![Tánc a határon]()
Szerző: Pőcz Adriana | jan 1, 2016 | Élet
A szenvedésről mindig azt gondoltam, hogy azt magától senki sem választja. A szenvedés valami olyasmi, amit ránk oszt az élet, a sors, a karma, de az biztos, hogy nem én választom. Talán büntetés valami rosszért, amit megtettem és most bűnhődnöm kell. Ha tehetném, nem szenvednék, ha tehetném, lerövidíteném a szenvedést, ha tehetném, nem is akarnék szenvedni egyáltalán. De tényleg így van ez?
Van egy sík ahol nem. Van egy hely, ahonnan látni a szenvedés másik arcát is. Egyszer egy állításban részese lehettem ennek a síknak. Egy nő élete tárult fel előttem, amit egy szomorú tragédia pecsételt meg. (tovább…)
![Tánc a határon]()
Szerző: Pőcz Adriana | szept 28, 2014 | Élet
Emlékszem, hogy amikor sulis voltam, mindig utáltam sorban állni. Utáltam a sorokat tornán, utáltam a sorokat az ebédlőben, a fogorvosnál (mondjuk ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül), utáltam, amikor fel kellett sorakoznunk röplabdán. Utáltam várni valamire, ami előttem volt, valahol messze a látatlanban. Azt hiszem utáltam a függés állapotát, azt hogy a sorban egy teljesen jelentéktelen ember vagyok és ha eltűnnék akkor egyáltalán senkinek sem hiányoznék. Csak ma jöttem rá, hogy ez azért volt, mert a sort egy egyirányú dolognak láttam. Egy zsákutcának. (tovább…)
