Zsigeri választások

Zsigeri választások

Az egyéni stílusnak van egy nagyon érdekes pszichológiai vonala, a színek, formák, hosszúságok fizikai aspektusán kívül. Nemrég ismét egy stílus tanácsadónál voltam, Varga Tündénél, és megint rácsodálkoztam a stílus és a divat pszichológiai vetületére. Minden szín bizonyos rezgéssel rendelkezik, amit érzékelünk anélkül, hogy tudatosítanánk. Ezért érdekes kérdést vet fel, hogy milyen rezgésekhez vonzódunk zsigerből és mi az, amit ugyanúgy zsigerből elutasítunk.

Amikor Tünde megkérdezte tőlem, hogy mi alapján szoktam ruhákat választani magamnak, akkor azt válaszoltam, hogy általában ösztönösen és a pénztárcám függvényében. Valami megtetszik és ha az ára is oké és a ruhadarab elég praktikus, akkor jöhet. Az “ösztönös” választásaimról az volt a fantáziám, hogy azok illeszkednek a legbelső énemhez, a valódi lényemhez, ahhoz, ami igazán “én” vagyok. De a stílus tanácsadás után feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon melyik “én” az amelyik választ és ő milyen célt követ? 

Egy bemelegítő beszélgetés után Tünde elkezdte rám pakolni a színes kendőket és elkezdtünk játszani azzal, hogy melyik árnyalat illik hozzám és melyik nem annyira – ez alatt értsd, hogy melyiktől ragyog fel az arc színem és a szemeim, melyiktől lesz sápadt az arcom vagy karikás hatásúak a szemeim, melyik szín energizál engem vagy éppen “elnyel”. Misztikusnak tűnhet, hogy egy szín ilyet csinál, de tényleg működik…

Először is feltűnt, hogy az, amire Tünde azt mondta, hogy illik hozzám, azt én “ösztönösen” elutasítottam és mondtam, hogy ez után a szín után valószínűleg nem nyúlnék az üzletben. Még egy kis idő eltelte után kirajzolódott, hogy azok a színek, amik után “nem nyúlok” hangsúlyozzák nőiességemet… Nagyon sok ilyen színt fakónak tituláltam és volt bennem egy alap mantra, hogy fakót ne hordjak, mert az “nem elég erős”. Ennek megfelelően, amit ösztönösen vonzónak találtam és úgy éreztem, hogy passzol hozzám, azok sokszor “erős” színek voltak, méghozzá annyira erősek, hogy még engem magamat is ledomináltak. Amikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy a szín túlszárnyal engem, páncél ként funkcionál, hogy mutassa az erőmet, miközben belül valami teljesen más van. Félelem, nyilvánvalóan, másként nem kellene a páncél.

Aztán előbukkant még egy szín kategória, amiért ösztönösen nyúltam, azok meg a “kis Adrika” színei voltak, amelyek a kislányos tartományba mozdítottak el engem. Voltak olyan színek is, amelyek “eltüntettek” engem, olyan rezgésük volt, amik jóformán kioltották az én rezgéseimet és előállították a szürke kisegér érzetet. Ezeket is eléggé kedveltem.

Ahogy egyre több színárnyalat került rám, megtanultam látni a mintát és azt is, hogy miként választok közülük hozzám passzolót. A találkozónk végére megbarátkoztam mindegyik szereplővel és a hozzá tartozó színekkel – a kislánnyal, a nővel és a harcossal is. Felkerült a palettámra az a fajta nő, amelyikről eddig úgy gondoltam, hogy erős páncélzatban kell megjelennie ahhoz, hogy élhető legyen számára a világ, miközben az ő ereje valami teljesen másban rejlik. Abban, hogy belül érzi a biztonságot és az erőt és ezért ezt nem kell kívülre rakni és feltétlenül közszemlére bocsátani, hogy kiverje mások szemét. Ez is milyen találó a magyar nyelvben, hogy egy szín (vagy egy látvány) kiveri valakinek a szemét.

A találkozónk után éreztem, hogy a pszichém próbál visszazárulni a saját biztonságos tartományába és kiszűrni azokat a “békét megzavaró” információkat, amikkel Tündénél találkoztam. De ettől függetlenül érzem azt is, hogy a Nő nem tűnt el teljesen, mert amikor legutóbb cipős boltban voltam, akkor észrevettem, hogy képes vagyok megkülönböztetni a választásomat. Volt egy cipő, amit zsigerből megvettem volna, végül rájöttem, hogy azt a kislányos énem választotta, aztán volt még egy, amit megvettem volna, az a harcoló énem volt, majd végül adtam magamnak időt és próbáltam elképzelni, hogy vajon melyiket venné meg magának a Nő. Aki nem akarna sem nekirontani a környezetének vagy állandóan védekezni, sem eltűnni a kislány szerepében. Végül választott magának egyet ő is, de nem vettem meg 🙂 Még nem komfortos az ő választása és bizonytalannak érzem magamat tőle, de hihetetlenül jó érzés, hogy legalább tágult a paletta és most már látom ezt is.

Volt még egy érdekes mozzanata a stílus tanácsadásnak. Amikor Tünde rám rakott egy színkendőt, mindig először tőlem kérdezte meg, hogy milyennek érzem. Az n-ik kendő után valahogy felmerült, hogy mi a technikám arra, hogy egy színről eldöntsem, hogy illik-e hozzám vagy sem és hogyan csinálja ezt ő. Kiderült, hogy ő a számat, a szememet és a bőrszínemet nézi – tehát az EGÉSZ arcomat. Én meg csak a szemeimet. Levágtam az arcomat valahol a szem alatt és lejjebb nem néztem. Ezt ott nem mondtam Tündének, de rögtön eszembe jutott, hogy a száj összefüggésben van a nemi szervekkel, a szexualitással és a nőiséggel is ilyen formában. Nem hiába emelik ki a nők rúzzsal. És rögtön láttam azt is, hogy zsigerből “levágom” ezt a részt, nem akarok rá nézni, nem akarom kiemelni, nem akarok vele kezdeni semmit sem, úgy akarok tenni, mintha nem is létezne. Az, hogy külsőleg mások hogyan érzékelnek engem is egy valóság, ugyanúgy mint az, ahogyan én érzékelem saját magamat belülről. Zavaró, ha ez a kettő nincs fedésben, nehéz összeegyeztetni, de mindenképp hasznos egyáltalán látni mindkettőt egymás mellé téve.

És van az a tartomány is, amit kifelé sugárzok a Nőiességemből, de magam sem hiszem el, hogy ezt szabad és ezt a pszichém úgy oldja meg, hogy sokszor nem is látom meg, hogy igazából nagyon nőiesen öltöztem fel. Olyan mintha ez a részem nem hozzám tartozna és elkönyvelem, hogy azt “nem is én csináltam”. Ennek feloldása pedig ügyesen úgy történik, hogy a csinálást kiteszem kívülre – például most Tünde találta meg bennem a Nőt és ha ő mondja, hogy ott van, akkor ez legális.

Ennyire sok minden történt egy egyszerű stílus tanácsadáson. Színesebb lett a világ 🙂 Főleg azért, mert mindegyik üzemmód működtetése teljesen rendben van: a kislány, a harcos, a nő és a láthatatlanság is.


Ha valaki az írás kapcsán kedvet kapott volna, akkor jó szívvel ajánlom Tündét egy kis kalandozásra a színek és formák világában:
https://www.facebook.com/tunde.varga77 

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0