#gyerekszemmel #humor #életkérdések #vanisten? #szocializmus #nevelés

Vámos Miklós Zenga zének c. regénye, nekünk az 1983-as kiadás van meg otthon, hosszasan figyelt engem a polcról, amíg elszántam magamat, hogy elolvassam. Amikor végre megtörtént, rögtön behúzott az első oldalon. 

Nincs szebb könyv szívnél s léleknél. Mert ki azokban nem találja a hangot, mely érzelmeinek mélységet, vágyainak szárnyat, szavainak tartalmat nyújthat, hiába keresgélné a nyomtatott betűkben. Azért az írás nem helyettesítheti a te lelke fölbuzdulását, csupán irányt mutathat a te üdvösségednek keresésében.”

A történetet egy 6 éves óvodás fiú szemszögéből figyeljük, aki néhol nekem nem érződött annyira kicsinek, mint amilyen érett gondolatai vannak a világról, de ez egyáltalán nem zavarta a történetet. Imádtam, ahogy Vámos megjelenítette Öcsit a regény nyelvezetén keresztül: “Apú, neked rogála magánszektor? Ki mondta ezt? A kelepapa. Aha, az apja nyomatékosan bólintott, talán derogál! Azislehet, na? Mi na? Hát derogál vagy nemrogálde? Tudod egyáltalán, hogy mit jelent az? Nemnagyon. Azt jelenti, nem tetszik. És? Mit és? Nemteccik? Jaj, fiam… – apa sóhajtozott, azt se tudod, mi az a magánszektor! Monddmeg. Ami nem állami, az a magánszektorba tartozik, tehát a suszter, a maszek fodrász, vagy a … Öcsi közbevágott: vagya kelepapa? Eegen. Ésazneked nemteccik? De tetszik, felelte apa gépiesen, gyere, lemegyünk a közértbe. Beszélnek összevissza…”

Ez a rövid szöszenet leírja az egész regény hangulatát és tartalmát. Öcsi próbálja megfejteni a világot, az igazságot a dolgokról, amik körbeveszik, és mivel a szülei (szerintük korának megfelelően) válaszolnak neki, egy csomó minden Öcsi fejében összekuszálódik. Szóba kerül a baszás, a szocializmus, a szilárd világnézeti bázis, az Isten, a keresztény és a zsidóhit, és annak ellenére, hogy a szocializmusban állítólag sosincs forradalom, kitörnek az 1956-os forrongások. A történet keserűen humoros. Egy csomó vicces szituáció alakul ki abból, ahogy öcsi kérdéseinek kereszttüzébe kerülnek a szülei, de közben fájó nézni azokat a nevelési módszereket, amik még az 50-es években teljesen elterjedtek voltak. 

 

Summázva: ajánlom elolvasásra, nekem nagyon tetszett  *****

 

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0