A féllábú lány
A hely a Gozsdu udvarra emlékeztet, Pesten. Az első emeleten vagyok, körülöttem emberek nyüzsögnek, szórakoznak, beszélgetnek, zsúfoltak a termek, nehezen lehet mozogni bennük. Félhomály van, koszos lámpák világítják meg a helységeket és néhány lampion, amik a korláton lógnak. Nekem is jó kedvem van, olyan, mintha ittam volna, de azt hiszem igazából egy korty alkoholt sem fogyasztottam. Az emberek nyüzsgése dobott fel ennyire. Egyszer csak a tömegen keresztül odajön hozzám egy lány. Szerény kinézete van, átlagos ruházat, hosszú haj, amivel semmit sem csinált, hogy csinosnak látsszon. Fénytelenek a szemei, de abban nagyon elszánt, hogy beszélhessen velem. Azt mondja, hogy le kell amputálni a jobb lábát térdtől lefelé. Elkezdek nevetni. Szívott? Vagy mi a baja, hogy ilyesmit kér tőlem? Ő nem nevet, továbbra is nagyon komolyan néz. Időpontot kér tőlem. Mondom neki, hogy nem vagyok orvos. Félszemmel megnézem a lábait, rövid szoknya van rajta, így nem takarja semmi sem őket. A jobb lába valóban picit soványabb mint a másik, de különösebb elváltozást KÜLSŐLEG nem látok rajta. Még mindig nem tágít ezzel az időpontos dologgal. Nevetve rávágom, hogy oké, kap tőlem egy időpontot, akkor jöjjön vissza. (tovább…)
