A rossz védelmében

Azt vettem észre, hogy az elmúlt évek alatt kifejlesztettem magamban a „rossz sajnálatát”, amit nyilvánvalóan egy furcsán kitekert elhárító mechanizmusként használok. Nem mintha a rossznak, alantasnak, a sátáni erőknek, vagy a feketeségnek szüksége lenne az én sajnálatomra, mégis úgy érzem, mintha meg kellene védenem.

Több évvel ezelőtt merült fel bennem az a kérdés, hogy miért utálja mindenki annyira Lucifert a templomban? Miért ő állandóan az, akit le kell győzni? Miért basztatják annyit? Miért teszik felelőssé őt egyszemélyben minden rosszért? Ami jól sikerült, az Isten műve, ami elkúródik, arra nyilván a sátán vitte rá az emberiséget. Lehet, hogy ennek tényleg megvan a logikája, de valahogy nekem nem feküdt a dolog és elkezdtem sajnálni  Lucifert. Itt helyén lenne az az önismereti kérdés,  hogy vajon melyik részemet/működésemet azonosítom  Luciferrel, és ezzel együtt nem érzem elfogadottnak magamat? 

(tovább…)
Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0