A láthatatlanság illúziója
Gondolom nincs is olyan ember, aki ne érezte volna már valaha az életében, hogy legszzívesebben eltűnt volna az Univerzumból és megszűnt volna létezni. Ezt a “legszívesebben eltűnnék” érzést leggyakrabban a szégyen érzete táplálja, de lehet sok más oka is. “Nem vagyok érdekes. Az én mondandóm egyáltalán nem fontos. Nem akarok részt venni a történésekben, én csak megfigyelő vagyok. Nem akarom, hogy lássák a könnyeimet, a hajamat, mert ma éppen bénán áll, a nagy hasamat, a kicsi melleimet, a nem divatos ruhámat, a pattanást a homlokomon…” van ezer millió indok. Léteznek a csendes típusok, akik egyszerűen soha nem akarnak a figyelem középpontjában lenni, alig hallhatóan beszélnek, visszahúzódnak, elbújnak a sarokba és MEGFIGYELIK a többieket és az életet. Sokszor csinálom ezt én is, sokszor szégyellem magamat ezért vagy azért és előfordult már az is, hogy azt kívántam bárcsak eltűnnék teljesen. Felejtse el az Univerzum, hogy én létezek, legyek SEMMI. Szentül meg voltam győződve arról, hogy semminek lenni kevesebb, mint mindennek lenni….
(tovább…)