Durván hat év után térek vissza lassan a csoportos erősítő órákhoz, amikre nagy előszeretettel jártam még Szlovákiában, de amint átléptem a határt és Magyarországra költöztem, mintha ezt a részemet a hátár másik oldalán hagytam volna. Nagyon érdekes tudatosítani, hogy az itteni ismerőseimnek ismeretlen a “sportos énem”,  pedig a sport nagyon szerves része volt az életemnek. Na de most! Tegnap és a múlt héten is jártam egy csoportos órán a Life1-ben a Corvin negyedben és most már írnom kell erről a világról, mert annyira kikívánkozik belőlem. A csoportos erősítő óra számomra egyfajta transzélmény, frankón be lehet tőle “tépni”, és rengeteg boldogsághormont termel. Az edzéseket vezető nők pedig számomra egy külön kaszt…

Az első ilyen élményem Kašpar Andi óráin volt, Dunaszerdahelyen. Máig megvan az emlékeimben az első óra nála, amire a barátnőm vitt el magával. Azt hittem, hogy az óra után nem tudok kimenni az ajtón, annyira fájt mindenem… De az az életenergia, ami közben  megtermelődött bennem, hát azért megérte az egészet. És azt se piskóta megélni, ahogy óráról órára növekszik az erő, és egyszer csak már végig bírom csinálni az egész edzést. Leírhatatlan. Andi minden óráján megéltem egy nagyon érdekes “transz-pontot”. Tényleg nem tudok rá jobb kifejezést. Ez akkor áll be, amikor már a test kellő képen be van melegítve, jönnek az intenzív erősítő gyakorlatok, amik pontosan ráfeküsznek az ütemes zenére, elérkezik az első komfortzóna határ, aminél jó lenne megállni, de ezt a határt pontosan érzékeli a legtöbb ilyen csoportos óra edző és elkezdi kiabálni, hogy “NE HAGYD ABBA! CSINÁÁÁÁÁLD!“, ha valaki pedig rendszeresen jár órákra, akkor ez még névvel ellátott formában is tud érkezni “Adri! Ne hagyd abba! Gyere!!!” Itt kapcsolnak be extra tartalékok, amikről előtte nem is tudtad, hogy vannak, vagy a sokadik óra után már tudod, hogy no para, be fognak kapcsolni, és közben az egész csoport energiája is húz, mert mindenki nagyjából egyszerre mozdul. Mindig vannak a csoportban extra magas energiaszinten mozgó nők, akik mintha húznák energetikailag az egész teret, és persze a legmagasabb energia szinten az órát vezető edző áll, aki fáradhatatlanul vezeti az egész csapatot át a komfortzóna határokon.

Voltam pár edzésen itt Pesten, de nem találtam meg az Andi energiájához hasonlót. A karantén alatt fedeztem fel Rubint Rékát, hát az a nő is egy motor, most pedig utamba került a remek Corvin negyedben a Life1 központ és az ottani edzők. A mostani élethelyzetem csinálta meg, hogy eljutottam oda, mert majdnem két hete melegvíz nélkül vagyok és a zuhanyzás hideg vízben még belefér nekem, de hogy hajat mossak hideg vízben, az már meredeknek érződött. Ezért kitaláltam, hogy elmegyek órára egy fittness teremben, és utána hajat mosok. Két légy egycsapásra! Amint beléptem a Life1 központba, rájöttem, hogy ez a közeg nekem mennyire hiányzott! Az edző emberek látványa felvillanyozott. Nekem a sporthoz nagyon erősen a kitartás, elhatározás, fókusz tartozik és olyan, mintha az edzőteremben ezektől szikrázna a levegő.

A múlt héten DeepWork órán voltam Erdélyi Annamarinál, aki azt mondta, hogy 9 hónapja tartott utoljára órát,  mert megszületett a kisfia, és otthon volt vele. És aztán letolt egy olyan órát, aminek már a bemelegítőjétől izomlázom lett. Imádom azt a lelkületet, amikor a bemelegítő blokk után, amihez MÁR fel kell kötni a gatyát, az edző vidáman mondja, hogy “na, bemelegítettünk, most akkor nekilátunk!” Kikapcsol az agy, csak a zene marad és a mozdulatok, az erőkifejtés, az újabb és újabb meghaladása annak, ami az előző percben még lehetetlennek tűnt. És igen, vannak olyan határok, ahol a testem egyszerűen azt mondja, hogy “ELÉG!” és nem tudok többet egy gyakorlatból megcsinálni, de ezeken az órákon tanultam meg azt, hogyan adjak magamnak egy pici pihenőt, majd folytassam. Nem tudom, ki volt az első, aki kitalálta, hogy izomerősítés közben ordítani kell a zenének, de esküszöm ennek van valami energetikai hatása. A zene húz, és ha halk, akkor nehezebb mozogni. Azt hiszem, hogy harmóniában kell lenni a zene hangosságának és a kifejtett erőnek, és akkor jó.

Tegnap pedig Gyurkovics Anikó Alakformáló óráján jártam. Hát ez a csaj is egy külön firma. 10 perccel az óra előtt érkeztem, és mivel a nagy teremnek két oldalról üveges a fala, bármelyik órát végig lehet nézni kívülről is. Az alakformáló óra előtt Kangoo óra volt éppen, ami egy speciális rugózó talpú cipőben történő edzés forma. Nagy meglepetésemre, miután az órát vezető vöröshajú csaj befejezte az órát, és levette magáról a kangoo cipőt, odasétált a falnál sorakozó step lépcsőkhöz, levett egyet és ezzel fel is készült a mi óránkra. És ezen az órán is teljesen odatette magát. Imádtam nézni, ahogy élvezi a zenét, ahogy betölti az egész termet a hangjával (még a hangos zene mellett is), ahogy odafigyel mindenkire, ahogy nem hagyta, hogy lazsáljunk. Az a megjegyzése tetszett a legjobban, amikor egy lány egy könnyebb kettle bell-re cserélte a kezébe lévő súlyt és Anikó megkérdezte tőle, hogy “Azzal a retiküllel meg mit akarsz csinálni?” Teljesen le volt hangolva azon, hogy az 5-10 kilós kettle bell-eket vagyunk csak hajlandóak emelgetni, miközben szerinte a 20 kg-al lenne igazán hatékony. Jó, elhiszem… :))) Aztán amikor meglátta, hogy két 1 kilós súlyzó van a kezemben, akkor mondta, hogy “Nem, nem összesen 2 kg legyen a kezetekben! Egyenként 2 kg mindkét kézbe!”, majd amikor egy törölközőt is igénylő gyakorlatsor volt és nálam nem volt törölköző, rögtön kerített egy gumiszalagot és kezembe adta, hogy még véletlenül se maradjak le a jóról. El kell ismernem, iszonyat lelkiismeretesen tolta. Majd amikor este 9-kor kiléptünk a terem üveg ajtaján, utánunk szólt, hogy reggel 7-kor vár minket a holnapi órán! :)))) Jó vicc.

Örülök, hogy visszataláltam ehhez a világhoz! Nekem igazi boldogsághormon gyár. Többször eszembe jutott már, hogy szívesen képződnék ebbe az irányba, és milyen jó lenne ilyen órákat tartani. Valami nagyon hív, de egyelőre távolinak érzem. Tegnap azon gondolkodtam, hogy miért vonzz, és azt hiszem, hogy egy olyan énemre vágyom, aki ezekhez a nőkhöz hasonlóan a hangjával be tud tölteni egy egész termet, és motivál a mozgásra 15-20 (vagy Réka esetében ez több száz vagy ezer, amikor online tart órákat) embert, és részesíteni őket ebben az “utazásban”.