Tánc a határon
A szenvedésről mindig azt gondoltam, hogy azt magától senki sem választja. A szenvedés valami olyasmi, amit ránk oszt az élet, a sors, a karma, de az biztos, hogy nem én választom. Talán büntetés valami rosszért, amit megtettem és most bűnhődnöm kell. Ha tehetném, nem szenvednék, ha tehetném, lerövidíteném a szenvedést, ha tehetném, nem is akarnék szenvedni egyáltalán. De tényleg így van ez?
Van egy sík ahol nem. Van egy hely, ahonnan látni a szenvedés másik arcát is. Egyszer egy állításban részese lehettem ennek a síknak. Egy nő élete tárult fel előttem, amit egy szomorú tragédia pecsételt meg. (tovább…)