A segítő dominancia
Egészen a mai napig hihetetlen módon elítéltem magamban azt a részemet, amelyik a segítés kapcsán megéli a dominanciát. Persze ameddig ezt a részt elítéltem, nem tudtam ránézni. Lapult a sötétben, amitől én jólesően azt érezhettem, hogy nincs is. Na persze… Valamiért olyan érzésem van, hogy a két nappal ezelőtti posztom – Tánc a határon – nyitott meg bennem egy ajtót, amin ez a rész most kijött a fényre. Abban a posztban írtam a tiszteletről és a segítség nyújtás határairól és emlékeztettem magamat arra az élményre, amikor a tökéletes középpontból nyújtottam segítő kezet. Ez az attitűd szöges ellentétben áll azzal, amit magamban találtam. (tovább…)