Szentély

Szentély

Néha szeretek beülni a Bazilikába nagy dolgokról gondolkozni, mert a magas beltér egyrészt elég nagy szabadságot ad a szárnyaláshoz, de mégsem olyan végtelen, mint a szabad ég alatt ülni. Ma is bementem, mert a Bazilika előtt rendezték meg az Édesség napokat, amit mindenképpen szemügyre akartam venni. Aztán persze nem csak szemügyre vettem… Amint bevettem az irányt a padok felé a Bazilikában, megakadt a tekintetem egy pici brosúrán, amin egy fiatal lány rajzolt képe volt és egy név: Anna Kolesárová. A szlovák név felkeltette a kíváncsiságomat ezért elolvastam. Na és aztán jöttek a gondolatok és az érzések töménytelen mennyiségben.

Anna története nagyon egyszerű, gyorsan fel lehet zárkózni belőle, de a hozzá kapcsolódó érzéseket már nem volt annyira egyszerű megemészteni. Annát a tisztaság vértanújának tartja az egyház és boldoggá avatták 2018-ban.

boldoggá avatás megelőzi a szentté avatást. A boldoggá avatottat az egyház már hivatalosan felveszi a szentek jegyzékébe, de a hívek a boldoggá avatott személy ereklyéit még nem tehetik ki nyilvános tiszteletre, és templomot sem szentelhetnek neki (kápolnát vagy harangot már igen).
A boldoggá avatásnak csak területileg korlátozott hatálya van: egy bizonyos régióban, közösségben engedélyezi a boldoggá avatott tiszteletét.  A szentté avatás – szemben a boldoggá avatással – az egész egyház számára kötelező jelleggel előírja a boldogként tisztelt személy liturgikus tiszteletét.

A boldogok és szentek tisztelete a kereszténység három nagy ágazata közül kettőnek: a római katolikus egyháznak és az ortodox egyháznak a jellemzője. A protestantizmus elveti a szentek tiszteletét. (Wikipédia)

Anna 16 éves korában halt meg az orosz front átvonulása közben 1944-ben. 13 éves korában meghalt az anyukája és ezután ő gondoskodott az apjáról és bátyjáról, ellátta a házimunkákat, főzött, takarított, egyszóval átvette az anyja szerepét. A front átvonulása alatt, a lakosság a pincékben rejtőzködött, Annáék is. Amikor egy orosz katona berontott a házukba, az apja felküldte a lányt, hogy adjon neki enni , mert biztosan éhes. Anna szófogadóan fel is ment, de az orosz katona nem csak enni akart, hanem magáévá is akarta tenni. Anna kitépte magát a szorításából és az orosz katona ezért lelőtte.

kolesarova2

A helyi plébános a következőket jegyezte fel Anna anyakönyvébe: “A háború idején egy orosz katona megölte. A szent tisztaság áldozata.”  Ez az a momentum, amiért Anna körül kialakult a “kultusz”, mert inkább vállalta a halált, mintsem tisztasága (szüzessége) elveszítését. Nekem rögtön eszembe jutott, hogy az életet is Istentől kapta, és az is szent, ő pedig feláldozta a tisztaságért, de erre is találtam választ: “Az élet és az emberi méltóság Isten ajándéka. Mindkettőt kötelességünk védeni. Aki élete árán, eltökélten védi ezen erkölcsi értékeket, az a legmegkapóbban tanúskodik az emberi lét értelméről és szépségéről.” Azt gondolom, hogy Anna nem tudatosan választotta ezt és egyáltalán nem biztos, hogy számított arra, hogy a katona le fogja őt lőni, majd ennek fényében jelentette ki, hogy inkább lője őt le, mint erőszakolja meg. Szerintem jó kereszténynek tartották őt a faluban, ismerte őt a helyi plébános, az apja fájdalma (és bűntudata) óriási lehetett, és ezek kombinációja valószínűleg rásegített utólagos “glorifikációjához”. De mégis érdekes kérdés, hogy miért pont ő lett ennyire fontos, ha annyi sok más ember is meghalt a háborúban,  hasonló körülmények között?

Emlékszem, hogy amikor a Bazilikában végigolvastam a sztorit iszonyatosan dühös lettem és nem teljesen találom, hogy mi is az pontosan, amin ennyire fennakadok. Egyrészt érzem, hogy az, ami történt nincs összhangban azzal, amit csináltak belőle. Ugyanúgy, ahogy Jézus élete és üzenete sincs teljesen összhangban azzal, amit az egyház erre ráépített. Anna 16 éves fiatal lány volt, akit le akart teperni egy orosz katona. Szerintem bármelyik nem istenhívő lány is hasonlóan reagált volna egy ilyen helyzetben. 16 évesen az egész szex témájától annyira féltem, hogy még csak szerelemből sem tudtam elképzelni, hogy megtegyem! Nem részesültem szigorú katolikus neveltetésben, de azt sem mondhatnám, hogy nyíltan az asztalon volt nálunk otthon a téma. Kevés családban van ez szerintem igazán jól kezelve, és nem segített az én extra zárkózott attitűdöm sem.

Mára zarándok hellyé vált Anna Kolesárová sírhelye Ungviszokán (Vysoká nad Uhom), évente rendeznek zarándoklatokat, óriási közösség alakult ki körülötte, és valahogy az egész mögött ott van az üzenet, ami a sírkövén olvasható ‘Inkább a halál, mint a bűn‘. Ez meg már milyen üzenet a fiataloknak… Úgy érzem, mintha ettől a sztoritól rám zuhant volna fiatalságom összes szex körüli frusztrációja és bűntudata. És nem Anna sztorija miatt, hanem annak magyarázata miatt. Még mindig él bennem az a tizenéves lány, akinek a lelke éhes arra, hogy valaki, aki számomra nagyon fontos, és akiben hiszek (mint amilyenek a szülők és az egyház voltak akkoriban) mondja már végre, hogy ÁLDOTT a testem és áldott az, amit csinálok vele, áldott kifejezni és megélni a testi vágyaimat, lehet a szeretkezést megáldva csinálni és nem a papnak kell ezt az áldást kimondani felette, hanem megtehetem én is.

Ha már valamiért kiemelném Annát, akkor az nem a szüzessége megőrzése miatt lenne, hanem az miatt, hogy mennyire felfoghatatlan, hogy a háborúnak áldozatul estek (és mai napig áldozatul esnek) fiatal életek és igen, ide tényleg idetartozik a test tisztasága, szentsége és sérthetetlensége, ami nem csak a nők esetében lett semmibe véve a háború alatt, akiket megerőszakoltak, hanem a férfiakéban is, akiket szitává lőttek a fronton. Anna számomra inkább a háború vértanúja, de elismerem, hogy az egyháznak sikerült ezt egyel pozitívabban keretezni azzal, hogy a tisztaságot emelte ki a sztoriból.

Legalább most a nevében új barátságok köttetnek és sok találkozás jön létre a zarándoklatok során. Ez talán némileg gyógyítja azt a sebet, amit a háború ütött az emberiség testén.

Tested egy Szentély
ne feledd,
hogy te gondozod és neveled. 


Határtalan határok

Határtalan határok

Úgy gondoltam tegnap, hogy milyen jó dolog lenne elmenni kontakt táncra Valentin napra 🙂 Hát el is mentem! Eléggé bonyodalmasra sikeredett a dolog, de végül nem bántam meg, hogy megtettem, mert nagyon sokat adott abban, ahogy a kapcsolatra nézek két ember között. Úgy érzem, hogy elérkeztem ebben egy újabb mérföldkőhöz és megtapasztaltam valami olyasmit, ami valószínűleg sok embernek teljesen evidens, de nekem nem volt az…

Összefoglalva röviden, az volt a legnagyobb felfedezésem, hogy egy igazi élő kapcsolat két ember között csak a pillanatból tud megtörténni, az egymásra való reagálásból és nem egy előre a fejben eldöntött és lejátszott forgatókönyvből. Amikor beültem az autóba az óra után, az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy “Úristen! Én eddig fejből próbáltam felépíteni egy kapcsolatot!”  (tovább…)

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0