Kevés voltam neked, mégis épp elég

Kevés voltam neked, mégis épp elég

Balázs Fecó dalának, a „Kevés voltam neked” sikerült valamilyen gombomat iszonyatosan benyomni. A dühöm elég erősen előtört ezért kíváncsi lettem, hogy mi lehet ez mögött.  Nézzük, akkor az ominózus dalszöveget:

Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.

(tovább…)

Mi történik ott, ahol két ember összegyűlt?

Már Jézus is megmondta, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevében, ott lesz közöttük ő is. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ha bármilyen közös cél vagy szándék nevében összegyűlik minimum két ember, akkor ott valami sokkal több jön létre, mint amikor ugyanez a két ember egymástól elkülönülten próbál valamit megalkotni. De mitől függ, hogy az a bizonyos isteni plussz milyen mértékben nyilvánul meg? A csoportok lehetőségeit és működését járta körül Thomas Hübl, jelenkori spirituális tanító, a vele készített interjúban, amiről ezt az összefoglalót készítettem. Az interjú a www.thewespacesummit.com oldalon volt hozzáférhető egy ingyenes promó akció keretein belül. Most fizetős tartalomként érhető el a többi előadással egyetemben.

Thomas Hübl által elmondottak érvényesek mindenféle csoportosulásra és közösségre, mégis elsősorban itt az önismereti csoportozás vonatkozását emelném ki, pusztán azért, mert azokban nagyon komoly tudatos igyekezet van a csoportvezetők részéről, hogy felépüljön egy stabil, nyitott, őszinte mi-tér (angolul we-space).

A csoport, mint a szülő szimbóluma, arra hivatott, hogy helyreállítsa a teljesség érzetünket, ezáltal segítsen felnőttebb egyénné válni, amitől a csoport intelligencia új szintekre emelkedhet.

A teljesség érzet helyreállítása azt jelenti, hogy a csoport betölti a rendszerünbe azt, ami az első csoportban – a családban és egyéb korai közösségekben – kimaradt a szeretetből és elfogadásból. Thomas Hübl szerint „a csoport tér egy óriási tanulótér, és mint olyan lehetőség arra, hogy csiszoljuk az emberi lélek gyémántját, hogy a magasabb tudatosság fénye egyre jobban átvilágítson rajta.” Thomas elmondta azt is, hogy igaz, hogy néhányan elvonulnak kolostorokba, vagy barlangokba meditálni, hogy a magasabb tudatosságot elérjék, de legtöbbünk nem így él. Mi a közös kapcsolati terekben tudunk fejlődni és szert tenni magasabb tudatosságra.

„A közöttünk lévő tér nem csak levegőből áll, a közöttünk lévő tér tudatosság. Azzal, ahogy ebben a tudatosságban vagyunk újraírjuk a múltunk mintáit, tehát igazából megnyitjuk a sorsunkat az új lehetőségek előtt.”

Minden csoportnak van egy vízszsintes és egy horizontális kiterjedése. A horizontális kiterjedést a közös cél jelenti (ez a csoport gerince), a közös szándék, amiért a csoport összegyűlt. Ezt a szándékot a csoport vezető a tudatában tartja, összhangban van vele, valamint kapcsolatban van a magasabb tudatossággal is. A csoport horizontális kiterjedését az összegyűltek között létrejövő kapcsolatok képezik, a köztük lévő flow. Ami érdekes tény, hogy a résztvevők által hozott tudattalan tartalmak (traumák) a csoport közös intelligenciáját lefelé húzzák, ezek kitisztítása pedig emeli a csoport intelligenciát.

Minél szorosabbak a kapcsolódások a csoport tagjai között, annál több nyílás történik meg a csoportban (az egyénekben és csoport szinten egyaránt). De ezért a kinyílásért meg kell dolgozni, ugyanis a lelkünk megszokottá vált mozdulata az összehúzódás, nem a kinyílás. A kinyílás konfliktusos helyzetekben is megtörténhet, mert a nagy nyomás hatására az emberek kreatívvá válnak. Amikor a körülmények békések, akkor a kapcsolódások minősége határozza meg az innováció szintjét.

A Harward egyetem agykutatói arra jöttek rá, hogy a személy, akit a csoport vezetőként ismer el, kevesebb mint 23 másodperc alatt képes megteremteni a tudata által az összetartozás érzetét a csoporttagok között! Ez láthatjuk például rock koncerteken, mert a zene és a művészet nagyon erőteljes eszközök az összetartozás érzetének megteremtésében. Az összetartozás érzése egy csoportban tehát tudatosan építhető, és bármilyen nehéz egyéni tartalmakkal való dolgozást emelésre lehet használni.

A tudattalan energiája lényegében a sorsunk, vagy úgy is tekinthetünk rá mint autópályára kijárat nélkül. Csak akkor, ha tudatossá válunk a tudattalan tartalmakra tudjuk meghaladni a sorsunkat és megnyílni az új lehetőségek irányába. Ez nem csak az individuális traumákra igaz, hanem a kollektív traumákra is. A kollektív traumák kutatása még csak most zajlik, pedig mindannyiunk életének része, gyakorlatilag ezekbe születünk bele. Az, hogy 6 mil. ember meghalt a gázkamrákban már a múlt része, de mivel ennek a döntésnek a következményei a tudattalanba sülyedtek le, nagyon sok ember még mindig ugyanezen az autópályán halad, anélkül, hogy látnák ebből a kijáratot. Akkor tudjuk az ilyen jellegű tudattalan tartalmakat felhozni a tudatosságba, ha elmélyítjük az éberségünket annyira, hogy lássuk a traumák gyökereit. Rengeteg elraktározott trauma van az emberiség tudattalanjában, ami arra vár, hogy felemelkedjen a tudatosságba. Ezeket a traumákat örökítjük generációkról generációkra, amíg nem döntünk úgy, hogy rájuk nézünk. Ahol elegendő mélységű összetartozás és bizalom jön létre egy csoportban, ott a kollektív traumák (amik az egyéni sorsokon keresztül jelennek meg) a felszínre tudnak jönni és gyógyulni. A kollektív traumák egyéni szinten hatnak, és az egyéni és családi sorsokon keresztül lehet megkeresni a gyökereiket.

„Az Élet próbálja meggyógyítani a kollektív sebet a sorsunkon keresztül.” Ha az egyén gyógyul, akkor az egész közösség is gyógyul.

A kollektív traumákkal való munka nem csak egy lehetőség, hanem szükséges feltétele annak, hogy mint emberiség a lehetőségeink következő szintjére tudjunk fejlődni, és hogy végre abba tudjuk hagyni a rettegést attól, hogy a mesterséges intelligencia átveszi felettünk az uralmat. Az is csak egy következő dolog, amire kivetítjük a saját árnyoldalainkat és gonoszságunkat. Ha képesek lennénk ezt meglátni akkor meg tudnánk gyógyítani a kollektív sebeket, amelyek lefelé húzzák az innováció és a nyitottság szintjeit.

„Az emberiség már most is egy csodálatos szuper számítógép, de sokan még mindig azt gondolják, hogy elkülönült laptop-ok… Az egyik idegrendszer hihetetlen erőforrásává válhat egy másik idegrendszer számára abban, hogy az feldolgozza a múltját és az őt elárasztó információkat. Az idegrendszer a magasabb isteni törvény közvetítője. Az idegrendszer meg tud nyílni és felengedni a tudatba információkat erő hatására is (tudatmódosítók, nem szakmai beavatkozások), de ez minden esetben veszélyes és ára van. Az idegrendszer normális esetben csak akkor engedi fel a benne raktározott információkat a feldolgozatlan és nehéz élményekről, ha a megfelelő kapcsolatrendszer veszi körbe. Ezért a kapcsolati hálózat a kulcs. Alkothatunk olyan kapcsolati mezőt, amelyikben partnerekké válunk, és támogatjuk egymást abban, hogy fel tudjuk dolgozni a nem megemésztett energiákat.”

A nem megemésztett energiák okozzák azt, hogy nem tudunk igazán mélyen ellazulni , pihenni és regenerálódni, mert amint megpihennénk, azonnal érezzük a belső feszültségeket, és ettől létrejön egy elvarázsolt kör. Ha ezeket az energiákat megtanuljuk „megemészteni” akkor az egész rendszer meg tud pihenni és ellazulni. A kollektív trauma feldolgozása ezért közös érték.

A csoport (mi-tér) egy csodálatos lehetőség, ahol támogatni tudjuk egymást, hogy fel tudjuk dolgozni a múltunkat és ezáltal meg tudjunk nyílni a jövő lehetőségei előtt. A közös gyógyulással teszünk szert magasabb képességekre, amiken keresztül beléphet a földre az inspiráció, és az innováció. Annak érzése, hogy összetartozunk és kapcsolódunk egymáshoz nem csak a jó pillanatokban kell, hogy meglegyen. Mert a jó pillanatainkban ezt könnyű érezni és megvalósítani. 24 órás nyitottságról és összetartozás érzéséről van szó, hogy kapcsolatban maradunk akkor is, ha valami nehéz vagy fájdalmas, mert ezáltal tudjuk csak újraírni a régi mintáinkat.

Kevés voltam neked, mégis épp elég

Bontom, építem

Tegnap úgy tűnik szuperhős erőkkel ébredtem, ugyanis megkíséreltem kijönni autóval a csak félig felhúzott garázskapun. Nem sikerült. Antenna letört, garázskapu meggörbült, autó aláragadt. Csak mára sikerült megérkeznem abba, hogy ezt poénosan szuperhős erőnek nevezzem, tegnap nagyon elkeseredett voltam és egyáltalán nem így értékeltem. Először is teljesen nem normálisnak éreztem magamat attól, hogy ugyanazon a kapun az utóbbi évben kijöttem minimum 200x, tehát elég tapasztalati anyagom volt ahhoz, hogy hogyan kell kijönni rajta úgy, hogy minden épségben maradjon. Teljesen tiszta volt a tudatom, több órája fent voltam, tehát még csak a reggeli kábultságra sem foghatom. Mégis valahogy „megesik az ilyen bárkivel, bármikor”, ahogy a kissé álmos István, a kapu tulajdonosa, megértően elmondta nekem miután a gyanús zajokra kijött a házból és megölelgette a tönkretett kapu látványától síró nőt a garázsban. Egész nap velem maradt az élmény, és a nap végére úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy teljes erejével hasson rám és megtanítsa azt, amit meg akart tanítani. 

(tovább…)
Kevés voltam neked, mégis épp elég

Az átlagos ember misztériuma

Arra jöttem rá a minap, hogy az átlag kiszámolása a matematikában, pontosan ugyanolyan, mint az, hogy mit értékelünk és ismerünk el normálisnak a társadalomban. Szembejött már egy csomó mondás arról, hogy a normalitás csak egy fogalom, hogy nem érdemes ahhoz igazítani az igazán fontos döntéseket és azt, hogy milyen akarjak lenni külsőleg és belsőleg egyaránt, mégsem törölhető ki teljesen a valóságból, ugyanis a jelenléte nagyon markáns és a hatása jól körülírhatóan érzékelhető. Belül pontosan tudom és érzem, hogy mi a normális viselkedés, a normális külső kinézet, a normális belső értékek. Mintha egy belső iránytű azonnal jelezne, ha valami eltér a normálistól, tehát kell, hogy legyen egy markáns energetikai „mező”, amihez ilyen módon, zsigerileg igazodom. Aztán néha, magam sem tudom, hogy mitől, teljesen kizökkenek ebből az üzemmódból és kiélesedik a figyelmem arra, hogy mi az, ami nem normális. És ilyenkor feltárul egy teljesen más valóság. 

(tovább…)
Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0