![Az átlagos ember misztériuma]()
Szerző: Pőcz Adriana | jún 13, 2018 | Élet
Arra jöttem rá a minap, hogy az átlag kiszámolása a matematikában, pontosan ugyanolyan, mint az, hogy mit értékelünk és ismerünk el normálisnak a társadalomban. Szembejött már egy csomó mondás arról, hogy a normalitás csak egy fogalom, hogy nem érdemes ahhoz igazítani az igazán fontos döntéseket és azt, hogy milyen akarjak lenni külsőleg és belsőleg egyaránt, mégsem törölhető ki teljesen a valóságból, ugyanis a jelenléte nagyon markáns és a hatása jól körülírhatóan érzékelhető. Belül pontosan tudom és érzem, hogy mi a normális viselkedés, a normális külső kinézet, a normális belső értékek. Mintha egy belső iránytű azonnal jelezne, ha valami eltér a normálistól, tehát kell, hogy legyen egy markáns energetikai “mező”, amihez ilyen módon, zsigerileg igazodom. Aztán néha, magam sem tudom, hogy mitől, teljesen kizökkenek ebből az üzemmódból és kiélesedik a figyelmem arra, hogy mi az, ami nem normális. És ilyenkor feltárul egy teljesen más valóság.
(tovább…)
![Az átlagos ember misztériuma]()
Szerző: Pőcz Adriana | márc 31, 2018 | Élet
Egy héttel ezelőtt elvállaltam a ‘Vállalom magam‘ esemény megszervezését Budapesten. A Vállalom magam egy nemzetközi esemény (Emerging Proud), amit különböző országokban szerveznek meg és a mentális betegségeknek titulált állapotok és azok kezelési módjai állnak a fókuszában. Mentális betegség (vagy zavar) alatt nem feltétlenül kell elképzelni rögtön a pszichózist, mert ide tartozik mondjuk a depresszió is. A mentális zavarok tekintetében a nyugati pszichiátria túlnyomórészt a biokémiai modellre alapoz, ami azt jelenti, hogy szerinte ezeket az állapotokat az agy biokémiai egyensúlyának felbomlása okozza, és ennek megfelelően gyógyszerekkel szükséges kezelni őket. Kétségkívül vannak olyan állapotok, amelyeket gyógyszerekkel kell kezelni, de nagyon sok olyan is van, amelyet felesleges, sőt, a gyógyszeres kezelés egyenesen súlyosbítja a helyzetet, miközben a tapasztalt pszichológiai krízis a személyiség fejlődésének lehetőségét hordozza magában, ha ennek utat engednek. És ami egy még érdekesebb kérdés az a normalitás meghatározása. Mi a normális? Ki mondja meg, hogy meddig normális egy pszichés állapot, és honnan számítva már nem az? A sámánok, akik más világokba utaznak válaszokért már a nem normalitás kategóriája? Azok a páciensek, akik a pszichiátrián kötnek ki a látható spektrumot képezik. De ezenkívül van trillió-csillió ember, aki szintén azt gondolja magáról, hogy ‘nem normális‘ és ez jelentős hatást gyakorol az életükre. Első nekifutásra azt gondoltam, hogy nincs személyes kapcsolódásom a Vállalom magam naphoz, mert soha sem volt pszichés epizódom. Kiderült, hogy mégis van közöm hozzá, csak más szempontból…
(tovább…)
![Az átlagos ember misztériuma]()
Szerző: Pőcz Adriana | júl 29, 2017 | Élet
Az emberiség nagy része nem arra lett nevelve, hogy szabadon gondolkozzon, az iskolák, óvodák nem erről szólnak, hanem arról, hogy valamit megtanuljunk, amit már előttünk valaki kitalált, kikísérletezett, feltalált, megfogalmazott, leírt, kikutatott, felépített. És amikor ezt az agy megtanulja, akkor nehéz átállni hirtelen arra, hogy “na és most akkor jól kitalálom a saját verziómat, függetlenítve magamat a megszokottól és kipróbálttól”. Konkrét válaszokat várunk a problémáinkra. Erről eszembe jut Brian életéből a kedvenc jelenetem, szerintem már említettem valamelyik korábbi blogbejegyzésemben. ” – MENJETEK A PICSÁBA! – Hogy menjünk a picsába, Uram?” Ez pont ugyanarról szól, hogy pontos leírás kell a Mestertől mindenre, mert nyilván ő tudja a legjobban még azt is, hogyan lehet a legjobban elmenni a picsába.
(tovább…)
