
Ami adható
Ezt a beírást egy nappal a „Koldus hit” után írtam meg, de valamiért nem tettem közzé. Magam sem tudom, hogy miért. Most megteszem, hogy ne porosodjon itt nekem 🙂
* * *
Szinkronicitás … véletlen egybeesés …. jelentéktelen történés…. Isten üzenete …. Nevezhetném akárminek. Már tegnap is láttam az FB falamon egy videót, de nem keltette fel a figyelmemet. Nem érdekelt, nem mozgatott, elsiklottam felette. Aztán tegnap a „Koldus hit” megírása kapcsán megnyílt a lelkem erre az egész szegénység, pénzáramlás, kishitűség, önbizalomhiány témára és ma, miközben reggel nézegettem az FB-t megint megláttam a videót, de ezúttal már egy erős hívást éreztem, hogy megnézzem. Már az első pár másodperc után nagyon erősen rezonáltam rá, az első perc után sírtam és a harmadik perc után már zokogtam. Nem a szomorúságtól potyogtak a könnyeim. Ez túláradó „lelki szépség” érzet volt, a szív-szív kapcsolat érzékelése, ami annyira erősen hatott rám, hogy könnyek nélkül nem tudtam volna „elviselni”, mert nem fért el bennem. Óriási mérete volt 🙂
Fogalmam sincs, hol játszódik a videó. Talán Indiában. Egyszerű a történés. Szegény emberek az utcán, pár rúpiáért árulnak különböző dolgokat, hogy eltartsák a családjukat – vizet, teát, kacatokat, édességet. A fickó odamegy és feltesz nekik egy kérdést: „Hiszel Istenben?” A válasz mindegyiknél az „Igen.” Erre a kezükbe nyom egy 1000 rúpiás bankjegyet és azt mondja „Isten küldött engem, hogy ezt odaadjam.” és elsétál. A kamera közben veszi azt az embert, aki megkapta a bankjegyet. Hitetlenség, meglepődés, könnyek, mosoly, boldogság…. Összesen 10 ember részesül abban, hogy egy összegben megkapja a több havi keményen megkeresett pénzét.
Ismerem a „lottó ötös szindrómát”. A legtöbb ember, aki hirtelen hozzájut sok pénzhez, rövid időn belül még szegényebb lesz, mint előtte volt. Hirtelen megvalósíthat mindent, amiről valaha álmodozott, bepótolhatja azt a sok szegénységben eltöltött percet. Nagyon hamar a mézes csupor fenekére lehet érni. Ez velem is így van… Bár a pénzt, amit a cég eladásáért megkaptam nagyrészt „eltüntettem”, mégsem érzem magamat rosszul (azért néha igen, beismerem. Rám tör időközönként a hitetlenség.), mert PONTOSAN tudom, hogy ha egyszer képes voltam valamit felépíteni, ha egyszer képes voltam megteremteni az anyagiakat, akkor erre másodszor is képes leszek és akármennyiszer, amennyiszer csak akarom!
A videó végén az jutott eszembe, hogy „vajon azok az emberek tudják, hogy a nagy ajándékban nekik is részük volt?” Ha csak véletlen történésnek fogják tulajdonítani, „véletlenül pont az én számomat húzták ki”, véletlenül pont rám esett a választás, akkor az életük hátralévő részét egy ugyanilyen véletlenre várakozva fogják tölteni, miközben keserédes nosztalgiával fognak visszagondolni azokra a pillanatokra, amikor megadatott a gazdagság. Ebben az esetben szerintem szegényebbek lesznek, mint előtte voltak. DE, ha képesek meglátni, hogy a történésben nekik is részük van, akkor az 1000 ruppia megváltoztatta az életüket! Hiszen ha egyszer képesek voltak bevonzani ekkora vagyont, akkor erre máskor is képesek lesznek! Nem véletlen, hogy pont őket kereste meg a fickó, hogy pont az ő standjuknál állt meg, pont ők voltak az a 10 ember a több mint 1 milliárd! indiai lakos közül, akiknek ez megadatott. Ők maguk csinálták, a hitükkel, hiszen a férfi minden egyes embertől megkérdezte, hogy hisz-e Istenben. Lehet ha azt válaszolták volna, hogy „Nem” akkor lemaradtak volna a lehetőségről (de mondjuk Indiában elég nehezen tudok elképzelni ateistákat:))) Ők maguk építették fel az utat, amin Isten végigsétálhatott és besétálhatott az életükbe!
Azt hiszem, hogy az igazi gazdagság megéléséhez kell hogy párosuljon a megértés is. Megértés nélkül, csak a sors bábujának érzem magamat. Most hozzám vágtak egy köteg pénzt, de azt sem tudom, hogy történt és ezért nem is tudom elérni, hogy ismét megtörténjen, csak várom, hogy esetleg valaki ismét hozzám vág egyet … Ez is része a „koldus pszichológiának” és ez a gondolat menet tudja beleforgatni az embereket egy kilátástalan élethelyzetbe, amiből nem látnak kiutat. Erről szól az Jézusi „inkább tanítsd meg halászni” történet is. Az 1000 rúpia mellé kellett volna csatolni egy kis papírkát is, hogy „Ugye tudod, hogy már most is halász vagy?” Ha egyszer sikerült, sikerülhet többször is, csak végig kell gondolni és megérteni a belső folyamatot, ahogy valaki odajutott. Na, most már ezt is tudatosítottam 🙂 Megint tágabb a kép….