Mert a csillagok azt mondták…
Már a vizsga után vagyok, de még a felkészülés alatt történt, hogy kezembe került az asztrológia jegyzet. És ez a jegyzet ismét elindított bennem egy gondolatsort. Elsősorban be kellett ismernem, hogy teljesen félreértelmeztem az asztrológiát, és azt, hogy valójában mit csinál és ezt hogyan csinálja. Bár szembe találkoztam már nagyon találó asztrológiai horoszkópokkal (nem magazinban olvastam el őket, hanem hozzáértő ember mondta nekem, számomra teljesen érthetetlen ábrát sasolva közben), mégis azt gondoltam, hogy az egész hülyeség, és hogy a bolygók állása SEMMIKÉPPEN SEM határozhatja meg az ÉN sorsomat. Egyáltalán, ez valakinek hogy jutott eszébe, hogy a bolygók állásából olvasson? Ez olyan, mint amikor hallottam, hogy lehet kávészemekből is jósolni. Anyám! … na, azt már tényleg egy elvetemült ötletnek és próbálkozásnak tartottam…. És ha nagyon-nagyon őszinte akarok lenni önmagammal, akkor azt is be kell ismernem, hogy azért kiáltottam ki hülyeségnek, mert igazából elhittem, és féltem attól, hogy van egy sorsom, ami előre ki van találva, és nekem nincs választási lehetőségem, végig kell mennem az úton. Féltem attól, hogy meghallom egy asztrológus vagy jós szájából a kegyetlen igazságot a saját életemről, és hogy kénytelen leszek elfogadni azt, ami rám lett osztva, miközben én valami teljesen mást akarnék… (tovább…)