Szerző: Pőcz Adriana | júl 3, 2020 | A nő
A minap, amikor reggel kinéztem az ablakon a szemközti ház kis erkélyén megláttam egy körülbelül 55 éves nőt, aki éppen a virágokat öntözte egy műanyag flakonból. A virágok amolyan “oké” kinézetűek voltak, kicsit kusza volt az összhatás, a nő otthoni papucsban, pizsamában és egy egyszerű köntösben volt kint. Körülbelül ugyanolyan kisugárzása volt számomra, mint a virágainak. Éreztem, hogy megjelenik bennem a szorongás, ahogy néztem őt Az volt a fantáziám, hogy a nő egyedül él abban a lakásban, talán vannak gyerekei, akik viszont már rég nem élnek vele, a férje elhagyta vagy meghalt és az ő napjait a rutin tevékenységek tölti ki – főz valamit magának, tévéz, olvas, felhívja a gyerekeit, elmegy a piacra… A legszorongatóbb a fantáziámban, az a mondat volt, hogy “nincs semmi értelme az életének“. Nagyon egyszerű volt kitalálni, hogy nem ennek a random nőnek az életét viseltem ennyire a szívemen, akiről semmilyen más információm nem volt, azon kívül, hogy van két muskátlija meg egy kék pizsamája. A saját életem pergett le előttem és annak a szorongató érzése, hogy 55 évesen teljesen értelmetlennek fogom érezni az életemet, férj és gyerekek nélkül, és majd öntözgetem fásultan az ugyanolyan fásult muskátlikat az ablakomban.
(tovább…)
![A Szenilla módszer]()
Szerző: Pőcz Adriana | júl 18, 2016 | Élet
Hogyan tud egy rövid távú memória zavarral küzdő lény tökéletes megoldásokat találni minden helyzetben? Hát úgy, hogy pont a memória kiesések az alap pillér, amire építve születnek a megoldások. Elfelejt mindent és “tiszta fejjel” tud nekikezdeni a probléma megoldásának, anélkül hogy emlékezne előző kudarcokra, sikerekre, a félelmeire, elvárásaira és marad csak a tiszta ITT- és MOST-ra koncentráló tudat. Tiszta zen 🙂 (tovább…)
![A Szenilla módszer]()
Szerző: Pőcz Adriana | febr 1, 2015 | Élet
Már a vizsga után vagyok, de még a felkészülés alatt történt, hogy kezembe került az asztrológia jegyzet. És ez a jegyzet ismét elindított bennem egy gondolatsort. Elsősorban be kellett ismernem, hogy teljesen félreértelmeztem az asztrológiát, és azt, hogy valójában mit csinál és ezt hogyan csinálja. Bár szembe találkoztam már nagyon találó asztrológiai horoszkópokkal (nem magazinban olvastam el őket, hanem hozzáértő ember mondta nekem, számomra teljesen érthetetlen ábrát sasolva közben), mégis azt gondoltam, hogy az egész hülyeség, és hogy a bolygók állása SEMMIKÉPPEN SEM határozhatja meg az ÉN sorsomat. Egyáltalán, ez valakinek hogy jutott eszébe, hogy a bolygók állásából olvasson? Ez olyan, mint amikor hallottam, hogy lehet kávészemekből is jósolni. Anyám! … na, azt már tényleg egy elvetemült ötletnek és próbálkozásnak tartottam…. És ha nagyon-nagyon őszinte akarok lenni önmagammal, akkor azt is be kell ismernem, hogy azért kiáltottam ki hülyeségnek, mert igazából elhittem, és féltem attól, hogy van egy sorsom, ami előre ki van találva, és nekem nincs választási lehetőségem, végig kell mennem az úton. Féltem attól, hogy meghallom egy asztrológus vagy jós szájából a kegyetlen igazságot a saját életemről, és hogy kénytelen leszek elfogadni azt, ami rám lett osztva, miközben én valami teljesen mást akarnék… (tovább…)
