A gesztenyepüré és az életben maradás
A múlt héten leültem beszélgetni egy nagyon inspiratív személlyel, aki imádja a gesztenyepürét (érdekes, hogy a spellcheck azt javasolja, hogy az inspiratív szót „konspiratív”-ra javítsam ki… no comment…). Szerintem maximum háromszor életemben ettem gesztenyepürét. Szeretem, de valahogy sohasem jut eszembe rendelni, még akkor sem, ha véletlenül meglátom az étlapon. Ahogy jóízűen kanalazta, eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, hogyan kell elkészíteni ezt a finomságot és hogy a gesztenyét sütni, főzni, vagy kitudja mit-csinálni kell ahhoz, hogy gesztenyepüré legyen belőle. Na de nem ezért kezdtem el most írni, csak valamiért megemlítettem, ugyanis a továbbiakban is a gesztenye lesz a főhős, csak kicsit érdekesebb összefüggésben. (tovább…)