Szerző: Pőcz Adriana | szept 14, 2014 | Élet
Odajutottam, hogy a Barista tanfolyam már csak emlék… Letelt a hat nap, utánam van, belém épült, részemmé vált. Olyan érzésem van, mintha több évig tartott volna. Két nap alatt sikeresen kigyógyítottam magamat a betegségből és teljes mértékben jelen tudtam lenni. Elkezdtem érezni a kávé illatát, ami régi szép érzéseket keltett bennem. Újból egy kávé gép mögött állhattam, újból készíthettem a kávé alapú italokat és eszpresszókat és újból kötényben feszíthettem. (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | szept 10, 2014 | Élet
Leszólt hozzám a mennyekből az aktuális múzsa és ezeket a sorokat küldte nekem: „Mire megtanulsz énekelni, dalod már rég nem arról szól. (Fodor Ákos)” Azt hiszem jelen pillanatban semmi sem jellemezné jobban a kialakult helyzetet.
Körülbelül hét évvel ezelőtt találtam ki, hogy elmegyek egy barista kurzusra Pozsonyba. A barista a kávé szakértője. (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | aug 23, 2014 | Élet
Tegnap egy olyan dolog villanyozta fel a napomat, amire egyáltalán nem számítottam. Egy teljes káoszban lévő lakás. Anyum erre egy szakkifejést használna „Indul a lakás”. Hát ez a lakás is indult… Nem jelentettem be az érkezésemet, ezért a tulajdonosnak esélye sem volt egy másik képet megfesteni, mint ami a pillanatnyi állapot volt. Sikeresen felébresztettük egymásban a bűntudatot. Én őbenne azért, hogy nem csinált rendet és hogy látom a káoszt, amit megteremtett, ő bennem meg azért, hogy így rátörtem előzetes bejelentés nélkül. Reményeim szerint ez az írás majd végérvényesen eloszlatja a bűntudatát…. (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | aug 19, 2014 | Élet
Olyan érzésem van, mintha a felszín alatt bennem egy világ nőne, de kívülre nem látszanak még csak a körvonalai sem. Ettől nekem magamnak is olyan érzésem van, hogy csak múlatom az időt semmit tevéssel, „baszom a pénzt” ahogy a drága barátnőm megfogalmazta és hogy igazából ennek az időszaknak, amiben még semmi sem létezik a fizikai világban, nincs semmi értelme. Nem sűrűn találkozok emberekkel. A napjaim nagy részét egyedül töltöm és annak ellenére, hogy erre ráakasztottam már én magam is az „antiszociális” jelzőt, (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | aug 17, 2014 | Élet
Az utóbbi időben feltűnően sokszor játszódott le az életemben a következő párbeszéd:
A: Nem vagyok boldog.
B: És mi tenne téged boldoggá?
A: Ha valaki mást boldoggá tudnék tenni.
(a még tökéletesebb összezavarodottság érdekében lehet folytatni a párbeszédet:
B: Engem az tenne boldoggá, ha te boldog lennél.)
Azt hiszem, hogy ez a tökéletes recept a boldogtalanságra és az állandó lelket zabáló érzésre, hogy semmire sem vagyok jó és használható ezen a földön, (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | aug 8, 2014 | Élet
Az utóbbi időben egyre többször felmerült bennem egy gondolat, hogy az Istenről vagy az Univerzumról alkotott elképzelésünk nagyon gyakran a szülőről alkotott elképzelésig terjed. Nem végtelenül elfogadó és szerető, hanem igenis véges. Mintha a szülő adná a formát, amiből kiindulunk. Vagy ha nem akarok általánosítani, akkor én ebből indulok ki… (tovább…)