A hétvégén megbetegedtem és ilyenkor a kedvenc elfoglaltságom lefeküdni a TV elé és olyan műsorokat nézni, amiket egyébként még véletlenül sem néznék meg. Így történt, hogy egyszer csak az Asztro műsort néztem. Szőke hajú néni ült egy asztal mögött és arra bátorított, hogy hívjam fel a képernyőn feltüntetett számot, mert TÍZMILLIÓSZOROS NAP van, telihold, február és még ráadásul 22-ke is. Soha vissza nem térő alkalmam nyílt arra, hogy a néni elvégezzen este 22:00kor értem egy szertartást, hogy végtelen sok szerencsében és áldásban legyen részem. Ehhez nem kellett volna tenni mást, csak felhívni a telefonszámot, a néni azonnal adásba kapcsolat volna és felírta volna a nevemet és az életkoromat egy fehér lapra. A lapra való felírás után a néni átkapcsolt minden egyes betelefonálót egy kollégához, aki elvégezte a tisztítást. Ahogy megtudtam, a tisztítás alap feltétele annak, hogy az esti szertartás működjön.
A műsor közben akadt több üresjárat, amikor éppen senki sem telefonált. Az egyik ilyen üresjáratban a néni úgy döntött, hogy megnézi mit mondanak a kártyák. Kihúzott három lapot, és láss csodát, még a kártyák is azt mondták, hogy TÍZMILLIÓSZOROS nap van és hogy óriási szerencsében lehet része annak, aki betelefonál a műsorba és megkapja a szertartást. És még az óriásinál is óriásibb szerencsében lehet része A KIVÁLASZTOTTNAK. Csak egy kiválasztott van, mégpedig az, aki meg tudja fejteni, hogy mit mondanak a kártyák. Ezt csak a kiválasztott értheti meg. Senki más. A kiválasztott pedig úgy tudhatja meg magáról, hogy ő a kiválasztott, hogy nemsokára a kollégák kiírják a képernyőre a három titkos szót, amit CSAK A KIVÁLASZTOTT tud megfejteni. Tiszta tűkön ültem, hogy ezt vajon hogy fogják megoldani. A módszer az volt, hogy a három szó betűit – amit a kártyák megjósoltak – összekeverték. A képernyő alján tehát megjelent ehhez hasonló három szó:
TLIDEHOL, ÍZROILLITÓMSZOS, MESRÁTEMSZ
A kollégák elindították a számlálót. Három perc állt rendelkezésre, hogy a kiválasztott betelefonáljon. Kezdtek pörögni a másodpercek, tiszta izgatott voltam, mikor telefonál végre a kiválasztott, de semmi sem történt. A néni minden félét mesélt közben a TÍZMILLIÓSZOROS napról és arról, hogy kitudja mikor lesz legközelebb, most kell megragadni az esélyt. Összeszámolta a fehér lapon lévő embereket és elmondta, hogy egyszerűen nem érti, hogy a többiek miért nem hívnak. Az utolsó másodpercben megcsörrent a telefon. Micsoda dráma! Egy hölgy a következő megfejtést adta: Hold, Millió, Ezer. Hát…. nem ő volt a kiválasztott. Szegény annyira csalódott volt, hogy a neve megadása nélkül letette a telefont, pedig a néni elvégezte volna a szertartást érte is. Nem volt mit tenni, újból el kellett indítani a számlálót. Betelefonált egy srác. Megfejtése: Hitel, Millió, Ezer. Azonnal megjelent lelki szemeim előtt, hogy szegény tuti nyakig hitelben ül. Sajnos ő sem lett kiválasztott. Betelefonált egy hölgy. Megfejtése: Telihold, Tízmillió, Ezer. Nagyon közel, de sajnos ő sem lett kiválasztott! Kezdtem már sajnálni az embereket, akik betelefonáltak. Mekkora csalódás lehet hallani, hogy “Sajnos, nem te vagy a kiválasztott.” A vigaszdíj azért járt nekik is, kapcsolás a tisztító kollégához és felkerülés a szertartásos listára.
Amikor másodszor is letelt a három perc és el kellett újból indítani az órát, a néni úgy döntött energetizálja kicsit a kiválasztottat, mert biztos, hogy ott ül a TV előtt. Felkönyökölt az asztalra, a kamerák felé fordította a tenyereit és becsukta a szemét, miközben pozitív energiát küldött az éteren keresztül.
“Küldöm a pozitív energiát.”
Ekkor már csukott szemmel feküdtem a TV előtt, mert kezdtem kicsit belefáradni a nagy izgalmakba. Sajnos a kiválasztott még mindig nem jelentkezett és letelt a műsoridő is, mert ahogy a néni mondta, amikor valami pozitívval töltjük az időnket, akkor az idő nagyon gyorsan telik. Fel sem ocsúdott és már le is telt a műsoridő, ebből tudhatjuk, hogy ő pozitív dolgokat szeretne átadni nekünk, de főleg a kiválasztottnak. Végül elbúcsúzott a kedves nézőktől, de CSAK AZÉRT, hogy beszéljen a kiválasztottal.
Amikor elkezdtem nézni a műsort, teljes ellenállás volt bennem. Nem hittem el, hogy ilyen létezik és hogy vannak akik nézik (pedig abban a pillanatban én is élő példája voltam az asztro műsor nézőjének)! Körülbelül a felénél, amikor a kamera mutatta a listára felírt neveket, hirtelen együttérzést éreztem. Elképzeltem ezeket az embereket a lakásaikban, miközben reménnyel és bizalommal hívtak be a műsorba, hogy egy számukra hozzáértő személy szertartást végezzen el értük és ők bőségben, szerencsében, egészségben részesüljenek. Ekkor jött az érzés, hogy én is szívesen lennék a listán. Tök mindegy, hogy a néni este csinál-e valamit vagy sem, hogy meggyújt egy gyertyát és elmegy aludni, vagy elmond egy imát, vagy nem csinál egyáltalán semmit sem. Ha a listán lettem volna, akkor ÉN saját magam gondoltam volna magamra tízkor, mert hittem volna abban, hogy ő gondol rám. És ez már önmagában egy nagyon pozitív dolog lett volna. Ha még fel is készülök a nagy szerencsére és VÁROM, akkor már meg is van a főnyeremény. És ehhez a néninek csak annyit kell tenni, hogy felébreszti bennem a fontosság érzését. Semmi mást, még csak jósolnia sem kell tudni, csak írni.
Aztán amikor a néni feltett kezekkel küldte a pozitív energiát, esküszöm, hogy jobban éreztem magamat. Nem attól, hogy tényleg éreztem volna az energia áramlást a TVn keresztül, hanem attól, hogy a feltartott kéz ilyen pózban az áldás jele, az adásé, egy gyógyító mudra. Pusztán attól, hogy vizuálisan láttam a gesztust, el tudtam hinni, hogy tényleg pozitív energiát sugároz. Teljesen máshogy éreztem volna magamat, hogy ökölbe szorított kézzel ül. Nem kell, hogy értsen az energiákhoz. Ez egy univerzális gesztus és már azzal jót csinált nekem, hogy nem hadonászott maga körül, hanem békésen tartotta a tenyereit felém.
A műsor végén már teljesen fel voltam energetizálva, hogy betelefonálok és elviszem a pálmát, mert először mikor megláttam a három szót, meg voltam győződve, hogy ezt bárki meg tudja fejteni. Aztán mikor betelefonáltak 4en és egyik sem fejtette meg, kezdett meginogni bennem ez a hit. Ha nagyon akartam volna, akár én is lehettem volna A KIVÁLASZTOTT és mérhetetlenül sok szerencsében lehetett volna részem. Nem azért, mert a néninek varázs ereje van ezt megadni nekem, hanem azért, mert maga a gesztus valamit csinál. Végül nem telefonáltam be, mert megkaptam a műsortól azt, amire szükségem volt.
Tudatosítottam, hogy még ennek a műsornak is van helye a földön! Már megint ugyanazt az élményt éltem meg, mint az ugrándozó néni kapcsán, hogy teljesen mindegy, hogy milyen szinten állok, bármelyik szintről tudok adni a körülöttem lévőknek! Viszont ez nem hit kérdése, ahogy korábban hittem, hogy fogom magamat és elhiszem, hogy jól vagyok úgy ahogy vagyok. Ez így nem működik, legalábbis az én életemben nem. Ezt valószínűleg építeni kell, tapasztalati szinten megélni sokszor, hogy képes vagyok adni, segíteni, tölteni és egy napon talán elérem a kritikus határt, ami után már nem esek vissza a teljes inkompetencia érzésébe. És talán ez a műsor is egy következő építő kocka volt a rendszerben, ami megint egy kicsit építette azt a hitet, hogy bárki, bármilyen szinten képes adni a körülötte lévőknek, mert mindig vannak jelentkezők, akik kérik az áldást, mert nekik pont akkor arra van szükségük.
Kívánom, hogy egy építő kockát el tudj vinni ebből az írásból a saját lelked építéséhez. Tőlem most ez volt az áldás. Szeretettel gondoltam rád közben. 🙂