Naná, majd toronyórát lánccal…! (Írta: Kléh-Reinle István)
A minap gondolkoztam el azon, hogy vajon miért lúgozom addig a vágyaimat, amíg végül el nem foszlanak teljesen? Az ugrott be, hogy amikor gyerekkoromban valamire vágytam, akkor rendre a címben említett kis hasonlattal vetettek véget a vitának a bölcs felnőttek, mondván, hogy amit szeretnék az mekkora képtelenség.
Milyen kis egyszerű mondat, ami generációk során milyen hatékonyan fojtotta bele a
gyerekekbe a szülők számára érthetetlen, értelmetlennek tűnő és időnként esetleg ezért bosszantó vágyaikat. Elfogadtam én is, mert ez egy olyan kifejező kép, amire az akkori fejemmel már nem tudtam több érvet felsorakoztatni, hogy miért is vegyék komolyan az én vágyamat. (tovább…)