Mi történik ott, ahol két ember összegyűlt?
Már Jézus is megmondta, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevében, ott lesz közöttük ő is. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ha bármilyen közös cél vagy szándék nevében összegyűlik minimum két ember, akkor ott valami sokkal több jön létre, mint amikor ugyanez a két ember egymástól elkülönülten próbál valamit megalkotni. De mitől függ, hogy az a bizonyos isteni plussz milyen mértékben nyilvánul meg? A csoportok lehetőségeit és működését járta körül Thomas Hübl, jelenkori spirituális tanító, a vele készített interjúban, amiről ezt az összefoglalót készítettem. Az interjú a www.thewespacesummit.com oldalon volt hozzáférhető egy ingyenes promó akció keretein belül. Most fizetős tartalomként érhető el a többi előadással egyetemben.
Thomas Hübl által elmondottak érvényesek mindenféle csoportosulásra és közösségre, mégis elsősorban itt az önismereti csoportozás vonatkozását emelném ki, pusztán azért, mert azokban nagyon komoly tudatos igyekezet van a csoportvezetők részéről, hogy felépüljön egy stabil, nyitott, őszinte mi-tér (angolul we-space).
A csoport, mint a szülő szimbóluma, arra hivatott, hogy helyreállítsa a teljesség érzetünket, ezáltal segítsen felnőttebb egyénné válni, amitől a csoport intelligencia új szintekre emelkedhet.
A teljesség érzet helyreállítása azt jelenti, hogy a csoport betölti a rendszerünbe azt, ami az első csoportban – a családban és egyéb korai közösségekben – kimaradt a szeretetből és elfogadásból. Thomas Hübl szerint “a csoport tér egy óriási tanulótér, és mint olyan lehetőség arra, hogy csiszoljuk az emberi lélek gyémántját, hogy a magasabb tudatosság fénye egyre jobban átvilágítson rajta.” Thomas elmondta azt is, hogy igaz, hogy néhányan elvonulnak kolostorokba, vagy barlangokba meditálni, hogy a magasabb tudatosságot elérjék, de legtöbbünk nem így él. Mi a közös kapcsolati terekben tudunk fejlődni és szert tenni magasabb tudatosságra.
“A közöttünk lévő tér nem csak levegőből áll, a közöttünk lévő tér tudatosság. Azzal, ahogy ebben a tudatosságban vagyunk újraírjuk a múltunk mintáit, tehát igazából megnyitjuk a sorsunkat az új lehetőségek előtt.”
Minden csoportnak van egy vízszsintes és egy horizontális kiterjedése. A horizontális kiterjedést a közös cél jelenti (ez a csoport gerince), a közös szándék, amiért a csoport összegyűlt. Ezt a szándékot a csoport vezető a tudatában tartja, összhangban van vele, valamint kapcsolatban van a magasabb tudatossággal is. A csoport horizontális kiterjedését az összegyűltek között létrejövő kapcsolatok képezik, a köztük lévő flow. Ami érdekes tény, hogy a résztvevők által hozott tudattalan tartalmak (traumák) a csoport közös intelligenciáját lefelé húzzák, ezek kitisztítása pedig emeli a csoport intelligenciát.
Minél szorosabbak a kapcsolódások a csoport tagjai között, annál több nyílás történik meg a csoportban (az egyénekben és csoport szinten egyaránt). De ezért a kinyílásért meg kell dolgozni, ugyanis a lelkünk megszokottá vált mozdulata az összehúzódás, nem a kinyílás. A kinyílás konfliktusos helyzetekben is megtörténhet, mert a nagy nyomás hatására az emberek kreatívvá válnak. Amikor a körülmények békések, akkor a kapcsolódások minősége határozza meg az innováció szintjét.
A Harward egyetem agykutatói arra jöttek rá, hogy a személy, akit a csoport vezetőként ismer el, kevesebb mint 23 másodperc alatt képes megteremteni a tudata által az összetartozás érzetét a csoporttagok között! Ez láthatjuk például rock koncerteken, mert a zene és a művészet nagyon erőteljes eszközök az összetartozás érzetének megteremtésében. Az összetartozás érzése egy csoportban tehát tudatosan építhető, és bármilyen nehéz egyéni tartalmakkal való dolgozást emelésre lehet használni.
A tudattalan energiája lényegében a sorsunk, vagy úgy is tekinthetünk rá mint autópályára kijárat nélkül. Csak akkor, ha tudatossá válunk a tudattalan tartalmakra tudjuk meghaladni a sorsunkat és megnyílni az új lehetőségek irányába. Ez nem csak az individuális traumákra igaz, hanem a kollektív traumákra is. A kollektív traumák kutatása még csak most zajlik, pedig mindannyiunk életének része, gyakorlatilag ezekbe születünk bele. Az, hogy 6 mil. ember meghalt a gázkamrákban már a múlt része, de mivel ennek a döntésnek a következményei a tudattalanba sülyedtek le, nagyon sok ember még mindig ugyanezen az autópályán halad, anélkül, hogy látnák ebből a kijáratot. Akkor tudjuk az ilyen jellegű tudattalan tartalmakat felhozni a tudatosságba, ha elmélyítjük az éberségünket annyira, hogy lássuk a traumák gyökereit. Rengeteg elraktározott trauma van az emberiség tudattalanjában, ami arra vár, hogy felemelkedjen a tudatosságba. Ezeket a traumákat örökítjük generációkról generációkra, amíg nem döntünk úgy, hogy rájuk nézünk. Ahol elegendő mélységű összetartozás és bizalom jön létre egy csoportban, ott a kollektív traumák (amik az egyéni sorsokon keresztül jelennek meg) a felszínre tudnak jönni és gyógyulni. A kollektív traumák egyéni szinten hatnak, és az egyéni és családi sorsokon keresztül lehet megkeresni a gyökereiket.
“Az Élet próbálja meggyógyítani a kollektív sebet a sorsunkon keresztül.” Ha az egyén gyógyul, akkor az egész közösség is gyógyul.
A kollektív traumákkal való munka nem csak egy lehetőség, hanem szükséges feltétele annak, hogy mint emberiség a lehetőségeink következő szintjére tudjunk fejlődni, és hogy végre abba tudjuk hagyni a rettegést attól, hogy a mesterséges intelligencia átveszi felettünk az uralmat. Az is csak egy következő dolog, amire kivetítjük a saját árnyoldalainkat és gonoszságunkat. Ha képesek lennénk ezt meglátni akkor meg tudnánk gyógyítani a kollektív sebeket, amelyek lefelé húzzák az innováció és a nyitottság szintjeit.
“Az emberiség már most is egy csodálatos szuper számítógép, de sokan még mindig azt gondolják, hogy elkülönült laptop-ok… Az egyik idegrendszer hihetetlen erőforrásává válhat egy másik idegrendszer számára abban, hogy az feldolgozza a múltját és az őt elárasztó információkat. Az idegrendszer a magasabb isteni törvény közvetítője. Az idegrendszer meg tud nyílni és felengedni a tudatba információkat erő hatására is (tudatmódosítók, nem szakmai beavatkozások), de ez minden esetben veszélyes és ára van. Az idegrendszer normális esetben csak akkor engedi fel a benne raktározott információkat a feldolgozatlan és nehéz élményekről, ha a megfelelő kapcsolatrendszer veszi körbe. Ezért a kapcsolati hálózat a kulcs. Alkothatunk olyan kapcsolati mezőt, amelyikben partnerekké válunk, és támogatjuk egymást abban, hogy fel tudjuk dolgozni a nem megemésztett energiákat.”
A nem megemésztett energiák okozzák azt, hogy nem tudunk igazán mélyen ellazulni , pihenni és regenerálódni, mert amint megpihennénk, azonnal érezzük a belső feszültségeket, és ettől létrejön egy elvarázsolt kör. Ha ezeket az energiákat megtanuljuk “megemészteni” akkor az egész rendszer meg tud pihenni és ellazulni. A kollektív trauma feldolgozása ezért közös érték.
A csoport (mi-tér) egy csodálatos lehetőség, ahol támogatni tudjuk egymást, hogy fel tudjuk dolgozni a múltunkat és ezáltal meg tudjunk nyílni a jövő lehetőségei előtt. A közös gyógyulással teszünk szert magasabb képességekre, amiken keresztül beléphet a földre az inspiráció, és az innováció. Annak érzése, hogy összetartozunk és kapcsolódunk egymáshoz nem csak a jó pillanatokban kell, hogy meglegyen. Mert a jó pillanatainkban ezt könnyű érezni és megvalósítani. 24 órás nyitottságról és összetartozás érzéséről van szó, hogy kapcsolatban maradunk akkor is, ha valami nehéz vagy fájdalmas, mert ezáltal tudjuk csak újraírni a régi mintáinkat.