Édes, kávés emlékek

Édes, kávés emlékek

Odajutottam, hogy a Barista tanfolyam már csak emlék… Letelt a hat nap, utánam van, belém épült, részemmé vált. Olyan érzésem van, mintha több évig tartott volna. Két nap alatt sikeresen kigyógyítottam magamat a betegségből és teljes mértékben jelen tudtam lenni. Elkezdtem érezni a kávé illatát, ami régi szép érzéseket keltett bennem. Újból egy kávé gép mögött állhattam, újból készíthettem a kávé alapú italokat és eszpresszókat és újból kötényben feszíthettem. (tovább…)

Édes, kávés emlékek

A majdnem sarkonfordulás

Leszólt hozzám a mennyekből az aktuális múzsa és ezeket a sorokat küldte nekem: „Mire megtanulsz énekelni, dalod már rég nem arról szól. (Fodor Ákos)”  Azt hiszem jelen pillanatban semmi sem jellemezné jobban a kialakult helyzetet.
Körülbelül hét évvel ezelőtt találtam ki, hogy elmegyek egy barista kurzusra Pozsonyba. A barista a kávé szakértője. (tovább…)

Édes, kávés emlékek

Rendetlenség a lelke mindennek

Tegnap egy olyan dolog villanyozta fel a napomat, amire egyáltalán nem számítottam. Egy teljes káoszban lévő lakás. Anyum erre egy szakkifejést használna „Indul a lakás”. Hát ez a lakás is indult… Nem jelentettem be az érkezésemet, ezért a tulajdonosnak esélye sem volt egy másik képet megfesteni, mint ami a pillanatnyi állapot volt. Sikeresen felébresztettük egymásban a bűntudatot. Én őbenne azért, hogy nem csinált rendet és hogy látom a káoszt, amit megteremtett, ő bennem meg azért, hogy így rátörtem előzetes bejelentés nélkül. Reményeim szerint ez az írás majd végérvényesen eloszlatja a bűntudatát…. (tovább…)

Édes, kávés emlékek

Őrült?

Olyan érzésem van, mintha a felszín alatt bennem egy világ nőne, de kívülre nem látszanak még csak a körvonalai sem. Ettől nekem magamnak is olyan érzésem van, hogy csak múlatom az időt semmit tevéssel, „baszom a pénzt” ahogy a drága barátnőm megfogalmazta és hogy igazából ennek az időszaknak, amiben még semmi sem létezik a fizikai világban, nincs semmi értelme. Nem sűrűn találkozok emberekkel. A napjaim nagy részét egyedül töltöm és annak ellenére, hogy erre ráakasztottam már én magam is az „antiszociális” jelzőt, (tovább…)

Édes, kávés emlékek

Fantom boldogság

Az utóbbi időben feltűnően sokszor játszódott le az életemben a következő párbeszéd:
A: Nem vagyok boldog.
B: És mi tenne téged boldoggá?
A: Ha valaki mást boldoggá tudnék tenni.
(a még tökéletesebb összezavarodottság érdekében lehet folytatni a párbeszédet:
B: Engem az tenne boldoggá, ha te boldog lennél.
)

Azt hiszem, hogy ez a tökéletes recept a boldogtalanságra és az állandó lelket zabáló érzésre, hogy semmire sem vagyok jó és használható ezen a földön, (tovább…)

Édes, kávés emlékek

Meddig terjed az én Univerzumom?

Az utóbbi időben egyre többször felmerült bennem egy gondolat, hogy az Istenről vagy az Univerzumról alkotott elképzelésünk nagyon gyakran a szülőről alkotott elképzelésig terjed. Nem végtelenül elfogadó és szerető, hanem igenis véges. Mintha a szülő adná a formát, amiből kiindulunk. Vagy ha nem akarok általánosítani, akkor én ebből indulok ki… (tovább…)

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0