Ma reggel tovább folytattam a pénz körüli hiedelmek tisztítását, amelyeket a tegnapi blogban foglaltam össze.

Sorban végigmentem rajtuk újból, megnéztem mi van mögöttük néhány mélyebb rétegben, és helyettesítettem őket olyan hiedelmekkel, amik úgy éreztem hasznosabbak lennének a céljaim eléréséhez.

Ezzel a listával dolgoztam ismét:

• Bűnös dolog akarni a pénzt.
• A pénzzel érintkezni piszkos dolog. A pénz piszkos.
• Önző vagyok, ha akarom a pénzt.
• Meg kell tudnom oldani pénz nélkül is az életemet – adományokból, ajándékokból, mások önzetlen segítsége által, mert ha jó szívből tudják ezeket adni, az azt jelenti, hogy szerethető ember vagyok.
• A pénzt csak titokban szabad kezelni – senki se láthatja, hogy mennyit kérek és miért. Amint pénz kerül hozzám, felfigyelnek rám a hatóságok (büntetés fenyegetése). Amíg nincs pénzem, láthatatlan vagyok a világ számára.

Ezekből a végtelenül önromboló mondatokból a belső munka után a következő mondatokat alkottam meg:

Hasznos dolog akarni a pénzt, mert teremtek általa, mert ez az önszeretet egy formája, mert fontos számomra a föld jóléte és a pénzzel IS tudok ezért tenni, mert a gyarapodás természetes.

Nagylelkűség pénzt akarni, mert ez azt jelenti, hogy valamit teremteni szeretnék.

A pénzbeli fizetséget nélkülöző, egyirányú tranzakciók jelenthetik egyrészt a nagyon tiszta szeretet működtetését a másik fél részéről (amolyan Teréz anya szerű), vagy ami sokkal valószínűbb , szülő- gyerek dinamikára épülnek rá. Ez a “pót-szülői” szeretet nem fog engem végleg kigyógyítani, csak löketet tud adni. Istenigazából akkor fogok tudni magasabb szintre lépni, ha erről le tudok akadni és ugyanezt a szeretet felnőtt-felnőtt kapcsolatokban tudom működtetni.

A hiba egy aktuális állapotot tükröz, hibázok egy magasabb cél elérése érdekében, ezért a hibából érdemes és hasznos tanulni.

És itt az út, ahogy ezekhez eljutottam:

#1 Hiedelem: Bűnös dolog akarni a pénzt.

Vajon igaz lehet fordítva is: Hasznos dolog akarni a pénzt? Erre rögtön az a válaszom jött, hogy persze, hiszen a pénz által szép dolgokat lehet megvalósítani és létrehozni, örömet szerezni magamnak és másoknak, kényelmesen élni és kényelmes életet biztosítani másoknak is. Ezt a meggyőződést már próbáltam “beküldeni” a rendszerembe párszor, de mivel mélyebben van az elakadás, eddig nem épült be. Szóval ma reggel mélyebbre ástam.

Azt, hogy hasznos dolog pénzt akarni azért nem tudom elhinni, mert alatta az a hiedelem lapul, hogy minél több pénzem van, annál károsabb jelenség vagyok a föld számára – többet fogyasztok, többet vásárolok, több dolgot használok el, többet szemetelek, többet szennyezek és nem akarok ilyen lenni, mert számomra fontos a földünk jóléte, hiszen az életem függ ettől. Ez a szimpla kérdés, hogy vajon hasznos dolog-e akarni a pénzt és gyarapodni a mélyben az élet-halál kérdésével van összekötve.

A föld védelme érdekében lakhatnék “környezetvédelmi szempontból” édesanyámmal is Szlovákiában, hiszen nagy házunk van, vásárolhatnék Second-Hand ruhákat és azokat is csak nagyon ritkán, ehetnék sokkal kevesebbet, mint amit most eszek, nem kellene kirándulgatnom és számítógépemnek sem kellene, hogy legyen. Néha szégyellem magamat, amikor pl. egy koldust látok elterülve feküdni a földön a Blahán és tudom, hogy nekem van havi jegyem, vannak tiszta ruháim, és éppen igyekszem a villamossal egy szeretetteljes kapcsolatba. Ő meg ott fekszik, koszosan, ittasan, éhesen, hontalanul, BKV jegy nélkül. Hozzá képest milliomos vagyok és néha azt fantáziálom, hogy megvet engem ezért. Erre nincs adat, hogy vajon tényleg ezt gondolja-e, vagy hogy érdeklem-e őt egyáltalán (szerintem nem), viszont az biztosan igaz, hogy ügyesen ráprojektálom azt, hogy valójában én magam ítélem el a gazdagságot és a jólétet, azokért az okokért, amit feljebb említettem. Hiszen egy hontalan nem cseréli le a ruhatárát minden tavasszal, nincs két autója a garázsban, DE arról ügyesen megfeledkezem az ügy érdekében, hogy egy csomó más szempontból pedig nem előremutató egyáltalán az élete a föld védelme szempontjából.

Hiszen egy hontalan fejéből valószínűleg nem fog kipattanni semmilyen környezetvédelmi ötlet, mert ezen gondolkozni a sokadik a listában, ennél sokkal égetőbb kérdések is vannak az életében. Ergo, a globális kérdéseken való gondolkozáshoz paradox módon a jólét szükséges.

Pár évvel ezelőtt hallottam azt is, hogy akkor lesz tényleg világvége, ha a fejlődő országok is elérik az amerikaiak jóléti szintjét, mert akkor végleg kimerítjük a föld forrásait. Annyi jólétet már a föld nem bír el. Na de most akkor mi legyen? A túlélés szempontjából ki kellene irtani a föld népességének felét? És ha nem irtjuk ki, akkor meghalunk? És még mindig csak azt boncolom igazából, hogy “akarni a pénzt hasznos” -e vajon? Van egy olyan idekapcsolódó hiedelmem is, hogy ha mindenki “szegény” lenne, akkor a föld megmenekülne és vele együtt én is. Na de ez tényleg igaz?

Most kezdtem el olvasni Viktor E. Frankl: És mégis mondj igent az életre! című könyvét és ismét rá kellett jönnöm, hogy az életösztön még a koncentrációs táborokban sem szűnik meg. A koldusok sem dobják el a nyomorúságos életüket, inkább napokig fetrengenek az utcákon. Hihetetlen, de így van. Túl akarunk élni. Az tehát nem az előre, amivel már Hitler is próbálkozott, hogy “tisztogatást” végzett egy jobb világ megteremtése érdekében. Azt tudjuk tenni, hogy fejődünk és egyre jobban alkalmazkodunk az emberiség fejlődéséhez. Milliárdokat költenek szervezetek és a kormányok környezettudatos megoldásokat kereső kutatásokra ebben a percben is, tehát igen, a pénz hasznos tud lenni ebben a kérdésben.

Ha jól vagyok, jót akarok másnak és a földnek is.

A megoldás tehát a jólét ÉS a tudatosság növelése. A kérdést boncolva rájöttem, hogy nekem tényleg fontos a Föld jóléte, csak rossz eszközt választottam – a félelmet, valamint nagyon feketén-fehéren szemléltem a kérdést, miközben ez sokkal komplexebb annál.

Miután a környezetvédelmi szempontot kioldottam, még mindig ott lógott a fejem felett az a kérdés, hogy “DE MIÉRT akarok többet annál, mint amim most is van?” A “miért” egy igazi tudatmódosító kérdés. Körülbelül 4-5 miért megválaszolásáig lehet kényelmesen eljutni, eddig tartanak a racionális, jól ismert tények. Ha még megkérdezel 2-3 miértet és tényleg válaszolsz is rá, elkezdenek szétcsúszni a jól ismert válaszok, míg a végén nem marad más, csak a “nem tudom” és egy légüres tér, amiben nem mozdul semmi sem. A legvégső választ ugyanis szerintem senki sem tudja, lehet, hogy az maga a Nirvána, a nonduális lét, vagy valami ehhez hasonló.
Mindenesetre pár “Miért akarok pénzt?” megválaszolása után arra jöttem rá, hogy azért, mert a gyarapodás és a növekedés természetes. Igen, lehet szellemileg is növekedni, de a kettő nem zárja ki egymást szerintem.

Ráadásul a gondoskodás önmagamról, az olyan élet biztosítása magam számára, ami nekem jó és amitől boldog vagyok az önszeretet egy formája. Tehát igazából csak több szeretetet hoznék ezáltal a világba. Ebben a kérdésben eddig tudtam és kellett leásnom most, hogy meg tudjak nyugodni és valamire rátámaszkodni.

#2 Hiedelem: A pénzzel érintkezni piszkos dolog. A pénz piszkos.

Ez abból fakad, hogy az üzlettársam mindig megmosta régen a kezét, miután pénzt számolt. Addig soha nem éreztem a pénzt piszkosnak (bár logikus, hogy az, ha annyi ember kezén átmegy), viszont azután már az volt. Visszagondoltam a tapasztalás előtti énemre és rájöttem, hogy számomra a pénz ilyen módon nem piszkos, és hogy szeretem megérinteni.

#3 Hiedelem: Önző vagyok, ha akarom a pénzt.

Vajon igaz ez megfordítva is?

Nagylelkűség akarni a pénzt, mert ez azt jelenti, hogy valamit teremteni akarok magamnak és másoknak általa.

Azt hiszem, hogy el tudom hinni ezt és jól is hangzik. És ismerek tényleg olyan embereket, akik nagylelkűek a pénzükkel, tehát valóban igaz lehet ez a módosított verzió is. Egyelőre ez alatt nem találtam mélyebb hiedelmeket, amik ezt igyekeznék aláásni.

#4 Hiedelem: Meg kell tudnom oldani pénz nélkül is az életemet – adományokból, ajándékokból, mások önzetlen segítsége által, mert ha jó szívből tudják ezeket adni, az azt jelenti, hogy szerethető vagyok.

Ennek egy részét szétboncoltam az előző bloggbejegyzésben is, de van egy másik rétege is, amihez tegnap még nem fértem hozzá. Ez a hiedelem ugyanis nálam a “szeretet próbájára” vezethető vissza. Ha hajlandó a számomra fontos ember úgy adni nekem valamit, hogy nem kell érte fizetnem (és más módon sem viszonoznom!), ez azt jelenti, hogy szeret és fontos vagyok neki, ha nem akkor nem szeret. Ez rendben is lenne, ha ez nem lenne közben “Ha szeretsz, akkor …..” típusú érzelmi zsarolás.

Amikor elkezdtem járni pszichológushoz több évvel ezelőtt ez volt az a kérdés, amihez rendszeresen visszatértem. A pszichológus csak azért szeret engem, mert fizetek neki, vagy szeretne akkor is, ha nem tenném? Bár a felvetés logikus, el van jócskán csúszva, ugyanis arra a belső félelemre épül, hogy alapvetően szerethetetlen és értéktelen vagyok és ezért kell a szerethetőségemre való visszajelzés a környezetemtől. Sőt. Annyira értéktelennek érzem magamat, hogy

még a pénznek is nagyobb értéket tulajdonítok, mint saját magamnak, ha azt feltételezem, hogy a pénzemért szeret engem a terapeutám.

Ez egy rendkívül toxikus gondolati kör, ugyanis ebből SOHA nem kerülhet ki jól a másik fél, ugyanis ez egy belső hiány és nem a másik fél hiányos viselkedése okozza. Arról nem is beszélve, hogy ez a hiány alapvetően a gyerekkorhoz kötődik és az igazi szülőtől várható el az ilyen jellegű megtartás, az összes többi emberre csak “rátukmáljuk” ezt az elvárást, miközben a lelkünk mélyén tudjuk, hogy az nem “anyu” és nem “apu”, bármennyire is annak érzem.

Tehát azzal, hogy mások megtartását tesztelem ilyen módon, igazából létrehozok egy nagyon erős kötést, aminek törvényszerűen szülő-gyerek dinamikája lesz. És akik szeretnek, azok tényleg nem fognak hagyni “éhenhalni” engem, csak kérdés, hogy valóban ilyen kötésben szeretnék-e velük lenni? Ehhez most azt az átfogalmazást választom, hogy felnőtt – felnőtt kapcsolatokat szeretnék működtetni, ahol van megtartás, szeretet ÉS pénz is, és így tudunk közösen teremteni.

#5 Hiedelem: A pénzt csak titokban szabad kezelni – senki se láthatja, hogy mennyit kérek és miért. Amint pénz kerül hozzám, felfigyelnek rám a hatóságok (büntetés fenyegetése). Amíg nincs pénzem, láthatatlan vagyok a világ számára.

A “titokban” szó kapcsán arra jutottam, hogy

jobb titokban csinálni a dolgokat, mert addig sem tudnak kritizálni engem.

Ehhez az a belső hiedelemrendszer társul, hogy semmit sem tudok úgy megcsinálni, hogy az jó legyen, és már a folyamat közben is “baszogat” engem valaki folyamatosan kívülről, tehát jobb inkább titokban teremteni, mert akkor legalább háborítatlanul be tudom fejezni, amit akarok.
A “hibázni oké” formulát már többször próbáltam beépíteni az életembe, eddig sikertelenül, mert ismét valahol mélyebben lehet az elakadás. Most annyit tudtam találni korrekciós gondolatnak, hogy “a hiba egy aktuális állapotot tükröz, hibázok egy magasabb cél elérése érdekében, ezért a hibából érdemes és hasznos tanulni”.