100 dolog, amit az egyéni ülések adtak
Egyszer egy gyakorlat miatt összeírtam 100 dolgot, amit az egyéni ülések adtak nekem az elmúlt évek alatt. 10 után úgy éreztem, hogy „most már felsoroltam mindent”, de mivel a gyakorlat 100 pontról szólt, muszáj volt tovább menni. A 25-ik pontnál megint azt éreztem, hogy „Na jó! Most már tényleg mindent felsoroltam!”, de mentem tovább és tényleg összejött a 100 pont. Ezekre (vagy nagyon hasonlókra) számíthatsz te is, ha úgy döntesz beépíted az életedbe a rendszeres egyéni üléseket.
Nekem nagyon felemelő elolvasni mind a 100 pontot, de a gyors átlátás miatt kigyűjtöttem 5 pontot, amik szerintem a legfontosabbak:
- Egészségesebb Önkép kialakítása
- Biztonságos kötődés megtapasztalása
- Tabuk feloldása
- Új megküzdő stratégiák elsajátítása
- Önbizalom növelés
És akkor most jöjjön a 100-as lista:
- lettek alternatív gondolataim a saját működésemről – pszichoedukáció
- elkezdte megbontani a nagyon negatív önképemet, és elültetni annak a tudásnak a magvait, hogy nem vagyok elromolva
- képessé váltam dönteni egy nehéz szakításról és végigvinni ezt a döntést
- képessé váltam kapcsolódni a valódi vágyaimhoz
- képessé váltam kapcsolódni az érzéseimhez – pl. a síráshoz, amin óriás tiltás volt addig
- elfogadhatónak kezdtem el megélni magamban azokat a dolgokat, amik addig furcsák, vagy egyenesen egészségtelennek érződtek
- megértettem a fontos kapcsolataim játszmaköreit és visszajelzést kaptam arra, hogy az érzéseim jogosak és elfogadhatóak (addig állandóan azt éltem meg, hogy én vagyok a hibás)
- megéltem, hogy milyen, ha valaki stabilan tartja a határokat és kereteket
- volt egy nagyon biztonságos hely, ahol meg lehetett büntetés nélkül nyílni. Ez iszonyatosan gyógyító volt
- földeltek engem az egyéni ülések, mindegyik után jobban kapcsolódtam saját magamhoz
- megéltem, hogy a terapeuta meg tudja tartani még a legsírósabb, legbeborultabb és legelveszettebb állapotaimat is, úgy hogy közben nem sajnál engem, nem akar azokból kirántani, csak velem van és megtanít ezekkel lenni
- egészségesebb elképzeléseket adott nekem a családi dinamikákról
- lett egy támogató belső hang, ami akkor is kísért, amikor nem voltam épp nála
- megtanultam feltenni olyan kérdéseket, amik segítik a feldolgozást
- megtanított végesnek látni a problémákat: van belőlük kiút, meg lehet állni, körbenézni és önmagamhoz kapcsolódva meglátni a következő lépést
- rámutatott a negatív tanult mintáimra a gondoskodás terén, és mutatott helyettük pozitívabb öngondoskodás mintákat
- az egyéni családállítással dolgoztunk azon, hogy visszaadjak olyan ősöktől átvett terheket, amiket tudattalanul pakoltam magamra
- átkeretezte számomra a menstruációt, amit addig átoknak gondoltam és nem áldásnak
- sok tabusított dolgot oldott fel azáltal, hogy nyíltan rájuk kérdezett
- hozta az életembe az Integrál Akadémiát, ami korrekciós élmény volt számomra, hogy egy „szülő figura” pontosan rálátott és értelmezni tudta a vágyaimat
- új minta tanulása: nagyon szerettem hallgatni a sztorikat az ő életéből, amik mások voltak ahhoz képest, amit én otthon megtapasztaltam.
- anya-sebek gyógyítása
- megtanított rendszeresen kiengedni a feszültséget magamból – ritmust adtak a kétheti ülések, ahová el lehetett vinni olyan dolgokat, amiket egyébként elástam volna magamban
- megéltem, hogy valóban szeret
- megtanított, hogy semmi sem véletlen, amit csinálunk, ahogy viselkedünk, hogy gesztusainknak, szavainknak, komoly üzenete van
- a visszatükrözései által pontosabb képet kaptam önmagamról
- tisztelte a határaimat és ezáltal élményt adott arról, milyen az, ha valaki nem lépi át őket
- megtapasztalhattam, hogy a fix keretek egyébként nagy szabadságot tesznek lehetővé
- az egyik egyénin tudtam meg, hogy az együtt evés mennyire intim dolog, és hogy egyáltalán nem mindegy kivel eszünk együtt
- megtanított kihámozni az érzéseim és gondolataim kavalkádjából a lényeget
- összekapcsolt az elveszett női erőmmel (Farkasokkal futó asszonyok könyv ajánlása, A Vörös sátor film)
- mintát adott arra, hogy milyen segítő legyek én magam
- megtanultam őszintén szemkontaktust teremteni és bennemaradni
- egészségesebb koncepcióba tette azt, hogy valójában mi is történik a terápiában: a terheinktől nem szabadulunk meg, csak megtanuljuk őket vinni, és ettől egyre könnyebbek lesznek (a csodavárás felszámolása)
- megélhettem, hogy csak rajtam van a figyelme, semmi sem zavarta az üléseket
- mintát adott egy olyan szeretetre, ami lát, törődik, figyelembe veszi a másikat, megtartva a saját határokat szabadon kapcsolódik a másikhoz
- megmutatta milyen nem félni az elköteleződéstől és felelősségtől
- rámutatott az önmagamnak hazudott dolgokra
- megtapasztaltam a türelmet, amivel viszonyult a nehézségeimhez. Az én felettes énem sokkal büntetőbb és hajcsárabb
- kaptam egy új anyamintát (amikor nőhöz jártam) és apamintát (amikor férfihoz jártam)
- megtanított jobban benne lenni a gyászfolyamatokban, és nem elnyomni az ezekkel járó érzéseket
- rehabilitálta a naplóírásomat, és kivette abból a dobozból, hogy az valami nemkívánatos
- kapcsolódtam általa az együttérzéshez önmagam esendőségeivel
- adott egy egészségesebb kapcsolódási mintázatot
- oké keretbe tette az anyáról való leválást
- megtanított dolgozni az álmaimmal és kiolvasni a bennük elrejtett üzeneteket
- képessé váltam jobban kapcsolódni a saját tehetségeimhez
- az érzékenységemet erősségnek látta, és kivette ezáltal a gyengeség dobozból
- az érzelmi keménységnek elvette a státuszát azáltal hogy megmutatta ennek valódi arcát – nem attól leszünk bátrak, ha a nehéz érzéseinket letiltjuk
- megéreztem, hogy milyen az, ha valaki nem akar megváltoztatni engem
- folyamatosan bátorított az önkifejezésre
- folyamatosan visszaterelte a figyelmemet az erősségeimre, amikor én beleragadtam a hiányfókuszba
- mintát adott a biztonságos kapcsolódásra egy másik emberrel
- levette a káromkodásról a tabusítást
- feloldotta a szexualitás körüli tabuimat
- oké keretbe rakta a székletürítés és szellentés körüli témákat, nagyon lazán beszélt ezekről
- mintát mutatott emberségből
- képes volt úgy csendben lenni, hogy az ne legyen feszélyező, és ezáltal én is megtanultam ezeket a gyógyító csendeket
- megéreztette velem, hogy milyen az, ha valaki tényleg FIGYEL és LÁT engem. Mindig képben volt azokkal a dolgokkal, amiket már elmeséltem neki.
- megérezhettem a stabilitás erejét: egyszer sem történt meg, hogy lemondta volna az ülést, vagy jelentősen másított volna az időpontján, menetén, vagy nagyon előre jelzett
- megtanultam nála a megengedést az ellenálásommal szemben, és hogy ezzel nem az a feladat, hogy fejjel nekimenjünk. Óvatosan puhatolózott és táncolt vele.
- megtanított látni egy ember idejének értékét azzal, amilyen természetesen elkérte a pénzt az ülésekért
- megláttatta velem, hogy minden apró cselekedet számít: egyszer mondtam neki, hogy nincs nagy hatással a világra, mert csak korlátozott számú klienst tud kísérni, bezzeg ha tömeghez szólna… Ő teljes magabiztossággal mondta, hogy a hatása nagyon messzire fodrozódik ezek által az emberek által. Értékelte, megbecsülte a saját hozzájárulását a világhoz.
- megmutatta, hogy milyen gondoskodni és odafigyelni az emberek privát szférájára és azt tiszteletben tartani: szigetelést tett az ajtóra, amikor rájött, hogy kihallatszik a beszéd az ülésekről a várakozóba
- megmutatta milyen tudni elfogadni a saját hibáinkat és elég jónak érezni magunkat
- megtanultam az érdeklődő szemlélődést, és meglátni a dolgokban a pszichológiai összefüggéseket
- megtapasztaltam, hogy a nagyon heves érzések is rendben vannak (zokogó sírás, kitörő düh), amiket ő nem kevert le az „ez csak hiszti” mondással
- összekapcsolt a spirituális rétegeimmel
- megmutatta a transzparencia egy új szintjét, amikor a személyes térbe is átmentünk a terápiás szoba falain kívül, és feloldotta ezt a fajta elhatároltságot
- nagyon kemény de igaz konfrontációk által megerősödtem
- megtudtam, hogy nem azért vagyok „nehéz” mert nehéz eset vagyok, hanem azért nehéz velem sokszor, mert nem kapcsolódom (elhatárolom magamat)
- józanabb képet adott magamról, amikor visszajelzett az önbántásomra
- segített kijönni a téves illúziókból az életemben aktuálisan jelenlévő férfiak kapcsán
- elnavigált a valódi mélységeimbe, amik addig is meghatároztak engem, de nem fértem hozzájuk
- természetessé tette az intim testi kapcsolatot, például minden ülés előtt és után normális volt hogy hosszan megölelt és abban az ölelésben valóban benne volt
- hozzákapcsolt a testemhez, amikor bodyworkoztuk néhány alkalmon. Igazán kiengedhettem az erőmet
- rámutatott a szeretetem minőségére és milyenségére, amikor visszajelzett rá, és ezzel pontosította a torzult elképzeléseimet
- megtanított feljönni a nagyon mély állapotaimból, amikor egyáltalán nem kapcsolódtam sem a testemhez, sem a lelkemhez, semmihez
- segített utat találni a hivatásomhoz (állítások, egyéni kísérés)
- megtanított kapcsolódni a kéz gyógyító erejéhez
- kitágította annak a megtapasztalását, hogy mi lehetséges egy terápiás kapcsolatban
- megtapasztaltam, hogy szerethető vagyok egy férfi és apafigura által
- elvitt a nagyon mély magzati régiókba is, és azokban is megtapasztaltam a megtartást
- ráirányította a figyelmemet az érzelmi bántalmazásra, hogy vegyem észre amikor én csinálom és amikor rajtam történik
- megtanított meglátni a nagyon leszakadt működéseimet és nevet adott nekik, ami által integrálódni kezdtek
- megtanított meglátni, hogy mikor válok a kihasználás tárgyává, és hogy hogyan teszem önmagamat azzá
- rámutatott a fügéseimre (függés a férfitól, anyától, mások véleményétől)
- az ülések alatt jelent meg először egy belső képben a „sámán – törzsfőnök” részem (aki kitépi a saját szívét és nem hal meg ettől)
- elkezdte lebontani az erőszakos belső anyai hangokat bennem
- képes volt elérni a nagyon-nagyon távoli, szinte csak cérnaszálon lógó énrészeimet, amiket én magam sem értem el, de általa elérhetővé váltak
- megtanított rálátni a saját erőszakosságomra és agressziómra
- nagyon erős határokat húzott, maszkulin erőből, amivel megismeretette velem, hogy ezek a határok igenis léteznek és fontos őket tudni kijelölni és megvédeni
- adott nekem egy mintát az érzékeny férfira, aki nagyon kapcsolódik az érzéseihez
- mintát kaptam a lehetetlennek tűnő kapcsolatok minőséges fenntartására
- bevezetett a csoportozós életbe, ami még nagyobb volumenben hozta az önismeretet
- önbizalmat adott nekem azáltal, hogy megbízott a belső világom bölcsességében
- kitágította az önmagam iránti elfogadás határait (amikor fél órát késtem az ülésre, és ő még mindig oké volt ezzel)
- felnőttséget tanított
- megtanított benne maradni és navigálni olyan helyzetekben is, amik teljesen reménytelennek érződtek – új és jobb megküzdési mechanizmusok
- együttérzőbb emberré váltam magam és mások iránt egyaránt
Neked melyik pont a 100 közül emelkedett ki? Mi az, amiből hiányt szenvedsz az életedben? El tudod hinni, hogy van lehetőség arra, hogy bármi, amitől most szenvedsz változzon? Mert változhat. Számtalan dologról az utóbbi évek alatt gondoltam azt, hogy kőbe vésett igazságok, amik életem végéig úgy maradnak és a legtöbbről kiderült, hogy csak a rögzült negatív gondolataim termékei, és kilazíthatóak, változtathatóak.
A legnagyobb ajándék, ha ott tudsz lenni magadnak egyre szeretetteljesebb, egyre megértőbb, egyre elfogadóbb, egyre együttérzőbb módon. Ezt adják az egyéni ülések, ahol a közösen eltöltött idő csak rólad szól.
Egyéni családállításról itt találsz bővebb információt: Egyéni ülések
Várlak szeretettel!