Felkeltem

Felkeltem

Reggel nem sikerült zökkenőmentesre a felkelés. Nem mintha nagyon megterhelő lett volna a lemászás az egyébként is földön lévő matracomról, egyszerűen több órával a szemem kinyitása után sem találtam meg a motivációt arra, hogy miért is kellene felkelnem. Végül körülbelül három óra után sikerült. A bűvös hármas…. és közben nagyot utaztam. Néha megijedek azoktól az állapotoktól, amikor semmi nem tud megmozdítani. Eszembe jutnak sorban azok a dolgok, amiket általában csinálok, olyan mintha egy bevásárló listát olvasnék, és mindegyik ok mellé odakerül egy erős „nem” vagy pedig a „minek?” kérdés. Semmi nem üti meg ilyenkor az ingerküszöböt, nagyon furcsa bénult állapot, amikor pontosan tudom, hogy képes lennék elvileg megmozdulni, és mégsem lehet, tudok, akarok. Magam sem tudom melyik pontosan, vagy mind egyszerre. Egy ideig csak feküdtem nyitott szemmel, néztem a szobám berendezését. Aztán elkezdtem csinálni az abszolút agyzsibbasztó tevékenységet – nézni lelketlenül az FB falamat, amitől éreztem, hogy még mélyebbre süllyedek. Feljöttek posztok a környezet szennyezésről, lelki bajokról, párkapcsolatot boncolgató posztok, bölcsességek… sorolhatnám. Félredobtam a telefonomat, lelketlenül feküdtem tovább. Aztán eszembe jutott a saját szülinapi bejegyzésem és az aznapi rájövésem –

Ha szükséged van valamire kérd (kapcsolódj). 

(tovább…)

A rossz védelmében

Azt vettem észre, hogy az elmúlt évek alatt kifejlesztettem magamban a „rossz sajnálatát”, amit nyilvánvalóan egy furcsán kitekert elhárító mechanizmusként használok. Nem mintha a rossznak, alantasnak, a sátáni erőknek, vagy a feketeségnek szüksége lenne az én sajnálatomra, mégis úgy érzem, mintha meg kellene védenem.

Több évvel ezelőtt merült fel bennem az a kérdés, hogy miért utálja mindenki annyira Lucifert a templomban? Miért ő állandóan az, akit le kell győzni? Miért basztatják annyit? Miért teszik felelőssé őt egyszemélyben minden rosszért? Ami jól sikerült, az Isten műve, ami elkúródik, arra nyilván a sátán vitte rá az emberiséget. Lehet, hogy ennek tényleg megvan a logikája, de valahogy nekem nem feküdt a dolog és elkezdtem sajnálni  Lucifert. Itt helyén lenne az az önismereti kérdés,  hogy vajon melyik részemet/működésemet azonosítom  Luciferrel, és ezzel együtt nem érzem elfogadottnak magamat? 

(tovább…)
Felkeltem

Az egónk fejlődik?!

Az egóról nagyon sokat hallani az önismeret és spiritualitás kapcsán, és a legtöbb esetben inkább negatív összefüggésben, mint valami olyasmiről, amit meg kell haladni, elnyomni magunkban, vagy megszabadulni tőle, hogy „jobbak” legyünk.

(tovább…)
Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0