Az interjút Bobák Szilvivel készítettem, akit az Integrál Akadémiás tanulmányaim során ismertem meg. Egyszer egy kollégája úgy nyilatkozott róla, hogy Szilvi a “hangulatfelelős” a csapatban – ha Szilvi jól van, akkor a többiek is jól vannak.

Rögtön a karrierje elején egy meghatározó élményben volt része, amikor belső vállalati konfliktusok miatt eltávolították vezetői pozíciójából. “Számomra ez egy óriási törés volt és utána nagyon sokáig nem mertem bele tenni magamat semmilyen feladatba teljesen, nehogy ugyanez megtörténjen még egyszer. Azt a tanulságot vontam le magamnak, hogy ha túl jó és sikeres vagyok, akkor eltávolítanak. Kettősség alakult ki bennem, mert továbbra sem tudtam a dolgomat rosszul csinálni, viszont úgy próbáltam létezni, hogy ne legyen feltűnő, hogy valamit jól csinálok.“

Ha ő nem is kereste a feltűnést, azért ő és a képességei feltűntek másoknak. 29 éves korában elfogadott egy felkínált vezetői pozíciót és ezután két és fél évig volt igazgatója egy építőipari cégnek, ahol túlnyomórészt férfiakkal dolgozott és tárgyalt. Úgy emlékszik vissza, hogy nem volt egyszerű feladat szőke, kis kosztümös, fiatal nőként helytállni a pozíciójában, főleg azután, hogy itt is belső vállalati konfliktusokkal kellett megküzdenie. Utólag visszagondolva Szilvi úgy értékeli, hogy nem állt készen erre a vezetői pozícióra. Szakmailag tökéletesen teljesítette a rábízott feladatot, de mint vezető szerinte kudarcot vallott. “A keményebb emberekkel nem tudtam egyszerűen mit kezdeni. Nem tudtam elérni, hogy megcsinálják, amit kérek tőlük.”

A felmondása után hihetetlen felszabadultság lett úrrá rajta. Ennek jegyében telt a búcsú bulija is, ahol odajött hozzá az a kolléga, aki sokat piszkálta és csodálkozva mondta neki, hogy nem is tudta, hogy Szilvi ilyen kis “emberke”. Ebből derült ki Szilvi számára, hogy a feszülések és ágálások a többiek részéről az ő saját attitűdjéből is fakadtak, mert az előző tapasztalatai alapján úgy gondolta, hogy attól lesz jó igazgató, ha komoly lesz, határozott és megközelíthetetlen.  “Hát ez baromira nem működött.” – nevet Szilvi a beszélgetésünk közben. A búcsú bulin, ahol már kicsit lazább, emberi oldalával is tudott kapcsolódni a csapathoz, rájött, hogy nem a titulus vagy a pozíció megnevezése fontos, hanem hogy milyen ember belül a vezető. 

A következő cégnél mindenki a főnöke volt annak a területnek, amiért felelt. Egyenrangúak voltak, külön kinevezett vezető nélkül. A kis cég ügyvezetője később a vőlegénye lett, és tőle tanulta meg, hogyan lehet csendben, mégis nagyon erősen vezetni egy céget. “A volt vőlegényemnél láttam azt, hogy a tiszteletet nem azzal vívja ki, hogy neki van a legnagyobb hangja, hogy megmondja a tutit és mindenre ő mondja rá az áment, hanem hogy egyszerűen vakon meg lehet bízni benne, mert van hite, tudása és lelke.”

A cég a gazdasági válságot nem élte túl,  és a csapat szétszéledt. Mai napig hiányoznak neki a jókedvű, de szorgosan dolgozó kollégái. A kis cégből való kilépés után, ahol magas anyagi juttattatásokban volt része, egy másik cégnek kezdett el dolgozni sokkalta kisebb fizetésért. Mivel saját értékét abból vezette le, hogy mennyi pénzt fizetnek neki, elég alacsonyra süllyedt az önbecsülése és az önképe, és beletelt egy kis időbe, amíg függetleníteni tudta ezt a két dolgot egymástól. “Végül rájöttem, hogy nem attól vagyok valaki, hogy pénzem van, hanem az, aki vagyok, egy érték.”

Szilvi úgy érzi, hogy a fiatal énjéhez képest elmúlt belőle a harcosság, ha kell, meghúzza a határait, de felesleges konfliktusokra nem pazarolja az energiáját. Nincs benne megfelelési kényszer, mint az elején volt és ami jócskán aláásta a vezetői pozícióját. Régen elég volt, hogy csúnyán néztek rá, és ő majd “belehalt”. Érdekes, hogy amióta békében van magával, azóta a környezete is békében van vele. Amiben szeretne fejlődni az az én – képviselet. Odáig eljutott, hogy belül már tudja, hogy értékes a munkája és a lénye, de mi a teendő, ha ezt nem megfelelően értékeli a külvilág?“Egy skatulyából kitörni, amibe beletettek évekkel ezelőtt, mindig nehéz. Lehet, hogy nem elég érezni és csinálni, hanem el is kell mondani és képviselni kell, hogy megváltozott valami. Mert szerintem az embereket majdnem ugyanolyannak látjuk, mint amikor megismertük őket, közben pedig lehet, hogy már 20-szor megfordultak a tengelyük körül. Közép- és felsővezetőként megtanultam, hogy a tiszta kapcsolatok és a jó kommunikáció a cég sikerének záloga, és hogy a cég legnagyobb és egyben kihasználatlan potenciálja az emberekben, illetve az ő képességeik gondozásában és fejlesztésében rejlik.”

Az interjú alanya:
Bobák Szilvia, Integrál szemléletű coach és tanácsadó
http://www.bobax.hu/