Szerző: Pőcz Adriana | márc 27, 2018 | Élet
A múlt héten extra figyelmet kapott az életemben az édesség. Milyen édességeket eszek? Miért eszem őket? Milyen érzéssel eszem őket? Ezért született meg a héten a ‘Sóvárgás‘ című blog is, mert 5 percig elmélkedtem a nutellás palacsinta felett, mielőtt megettem volna. Életem során többször nekifutottam ennek az édességes dolognak és akaraterőből, csakazértis lendületből ki is tartottam egyszer három hónapig, hogy nem ettem se csokit, se kekszet, se sütiket. Na de… amikor ismét engedélyt adtam erre magamnak, akkor bepótoltam az elmulasztott alkalmakat is. Mintha a test számon tartaná, hogy mennyiszer vontak meg tőle valami nagyon fontosat, és amikor ismét van rá lehetőség, akkor kiegyenlíti a számlát. Szóval izomból megcsinálni ezt a projektet nem volt sikeres. Állítólag magasabbra kell emelni a tudatszintet, hogy ne is jelenjen meg mint igény az édesség fogyasztása. Határozottan nem sikerült egyelőre feltornáznom magamat erre a szintre, viszont néhány nagyon érdekes felismerésem azért született.
(tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | márc 22, 2018 | Élet
Felvillan a tudatomban, megkívánom. Elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy csak erre van szükségem, és ha ez meglenne, akkor minden helyrebillenne. Emlékszem milyen érzés találkozni vele, megízlelni, és legfőképp milyen érzés megnyugodni, még akkor is, ha néha marad a találkozástól bennem egy nehéz érzés. De nem baj, nem bánom, az a fő hogy megtörtént. Elhessegetem a gondolatot. Most nincs erre időm. Nélküled is menni fog! Nem megy. Visszatér a gondolataimba a vágyakozás és egyre kitartóbban van jelen, egyre kisebb helyet hagyva az egyéb gondolatoknak. Csak Ő, csak Vele, máshogy nem jó.
(tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | márc 20, 2018 | Élet
A múlt héten írtam egy bejegyzést #hétindító kulcsszóval ellátva, mert az volt a tervem, hogy bevezetem az életembe a hétfői blogbejegyzéseket, pusztán azért, hogy végre komolyan vegyem magamat és ne csak „ahogy esik úgy puffan” módon írjak. Bár az is egy érdekes műfaj és nagyon szeretem 🙂 Rögtön második alkalomra ez a hétfői nap tartása bedőlt. A napom nem úgy alakult, ahogy terveztem és mire leültem volna írni, úgy éreztem az agyam teljesen zokni. Mégis nem ez volt a legnagyobb akadály, mert ez áthidalható lett volna. A legnagyobb kerékkötő az a félelem volt, hogy „nincs mit mondanom„. Ez a félelem pedig leblokkolta még a csíráját is annak, hogy nekikezdjek írni, és ennek megtámogatására előszedtem azt a vádat is magam ellen, hogy már a múlt héttől gyűjtenem kellett volna az infókat, gondolatokat, ötleteket és akkor most nem ülnék egy üres papír felett. Ejnye-bejnye Adri, ezt nem csináltad meg. A blogbejegyzés végül nem született meg hétfőn, de csakis egy ok miatt – mert maga alá gyűrt az Ellenállásom.
(tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | márc 12, 2018 | Élet
Egy ideje figyelemmel követem egy nagyon jó barátnőm húgának kalandjait a saját kávézójának nyitásával kapcsolatban. Nem egyedül indult neki, mégis most már több hónapos csúszásban vannak ahhoz képest, amikorra eltervezték a nyitást. Ma reggel ismét erről beszélgettünk röviden és rájöttem, hogy szinte törvényszerű, hogy így zajlanak az építkezések, átalakítások és a nagy projektek. „Igen, mert egy csomó minden csak akkor derül ki, amikor elindulsz, és ezeket nem tudod megtervezni előre. Nekikezdtek a felújításnak és rájöttek, hogy a linóleum alatti linóleum alatti csempe alatti linóleum alatti csempét is ki kell cserélni. Vagy megtalálod az eredeti tervrajzokat vagy nem. Ha véletlenül megtaláltad, akkor vagy azok szerint történt az építkezés vagy nem.” Ez után jön még pár hibás döntés, amit korrigálni kell, és ami szintén nem annyi időt vesz igénybe, mint amennyivel számolt valaki az elején és kész is az „ÖÖÖ… kicsit később nyitunk, mint ahogy elterveztük.” Ahogy erről beszélgettünk az az érzetem támadt, hogy pont ugyanígy néz ki ez a folyamat, mint amikor valaki rálép az önismeret útjára és mondjuk elmegy terápiába, hogy valamit ‘kikalapáljon’ önmagán.
(tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | jan 27, 2018 | Élet
Nagyon rég foglalkoztat a környezetvédelem kérdése, de erről a témáról még soha nem mertem blogolni. Túl nagy falatnak tűnik, túl komplex, és nem értem minden aspektusát, így inkább bölcsen hallgatok. De úgy érzem elérkezett az idő, hogy kicsit megmártsam magam ezekben a vizekben is. Az FB-n szembejött a HVG egy cikke, aminek a címe a következő volt: Ez az első nagyváros a világon, amelyik ki fog fogyni a vízből. Először tovább görgettem anélkül, hogy elolvastam volna – pánik keltő a cím, elindulnak a vészforgatókönyvek a fejemben, tehetetlennek érzem magamat, mindjárt rám omlik a bolygó érzet ébred bennem. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy szembenézek a ‘démonokkal’ és elolvastam a cikket, hogy teljesebb képet kapjak.
(tovább…)
Szerző: Pőcz Adriana | dec 11, 2017 | Élet
Mindig is foglalkoztatott a halál témája, de egy hete megint intenzíven jelen van. Elkezdtem olvasni Irvin D. Yalom Egzisztenciális pszichoterápia könyvét, ami szintén segíti most a halál témájának kibontakozását, ugyanis az egész könyvet a halál témájával kezdi és azzal, hogy ez a legmélyebb félelmünk egyike, és rengeteg cifrábbnál cifrább elhárító – elfedő manővert fejlesztünk ki, hogy ne kelljen a halál nyers tényével szembesülni. A könyv egyébként a négy végső aggodalmunkkal foglalkozik, melyek: a halál, a szabadság, az elszigeteltség és a jelentésnélküliség. Ezek közül egyik sem könnyű. ‘A halál elkerülhetetlenségének felismerése és a lét folytatása iránti vágy közötti feszültség’ az első csapás. Mivel az ember teljesen szabad és önmaga dönthet tettei felett ebből fakad a második nagy csapás, mégpedig ‘a talajtalanság felismerése és a biztonság, a kapaszkodók, a struktúra utáni vágy közötti ellentmondás. A harmadik egzisztenciális konfliktusunk az ‘abszolút elszigeteltségünk tudata és a kapcsolat, a menedék, a nagyobb egészhez tartozás iránti vágyunk közötti feszültség’. És a negyedik egzisztenciális konfliktus pedig az ‘értelemkereső lény dilemmájából származik, aki egy olyan univerzumban kénytelen élni, amelynek nincs jelentése.’ Yalom ilyen formában szedte össze az alap konfliktusokat, bár számomra az összes összeér a halál témájában.
(tovább…)