Az első randi

Az első randi

Ma reggel megint megbizonyosodtam arról, hogy érdemes kiborulni 🙂 Sokszor vissza szoktam tartani a bennem felmerülő érzelmeket, mert teljesen ártalmatlan, jelentéktelen történésekre reagáltam hevesen. „Ezen nem kell hisztizni, mert….”  és jött egy hosszú lista a magyarázatokkal és indokokkal. Ez valóban igaz. Azon kiborulni, hogy a váza 5 centivel odébb van téve az asztalon tényleg értelmetlen, de az ez mögött rejlő indok már nem! Az egyetlen buktató ebben az egészben az, ha az ember megáll a váza sztorinál és nem néz mögé. (tovább…)

Az első randi

A jó diák átka…

Tegnap egy nagyon szép és lelket megnyugtató zongora órában volt részem. Marika néninek csak annyit tudtam mondani az óra végén, hogy „Ma nagyon jól éreztem magamat.”, de azért ennek a mondatnak van egy bővebb verziója is, ami most következik 🙂

30 éves koromban kezdtem neki a zongorázás tanulásának és azonnal visszaköszöntött minden, amit a gyerek koromban megoldatlanul hagytam. (tovább…)

Az első randi

Tanulni vágyóknak…

Marha sokat gondolkodok mostanában a tanulásról. Olyan sokat, hogy már az álmaimba is belekerült. Az egyik álmomban mamám régi konyhájában voltam és láttam egy jelenetet, amiben a mamám leteremtette az unokatestvéremet Zsuzsit. Arról volt szó, hogy Zsuzsi imádott tanulni és nagyon sokat tanult. Mama reakciója erre az volt, hogy egy széken ülve kijelentette „Rossz vagy!” Az volt az indok, hogy a tanulás túl sok idejét foglalja le és így kevés ideje marad a családra, ami persze szent és sérthetetlen. (tovább…)

Az első randi

Bujkálóknak…

Emlékszem, hogy amikor sulis voltam, mindig utáltam sorban állni. Utáltam a sorokat tornán, utáltam a sorokat az ebédlőben, a fogorvosnál (mondjuk ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül), utáltam, amikor fel kellett sorakoznunk röplabdán. Utáltam várni valamire, ami előttem volt, valahol messze a látatlanban. Azt hiszem utáltam a függés állapotát, azt hogy a sorban egy teljesen jelentéktelen ember vagyok és ha eltűnnék akkor egyáltalán senkinek sem hiányoznék. Csak ma jöttem rá, hogy ez azért volt, mert a sort egy egyirányú dolognak láttam. Egy zsákutcának. (tovább…)

Az első randi

Beszól az Univerzum!!!

…történt…

Egy kicsit értetlenül állok a dolgok felett… Annyit elmondhatok, hogy kezdem azt hinni, hogy ez már tényleg nem a véletlen műve és hogy az Univerzum valamit nagyon akar üzenni nekem, csak én képtelen vagyok értelmezni az adást. A ma reggelt azzal töltöttem, hogy megírtam egy blog bejegyzést. Az írást az váltotta ki, hogy ma reggelre kómába esett a notebookom. Egyszerűen kiírta a képernyőre, hogy nem ismer fel semmilyen operációs rendszert a gépen.

(tovább…)

Az első randi

Indul az integrál(oz)ás!

Büszkén, de azért kicsit félve és aggodalommal jelentem be, hogy megkezdtem a tanulmányaimat az Integrál akadémián ezen a hétvégén. Ha jól emlékszem, akkor körülbelül két éve emésztettem magamban ezt a kérdést. Menni vagy nem menni? Csatlakozni vagy kihagyni? Végül a mérleg elbillent és én ott találtam magamat az Integrál akadémia falain belül. És hogy milyen most már belül lenni? Mesélek most erről egy kicsit 🙂 (tovább…)

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0