Mennyi idő az akármennyi?
Számomra egy egészen különleges élmény az önmegfigyelés. Az első jégtörő önmegfigyelő élményem az volt, amikor bepottyantam egy intenzív buddhista elvonulás kellős közepébe és bármilyen előzetes felkészülés nélkül 3 napig napi 8 órát meditáltam. Ez úszás volt a mélyvízben. Akkor történt meg először, hogy miközben kiborultam azon, hogy mit keresek az ülőpárnán, miért nem megyek haza és nyomtam az intenzív belső dünnyögést, volt egy pillanat, amikor elkezdtem megfigyelni ezt a belső párbeszédet, jobb tevékenység híján. Azelőtt is elég sokat szoktam boncolni a belső állapotaimat, de ezután egy új dimenzióba emelkedett a boncolgatás, ugyanis jelen időbe került! Azelőtt utólag néztem rá az állapotaimra, miután kimentem a helyzetből és naplóírás közben “kiöntöttem” mindent a papírra vagy elmondtam valakinek (ez történik egyébként a terápiában is), a meditáció közben viszont jelen időbe került az egész és magát a kiborulást néztem, miközben történt! Ez az élmény azóta is velem maradt, bár a meditációt nem kezdtem el gyakorolni, de a mindennapi életembe beiktatódott a megfigyelő, aki a három napos meditáció-maraton közben született meg. (tovább…)