Sóvárgás
Felvillan a tudatomban, megkívánom. Elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy csak erre van szükségem, és ha ez meglenne, akkor minden helyrebillenne. Emlékszem milyen érzés találkozni vele, megízlelni, és legfőképp milyen érzés megnyugodni, még akkor is, ha néha marad a találkozástól bennem egy nehéz érzés. De nem baj, nem bánom, az a fő hogy megtörtént. Elhessegetem a gondolatot. Most nincs erre időm. Nélküled is menni fog! Nem megy. Visszatér a gondolataimba a vágyakozás és egyre kitartóbban van jelen, egyre kisebb helyet hagyva az egyéb gondolatoknak. Csak Ő, csak Vele, máshogy nem jó.
(tovább…)