Kék labda.
– Igen….  – válaszolta még halkabban a Piros labda.
– Akkor tegyük meg. – jelentette ki mély nyugalomban a Kék labda. Látszott rajta, hogy elfogadja, amit a Piros labda mond. Mind a ketten egyszerre kinyújtották a kezüket és nagyon erősen megnyomták egymás felületét. Bár rugalmasak voltak mindketten, most hagyták, hogy a másik kéznyoma meglátszódjon a felületükön. Horpadás keletkezett a Piros labda és a Kék labda felületén is. Ekkor a Kék labda kézen fogta a piros labdát és odagurult a tükörhöz.
– Most érzed, hogy szeretlek téged? – kérdezte a Kék labda egyenesen a Piros labda szemébe nézve. – És érzed, hogy te is szeretsz engem?
– Nem… – válaszolt a Piros labda. Megtörtént, amire vágyott. Nyomot hagyott a Kék labdán és a Kék labda is rajta, de mégsem lett jobb kedve. – Miért nem vagyok boldog? – kérdezte a Piros labda tanácstalanul.
– Tudod, így már nem vagyok igazi labda. – nézett szomorúan a Kék labda. – Ha gurulok, akkor a horpadás eltérít és nem tudok rendesen pattogni sem. És így már te sem tudsz egyenesen gurulni. Nem tudunk önfeledten együtt játszani.
– De akkor hogyan szeresselek? Nem tudom hogyan csináljam másképp! – gördült le két könycsepp a Piros labda arcán.
– Csak légy velem. Érezd a kíváncsiságot a szívedben, hogy meg szeretnél ismerni engem olyannak, amilyen vagyok. Figyeld meg, hogyan csillanik meg a napfény a felületemen, élvezd, milyen magasra tudok pattanni és örülj velem együtt ennek. Pattogj te is velem és te is hagyd, hogy a napfény megcsillanjon a felületeden, amit én meg tudok csodálni.
– Ennyi elég? Ebből tudni fogod hogy szeretlek téged? – kérdezte hitetlenkedve a Piros labda.
– Igen. Ennél szebb dolog két labdával nem is történhet. – válaszolta mosolyogva a Kék labda. – Ha mindketten megmaradhatunk tökéletes labdának, akkor együtt még magasabgra tudunk ugrani. De te is látod, hogy így, ahogy most vagyunk ez nem sikerülhetne. – mutatott a horpadásokra.
– Igazad van. – válaszolta a Piros labda. – Érzem a szívemben.
Már nem is kellett több szó. Mindketten vettek egy jó nagy levegőt és a behorpadt részt kiegyenesítették. Ismét mindketten tökéletes gömb formájúak voltak, mint találkozásuk első pillanatában.
– Ennél jobb tényleg nem is lehetne. – gondolta magában a Piros labda. – Hisz pont a tökéletes gömb formája miatt tetszett meg nekem a Kék labda, azért mert magasra tudott ugrani, azért mert elmélázva tudta nézni a faleveleket, azért mert rám mosolygott, amikor beléptem a szobába. Ennyi pont elég, hogy valakit megszeressünk…

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0