Szerző: Pőcz Adriana | okt 27, 2014 | Élet
Középsulis és egyetemista éveim alatt fénykorát éltem az irigykedésnek. Nem volt valami kellemes. Az irigység érzése belülről feszít, nyugtalanná tesz, hogy nem vagyok jó helyen, máshol kellene lennem, bezzeg az a másik jó helyen van, ő neki megadatott… Az irigység gyengévé tesz, mert úgy érzem, hogy valaki más nálam sokkalta jobb én meg életem végéig a saját nyomoromba leszek beleragadva. (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | okt 20, 2014 | Élet
Először úgy akartam hagyni az egyel ezelőtti blog bejegyzésemet, ahogy van… Egy részlet valamiből, aminek igazából nem volt se eleje, se vége. Igazi költői fordulat, mindenki gondoljon róla, amit akar. De valahogy mégis kikívánkozik belőlem a folytatás. Sőt, nem csak a folytatás, hanem a magyarázat is, a lepel lerántás.
Szeretem a verseket, mert tömör formában meg tudnak fogalmazni valami olyat, amiről más hatezer szóban értekezik. (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | okt 19, 2014 | Élet
…. egy láthatatlan térképen mozgok, ami anélkül létezik, hogy én tudatosítanám, hogy rajta vagyok. Önálló életet él. Úgy kaptam valakitől vagy én teremtettem? Mindkettő… Ismerem a Buktatókat, ismerem a terepet és az ellenséget, tudom hol Bujkál, nyílegyenesen haladok a Búvóhelye felé. Eddig mindig ott volt, most is ott lesz. Tudom Biztosan és nekem nagyon gyorsnak kell lennem ahhoz, hogy neki még csak ideje se legyen reagálni. Ha időt hagyok neki, ha egy pillanatra is elveszítem a fókuszt, akkor fölém kerekedik. Lecsapok, még mielőtt ő lecsapna rám.
(tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | okt 18, 2014 | Élet
Ma hajnalban ébredtem fel és úgy éreztem, hogy teljesen ki vagyok pihenve. Kint még sötét volt, teljes csend, a falu még aludt. Az ablakomon kinézve egyetlen egy fényesen világító csillagot láttam. Nem akartam már visszaaludni, jónak és teremtőnek éreztem ezt a pillanatot a nappal és az éjszaka között.
Aztán fogtam a füzetemet és elkezdtem írni egy olyan témáról, ami már régen foglalkoztat, csak éppen túlságosan félelmetes volt ahhoz, hogy közelebb menjek hozzá. A halálról. (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | okt 16, 2014 | Élet
„Hová fejlődik ez a világ? Mindenki csak a telefont nyomkodja, kirekeszti a külvilágot, beleragad egy virtuális térbe, megszűnnek létezni az „igazi” kapcsolódások, virtuális játékokban élik az emberek az életüket…. „ Egyre gyakrabban szembesülök ezekkel és ehhez hasonló nézetekkel és tegnap egy beszélgetés által megint előjött ez a téma, ami végérvényesen felébresztette bennem a vágyat, hogy írjak erről – „Köszi Ákos az inspirációt!” 🙂 Na most kiszóltam a nagy névtelen virtuális térből…..
Nekem erről az egész témáról Byron Katie kérdése jut eszembe, amit mindig feltesz, amikor elkezd dolgozni egy klienssel: Igaz ez? 100%-an biztos vagy abban, hogy ez igaz? (tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | okt 13, 2014 | Élet
A mai reggelem egy chat beszélgetéssel kezdődött. A jó meleg párna alatt bevackolva, kapcsolatot teremtettem egy tőlem távol eső ponttal. Az internet csodája 🙂 Előkerült egy olyan téma, ami az utóbbi napokban foglalkoztat engem valamiért. A meditáció. Körülbelül másfél évvel ezelőtt szembe jött már velem az utcán ez a fogalom, kezet is ráztam vele, de viszonylag rövid időn belül hátat fordítottam neki. Sok nem tudatosított érzés maradt bennem ezzel kapcsolatban, amik szinte csak arra vártak, hogy ma reggel egy ártatlan mondatba belekapaszkodva, (tovább…)